header

Támogatás

A Magyar Katolikus Egyház technikai száma:
0011

Az egyházközség számlaszáma:
10700031-68617613-51100005

A Reménység Szent Flóra Szeretetszolgálat számlaszáma:
10700031-68617613-51200002

Aranyszájú Szent János Alapítvány számlaszáma:
58600283 - 11139155
Adószám: 18984262-1-08

Feliratkozás a hírlevélre

E-mail:

Elérhetőségek

Győri Görögkatolikus Egyházközség

Parókus: Tasi Tamás
9025 Győr, Bálint Mihály u. 54.
Telefon: 06 96/ 311 – 499
Mobil: +36 30/689 – 9954
E-mail: tasi.tams@gmail.com

Térkép

Öt templom fesztivál

logo

Győr város

logo

Görögkatolikus Metropólia

logo

Győri Egyházmegye

logo


Ferenc pápa gondolatai a pap híveitől való elbúcsúzásáról.

2017. június 25. vasárnap, 11:40 | Írta: László atya

Szent Pál elköszön híveitől. Egy „püspök búcsúja”, mondhatnánk. Pál búcsút vesz az efezusi egyháztól, amelyet ő alapított. Most el kell mennie. Minden papnak búcsút kell vennie egyszer. Eljön a pillanat, amikor az Úr azt mondja: „menj máshová”, „menj ide”, „menj oda”, „gyere hozzám”. Azt a pásztort, aki nem tanul meg elbúcsúzni, nem jó kötelék fűzi a nyájhoz, olyan kapocs, amelyet nem tisztított meg Jézus keresztje – fogalmazott a szentatya. Pál tehát egybehívja az efezusi egyház presbitereit, és ebben a presbiteri tanácsban köszön el.
Olvasson tovább…



pu2 vasárnap Jézus megkeresztelkedett, kiment a pusztába. Itt megkísértette őt a Sátán (Mt 4.1-11.)

2017. június 18. vasárnap, 10:53 | Írta: László atya

Alighanem mindannyian megijednénk, ha azt mondanám: zárjuk be jól az ajtókat, legyünk óvatosak, mert gyilkos van közöttünk! Pedig igazat szólnék. Amikor a Hiszekegy előtt a pap azt mondja: Az ajtókat, az ajtókat… azt kéri a jelenlévőktől, hogy zárják be a szívük ajtaját, hogy a Gonosz ne tudjon oda bejutni és zavart kelteni. Mert a Sátán az, aki gyilkosként állandóan körülöttünk ólálkodik, mint ahogyan ezt tette Jézussal is.
Olvasson tovább…



Pünkösd után 1. vasárnap: Mindenszentek vasárnapja

2017. június 11. vasárnap, 12:49 | Írta: László atya

A pünkösd utáni első vasárnapon a görögkatolikus egyház mindenszentek vasárnapját ünnepli, melynek hagyománya a IV. századik nyúlik vissza. Húsvétot és pünkösdöt, az emberiség megváltását és megszentelését a két legfontosabb eseményének tekinti az egyház, mely minden keresztény ember számára elérhető.
Olvasson tovább…



Pünkösd

2017. június 04. vasárnap, 11:00 | Írta: László atya

1. Mi történt pünkösdkor?

Az történt, hogy Jézus Krisztus tanítványai valami miatt megváltoztak. Olyan mélyreható változást éltek át, amilyenre életünk során néhány alkalommal a legtöbben csak vágyakozunk. Amikor az ember szeretne szabadulni a maga rossz természetétől, amikor szeretne megszabadulni a múlt nyomasztó emlékeitől, vagy valamilyen szenvedélynek a rabságából, amikor szeretne alapvetően változtatni a gondolkozásán, a jellemén, a szokásain, vagy amikor szeretnénk megváltoztatni a gyermekeinket, a gondolkozásukat, a jellemüket, a szokásaikat. Sokféle módon próbálkozunk ezzel, igen csekély eredménnyel. Ez a változás az, amit nem lehet elérni sem neveléssel, sem önfegyelemmel, sem ígéretekkel, sem fenyítéssel. Mert Jézus tanítványai pünkösd előtt tele voltak félelemmel, tanácstalansággal, bizonytalansággal. Pünkösd után ezek az emberek bátran a nyilvánosság elé léptek. Felelősséget éreztek másokért, valami különös szeretet ébredt a szívükben mindenki iránt, és olyan mondanivalóval léptek színre, amit rajtuk kívül senki más nem tudott elmondani, de amire mindenkinek szüksége volt, és ami mindenkin segített.

Mi történt közben?

