A tékozló fiú vasárnapja (Lk 15,11-32.)
2016. január 25. hétfő, 10:25 | 
Írta: László atya
Ez az evangéliumok legpáratlanabb mélységű, legtöbbet idézett példabeszéde. A cím a fiúra utal: elmenetelére, könnyelműségére, elbizakodottságára, lesüllyedésére, bűnbánatára, hazatérésére. Biztos, hogy ez az élettapasztalat is része az evangéliumi példabeszéd üzenetének, az igazi tartalma azonban az Atya egészen szokatlan lelkületének feltárása. Az a szeretet, melyet a kisebbik fiú felelőtlen könnyelműsége, illetve a nagyobbik fukarsága még inkább kiemel.
Ismerkedjünk meg a fiatalabbik fiúval. A bűnös ember mesteri bemutatása az ő ábrázolása az evangéliumban. A szabadság és a boldogság délibábját kergetve végzetes lépésre szánja el magát. Minden kapcsolatot megszakít a szülői házzal. Az önzés vezeti, melynek következménye az a mélyre süllyedés, melynek ábrázolása annyira mesteri, hogy aki olvassa, elmegy a kedve a hasonló lépéstől.
Amikor nagyon mélyre süllyed, hazagondol. Egyetlen kapaszkodó pontja az otthona. Először a jólét jut eszébe. Aztán annak létrehozója: „Apám házában…” Magába száll, elgondolkodik. Mintha álomból ébredne. Az esztelenségből a valóságba. Ez még nem megtérés, csak annak az előszobája. Előbb ki kell mondania, azt, hogy ami van, az rossz. Megjelölni, hogy mi a jó. Aztán megfordulni, felkelni, és elindulni a jó irányba. Ez a megtérés három lépcsője.
Felállni és ellenkező irányba elindulni – nem könnyű. A nagyképűség után alázatosnak lenni – még nehezebb. Az első és az utolsó lépések különösen nehezek. A hazafelé vezető úton letisztul a látása. Jól látja jogos helyét. Utolsónak kell lennie, a szolgák mögött a helye. A jog szerint mindent elveszített. Ezt a kisemmizettséget is vállalva áll apja elé.
Ismerkedjünk meg a bátyjával is. Harag és elégedetlenség van benne. A fiát ünneplő apa örömét elrontja az elsőszülött hazaérkezése. Ugyanúgy viselkedik, mint Jézussal a farizeusok és törvénytudók. Ők is megbénítják körülötte a szeretet légkörét. A fiúban harag és elégedetlenség dobol. Kemény és szigorú,. Amikor apjával beszél. Igazságot várna apjától. Kész akár el is menni otthonról. Nem osztja apja örömét öccse hazaérkezésén. Nem érti határtalan boldogságát, önzetlen szeretetét.
Eddigi élete, apja szolgálata folyamatos volt, de önzésre épült, nem szeretetre. Testvére iránt érzéketlen maradt. Visszatérése inkább felbosszantja. Éppen úgy, mint a farizeust a bűnös nő, akinek Jézus megbocsát. Rigoristák, puritánok köztünk is akadnak. Olyanok, akik készek a kevésbé tiszta múlttal érkezőket elzavarni, elítélni, megszólni. Tudnunk kell ebből a példabeszédből, hogy nem ez az Atya lelkülete.
Ideje beszélnünk a példabeszéd főszereplőjéről, az Atyáról is, hiszen az ő bemutatása volt Jézus igazi célja ezzel a történettel. Az Atya rendkívüli egyéniség. Engedi fiát elmenni a maga útján. Nincs erőszak, korholás, szemrehányás. A fiú kemény: „Add ki!” És az Atya kiadja, ami csak az apa halála után járna a fiúnak. Az apának lennének jogai a visszatartásra, a részletekben való fizetésre. Nem faggatja fiát arról: miért? Mire kéri örökrészét. Magatartása nem gyengeség, hanem hatalmas szeretet, mely tiszteli felnőtt fia szabadságát. Ezzel a viselkedéssel óriási mágnest épít be a fia szívébe. Ez húzza majd haza.
Magatartása ugyanaz a visszatérő fia felé, mint amilyen volt elmenetelekor. Az Atya ugyanaz tegnap, ma és mindörökké. Megelőzi visszatérő fiát a szeretetével. Eléje megy. Felemeli. Nem elvárásait sorolja. Nem foglalkozik azzal, hogy csorba esik méltóságán. Nem magával törődik, hanem fiával. A legnehezebb lépéseket és szavakat megkönnyíti neki. Nem elvesz tőle, hanem visszaad. Mindent, ami az élethez szükséges számára. Személyi és társadalmi szabadságát, régi rangját.
Keleten az öröm, nem öröm ünneplés és étkezés, lakoma nélkül. Ennek mértéke jelzi az apa rangsorát. A legnagyobb jószágát vágatja le, mert nagyon nagy az öröme. A húsétel bősége feledteti a fiú távolléte alatti keserűségét. Visszaadja régóta elvesztett derűjét. Az Atya nem mutatta érzelmeit a fiú távozásakor, de az érkezésekor megélt öröme jelzi, mekkora lehetett fájdalma akkor, amikor elment.
Az apa ugyanúgy reagál a nagyobbik fiú rosszindulatára, mint a kisebbik elmenetelére: Szerető jósággal. Próbálja őt meggyőzni, hogy kisebbik testvére visszajövetelével mit sem veszít ő, a nagyobbik. Sőt nyer. Egy jó testvért. A kisebbik semmit sem kap ingyen. M8indenért újra meg kell dolgoznia, hogy öröksége lehessen. Nem kell őt irigyelnie, csak szeretnie.
Az Atya lelkületét, megbocsátó, nagyvonalú szeretetét kell megtanulnunk és beépítenünk mindennapjainkba, hogy jól kezdjük néhány hét múlva a nagyböjtöt. Krisztus jósága, ezt a jóságos Atyát tükrözi felénk. A mi kereszténységünk is ebben a mélységben és hangnemben sugározza az ő szeretetüket.
