Kenethozó asszonyok vasárnapja
2016. április 10. vasárnap, 13:21 | 
Írta: László atya
Jézus élete kis területen zajlik. Jellegtelen falu Betlehem, ahol születik. Názáret sem jó hírű, vagy ismert hely, ahol felnevelkedik. Jeruzsálembe csak háromszor jut el élete során. Nem is ismerik sokan személyesen. Ezért lehetséges a főpapok számára, hogy könnyen átállítsák a Lázár feltámasztásán ünneplő tömeg hangulatát gyilkos indulattá nagypénteken.
A gyors eseményeket gyorsan felejtik az emberek. Az apostolok bezárkóznak, félnek. Maroknyi csoport az, amelyik elindul. A kenethozó asszonyoké. A szeretet ereje nagyobb bennük, mint a félelem. A tömeggel ellentétben, ők ismerték és szerették Jézust. Ezért mernek elindulni. A mi elindulásunkhoz, kitartásunkhoz is e kettő kell: ismerni és szeretni őt. A hit hordozója az ismeret és a szeretet. Mindkettőt karban kell tartani, táplálni kell. Hogyan?
Sütő András – tizenéves unokahúgát vizsgáztatja. Mit tud Petőfiről? Alig valamit. Mit tud Jézusról? Szinte mindent. Születését, szüleit, tanítását, követőit, csodáit… Hogy lehet az, hogy aki sokkal régebben élt, nem írt semmit, azt jobban ismered, mint aki nemrég halt meg, és csodálatos költeményeket alkotott? – kérdezi a költő az unokahúgától. Úgy – jön a válasz -, hogy az egyik halott, a másik pedig élő. És az író elszégyellte magát, hogy Petőfit Jézussal egy sorba tette. – Jézus él! És ez az alapja a hitünknek. Ez az erőforrásunk. Ezt a hitünket nem szabad soha hagyni múlt időben.
A tisztán látásunkat nem szabad elveszíteni. A szív tisztaságával láttak az asszonyok, ezért mertek elindulni, amint lehetett. (Szombaton tilos volt ezer lépésnél többet menni. Ezért kellett megvárniuk a vasárnapi hajnalt.) Könyv: Ezüst kehely. Arimateai József megy az ötvöshöz. Bazileosz elvállalja egy ezüst kehely készítését arany peremmel, Jézus és a 12 apostol képével. Krisztus arcát nem tudja elkészíteni. Jegyese Deborah, aki már keresztény így segíti: „Amíg ki nem veted a szívedből a büszke gőgöt, addig Krisztus vonásai nem lesznek hitelesek a kelyhen,. Az ő szelíd arcát csak szelíd szemmel lehet felismerni. És Bazileosz elkezdi tanulni Krisztus lelkületét. Elkészül, és világhírű lesz a kehely, s ő maga később vértanúként fejezi be életét.
Mit jelent az üres sír, amelyről az asszonyok hírt hoznak az apostoloknak és nekünk is? Azt, hogy nem vagyunk többé rabok. Krisztus szabaddá tett minket. Dosztojevszkij írja le szibériai fogságából való szabadulását. Amikor bejöttek a barakkjába, és a lábán lévő bilincset a priccsre téve elkezdték vasékekkel szétfeszíteni, amikor kinyílt, még nem akart leesni a lábáról. Az évek során belenőtt a hús a bilincs nyílásaiba. Úgy kellett lefejteni róla. Ő lehajolt, sokáig nézegette, aztán próbálgatta a láncnélküli lépéseket. Szabad vagyok! Ízlelgette a szót. Élek!
Szabadok vagyunk a bűn láncaitól! Ez az asszonyok hozta örömhír. Ezért ábrázolják Jézus feltámadását úgy, hogy lábai alatt ott vannak a pokol zárai és a lelkek bilincsei összetörve. Minden bűnbánat és bűnbocsánat alapja Krisztus keresztje, az ő áldozata. Éljünk ezzel, mint az örök élet Isten adta gyógyszerével. Minden nap törjük össze az ő segítségével a bűn bilincseit. Tanuljuk meg az asszonyok kitartó, élő hitét, szeretetét. Így lesz a miénk Krisztus szelídsége, és tudjuk megformálni világunkban az ő arcát mindenen, amelyhez hozzányúlunk.