Tudjuk az evangéliumokból, hogy feltámadása után negyven napig Jézus még együtt volt tanítványaival, és felkészítette őket a rájuk váró szolgálatra. A negyvenedik napon, miközben beszélt hozzájuk, szemük láttára felemelkedett és egy pillanat alatt eltűnt a szemük elől, egy felhő eltakarta Őt. Ők pedig ott maradtak megrémülve vezető és védelmező nélkül. Mit kell most tenniük? Mindenesetre összejöttek, imádkoztak, és nagyon féltek, mert Jézus ellenségei nekik is ellenségeik maradtak, és könnyen Jézus sorsára juthattak, bármelyik pillanatban. Összebújtak hát és vártak. Várták, hogy az ígéret, amit nem egészen értettek, amit Jézus mondott nekik, hogyan és mikor teljesedik be. A tizedik napon, pünkösd napján, ezek az emberek egyszer csak kinyitották az ajtót, kimentek az utcára, ahol akkor rengeteg ember volt, mert Jeruzsálemben nagy vallási ünnep készülődött. Péter nagy bátran és nyíltan beszélni kezdett a sokaságnak a megfeszített és feltámadott Jézusról. Maguk is csodálkozhattak: honnan vették ehhez a bátorságot? Miért éppen akkor tűnt el belőlük minden félelem? Hogy tudott egy írástudatlan halász olyan összeszedett beszédet mondani? Hogyan tudott olyan erővel prédikálni, hogy a hallgatók jó része, mintegy háromezer ember, komolyan vette, amit hallott? Ennek jeleként megkeresztelkedtek, hittek Jézusban. S amikor az ünnep után hazautaztak, ők is továbbmondták másoknak azt a jó hírt, amit Jézusról hallottak. Az ő beszédükre is sokan hittek, és néhány évtized alatt a Földközi tenger medencéje tele lett kicsi keresztény közösségekkel. Akik hittek az elhangzott jó hírnek, azok mind ugyanazon a változáson mentek át. Erkölcsileg jellemezte őket, hogy példás házas- és családi életet éltek. Becsületesen dolgoztak. Szerették egymást és az ellenségeiket is. A szegény sorsúak is elégedettek és hálásak voltak. A jómódúak szétosztották vagyonukat azoknak, akik rászorultak. Mindezt mindenféle szervezés és biztatás nélkül, valami különös csendes belső indításra.

Mi okozta ezt a változást?

A Biblia azt mondja: nem mi, hanem ki. Ők maguk is utólag ismerték fel, hogy ez a Szentlélek munkája volt. Pontosan beteljesedett, amit Jézus előre ígért nekik. Amikor például azt mondta: „Erőt vesztek majd, amikor a Szentlélek eljön reátok, és tanúim lesztek az egész földön.” Vagy amikor azt ígérte tanítványainak tőlük búcsúzva: „Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.” Hogyan, miképpen, mikor? Elküldöm a másik pártfogót, a vigasztaló Szentlelket. És az mikor lesz, hogyan vesszük észre? Nem tudták a tanítványok, de megjegyezték az ígéreteket, hogy a Szentlélek majd megtanít titeket minden szükségesre. Elvezet a teljes igazságra. Szót ad a szátokba, amikor prédikálhattok. Nem ti lesztek, akik szóltok, hanem a ti Atyátok Lelke szól általatok. Erő lesz a szavatokban, belülről fog megváltoztatni és vezetni benneteket. Jézus lakozna bennük? Akármilyen furcsán hangzik is materialista gondolkozásunknak, így van. Ez történt. Egyébként maga Jézus is ezt ígérte: „Amikor eljön a Szentlélek, bennetek lakik, nálatok marad, és eszetekbe juttat bizonyos dolgokat, amiket én mondtam.” Belülről formálja át és kezdi irányítani azokat, akik kapták ezt az ajándékot. Újjáteremti azokat, akik kapták ezt az ajándékot, hiszen a Szentlélek ott volt már a világ teremtésekor is. „Isten Lelke lebegett a vizek felett.” Ott van minden ember újjáteremtésénél is. A Szentlélek: Isten – amint éppen munkálkodik, amint éppen teremt. Úgy gondolom, hogy a Szentháromság titkát az értelmünkkel soha nem foghatjuk fel. Számomra furcsa lenne, ha megérthetnénk az Isten lényének a titkát. Mert ha Isten lénye beleférne az értelmünkbe, akkor az értelmünk lenne nagyobb, és az Isten kisebb. Csak a kisebb fér bele a nagyobba. Mivel azonban képtelenek vagyunk felfogni – olyan szépen mondja ez a magyar kifejezés: nem érjük fel ésszel – az Isten lényének a titkát, az titok marad előttünk, de a hitünkkel elfogadhatjuk azt, amit Isten önmagáról mondott. És Ő úgy jelentette ki magát, mint Atya, Fiú, Szentlélek – Szentháromság egy Isten. És úgy mutatkozik be sokszor, mint aki Isten felettünk teremtő, uralkodó, gondviselő Atyánk, de ugyanez az Isten Jézus személyében közelebb jött hozzánk, vállalta velünk a közösséget, a szolidaritást mindenben: Isten velünk (Emmánuel). Ugyanez az Isten a Szentlélek alakjában még közelebb jön az emberbe, be egészen a szívünkbe – ezt ennél racionálisabban nem tudjuk kifejezni -, és onnan belülről kezd átalakítani, irányítani bennünket. Ez történt pünkösdkor és ez ismétlődött meg olyan sokunk életében azóta is.

