Pünkösd után 8. vasárnap „Jézus fogta az öt kenyeret és a két halat….” (Mt. 14,13-21).
2016. július 10. vasárnap, 13:04 | 
Írta: László atya
Jézus nem valami elvont lelki országot hirdetett. A természetes és a természetfeletti élet tanításában és személyében szorosan összekapcsolódik Az örök élet felé vezető utat is egyszerűen és követhetően mutatta be. Ezért csodáit sem csupán isteni jelnek szánta, hanem emberi segítségnek is. Ezt példázza a kenyérszaporítás története is.
Jézus „szánja a sereget”. Nem azért, mert meleg van. Nem a politikai elnyomás miatt. „Olyanok voltak, mint a pásztor nélküli nyáj”: Tanácstalanok, téblábolók. Lelki éhségüket, elhagyatottságukat szánja először. „Megesett rajtuk a szíve”. Ilyen Istenünk van: látja nyomorúságunkat, és szeret. „Tanítani kezdte őket”. Lelki nyomorukat kezdi megszüntetni először. S közben meggyógyította betegeiket. Lelki nyomor – testi betegség – Istennél összetartoznak. Egyik mellett sem áll tétlenül. (Mennyire másként éljük meg a szükséget, ha a lelkünk erős és vidám…)
S miről beszél? A tartós-, igazi boldogságról, az imádságról, a lélek békéjéről… És a fájdalom csökken, az élet mely fájóan nehéz volt, könnyebbé válik. Az arcok elsimulnak, a szemek fölcsillannak – újra van erő menni… S ha már a lélek erős, jöhet a test erősítése: kenyér és hal. Hogyan? Felhasználva az apostolok figyelmességét, a gyermekét szerető anya gondosságát, – hiszen neki köszönhető a kenyér és a hal-, és tanítványainak a szolgálatát.
Mai üzenet nekünk: Isten igéjét, derűjét és Krisztus kenyéradó szeretetét vigyük el a körülöttünk élők közé. Alapkérdés: mink van? Több, mint gondolnánk.
- Pius pápa bíborosként az étkezési pénzéből a hús árát mindig félretette, és így is segítette az éhezőket. Bíborosi gyűrűjét is zálogba adta, hogy a nyomorgókon segíthessen. Tíz gyermekes családból származott. Látta, hogy édesanyja akkor is tud osztani, amikor más már nem. Egy gyárossal egyezséget kötött: emelje meg a dolgozók fizetését, adjon nagyobb pihenőidőt és meglátja, nőni fog a termelés. A templomtornyot ajánlotta fel, ha nem lenne igaza. Igaza lett. Mindketten nyertek. Nem ő találta ki. Jézustól leste el, aki a kisfiú kenyerével és halával – ami annyi volt, amennyi egy gyermeknek egy napra elég, tízezer embert lakatott jól.
Mai kérdés: Van-e öt kenyerünk és két halunk? Hogy ez kevés? Igen. De Isten kezében sok. Ld. Illés próféta: a szareptai özvegyasszony pár csepp olaján és fél marék lisztjén hónapokig élt az egész családdal együtt. Ne félj! Mondta az asszonynak. És mondja Jézus ma nekünk is. Merj adni a kevésből. Soha ki nem fogy korsódból az olaj és vékádból a liszt.
Van e időnk Istenre, Isten ügyére? Nyomába szegődünk e rendszeresen? Bochum – Németország – éjjel 11 óra – templom – világosság – két káplán imádkozik. Pedig nagyon fáradtak. De Istenre jut idejük és erejük. Mindketten nagy emberek lettek. Isten azzal ajándékozta meg őket – cserébe hogy volt rá idejük – hogy mindenre volt idejük.
Mire figyelmeztet? Van itt egy fiú… Valami semmiséggel a tarisznyájában. Nevetségesen kevés a feladathoz képest, amit meg kell oldani. Istennek ez elég. Ne becsüld le a kis embert. A keveset, a gyermeket. Sokszor tanítanak őszinteségükkel, tiszta szívükkel. Nem véletlenül állítja őket a vitatkozó apostolok közé Jézus. Mi is sokszor rájuk szorulunk, hogy értékeinket megsokszorozzuk.
Egy bezárkózó világban merjünk nyitottak lenni a kicsire. És merjünk hinni a mindennapok kétkezi dolgaiban is. Legenda: Gyermek – iskolába menve sötét erdő. Fél. Apa: kísérőül adom melléd Szent Miklóst. Beszélgess vele útközben. Ő megvéd és megsegít. Miklós társa lett, barátja. Mindent megbeszéltek. Bízott benne. (Az imádkozó, hívő gyermek és felnőtt nem lesz szorongó!)
Ünnepség volt az iskolában. Mindenkinek kellett vinni valamit. Apa: Nekünk nincs ennivalónk. Kérj Szent Miklóstól egy köcsög tejet. Amikor lette, csak a barátja látta az edényt. A többiek kinevették. Barátja odament és kiöntötte a köcsögből a tejet. Egyszer, kétszer… egészen addig, míg a nagy kád tele nem lett. Elcsodálkoztak. Tanár: én miért nem láttam? Mert nem volt tiszta sem a szíved, sem a szemed.
Nem baj, ha kinevetnek, nem látják mellettünk Jézust. Bízd rá bátran a szükségedet, a keveset. Meglátod, nem marad tétlen.