2. És hogyan történt ez?

Mi magyarázza azt, hogy nemcsak az apostolok élték át ezt a változást és kapták a Szentlélek erejét, hanem ott mindjárt több ezer ember, azóta meg sok millióan? Mi ennek a magyarázata? Mit tettek ezek az emberek azért, hogy ennek a csodának a részesei lehessenek?

Hallgatták Péter prédikációját, aki Jézusról beszélt nekik. Ennyit tettek. Hallgattak egy tanítást, ami az Úr Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásának a jelentőségéről szólt, s miközben ezt hallgatták, döbbenten arra a felismerésre jutottak, hogy a bűn nélküli Isten Fiának miattuk kellett meghalnia. Jézus Krisztus a kereszten nem a saját bűnei büntetését szenvedte el, mert neki nem voltak bűnei, hanem az ő bűneik büntetését. Mindez tipikusan a Szentlélek munkája. Aki meggyőz minket arról, hogy mi mindennel vétkeztünk Isten és egymás ellen. Amikor végre fájni kezd az embernek az, ami bűn. Addig észre sem vette, esetleg dicsekedett vele, vagy természetesnek tartotta. Egyszerre bűnnek látja a saját bűnét (nem a másokét), és fájni kezd. De felragyog mellette a kegyelem is, hogy Isten ezekre a bűneinkre teljes bocsánatot adott már akkor, amikor Jézus meghalt. És akinek a szívében ez a bűnbánat és a bocsánatba vetett hit, a Jézusba vetett hit ott van, az kinyitotta a szívét Jézus előtt. Annak az életébe belép a feltámadott Krisztus, és aki Jézust kapta, az az Ő Szentlelkét is kapta. Így történt az, hogy kapták ott ők, és kaptuk azóta nagyon sokan. Mert Jézus előtt az akadály mindig a fel nem ismert, a meg nem bánt bűn. De amikor felismeri, megvallja, és komolyan veszi, hogy erre bocsánatot kapott úgy, hogy ő semmit nem tett azért, Jézus tett meg mindent, akkor Jézus belép egy ember életébe, és vele együtt mindig kapjuk az Ő Szentlelkét. Így mondja ezt itt Péter a csodálkozó sokaságnak, amikor azt kérdezik: „Mit tegyünk most, atyámfiai, férfiak?” „Térjetek meg (ez a kifejezés azt is jelenti: bánjátok meg bűneiteket), ennek a jeleként keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” Péter ezzel azt mondta, hogy emberek, van szabadulás, mert van Szabadító. Nem hízelgett a hallgatóságnak, mert rájuk mutat: Ezt a Jézust ti feszítettétek keresztre gonosz kezeitekkel. De akármit tettetek, vagy valaki akármennyire elrontotta az életét, lehet újra kezdeni, sőt lehet újat kezdeni a feltámadott Krisztussal. Ezért lett Ő emberré, ezért halt meg, ezért támadott fel, és ezért árasztotta most ki az Ő Szentlelkét. Mindenki megnyithatja a szívét előtte, Ő ott rendet teremt, békességet ajándékoz. Bizonyossá tesz, hogy bocsánatot kaptunk. Visszavezet Istenhez, akit otthagytunk, és végre visszaáll a kizökkent életünk a helyére. A helyén lesz az ember. Tud helyesen gondolkozni, helyesen beszélni, és azzal fogja eltölteni ezt a rövid földi életet, amire Isten azt neki adta. Mindez a Szentlélek munkája.

Hadd bátorítsak ezért mindenkit: hívjuk segítségül az Úr nevét. Mert aki segítségül hívja, annak belép az életébe, az másként tölti el ezt a néhány évtizedet, és az üdvözül – ahogy a Bibliában olvastuk. Hívd segítségül az Úr Jézus nevét még ma! Másként telik el az életed, és másként telik el az örökkévalóság: nem Jézus nélkül, hanem vele együtt tölthetjük azt.

Szepesi Szilárd



Húsvét után 6. vasárnap: A vakon született meggyógyítása. (Jn. 9,1-38.)

2017. május 21. vasárnap, 14:04 | Írta: László atya

Ennek a történetnek az előzménye, hogy Jézus vitába keveredik a zsidó vezetőkkel. Ennek a vége, hogy meg akarják őt kövezni. Jézus erre eltűnik előlük, kimegy a templomból. Mi hogyan tennénk meg ezt? Alighanem a legbiztonságosabb úton, a lehető leggyorsabban mentenénk a bőrünket. Jézus nem így tesz. Nem a maga megmentésén jár az esze. Ezt mutatja, hogy észreveszi a bajba jutott embert, és őt menti meg.
Olvasson tovább…


© Győri Görögkatolikus Parókia