Pünkösd után 26. vasárnap „Egy embernek bőséges termést hozott a földje… Barátom egyél, igyál, élvezd az életet… Esztelen, még az éjjel számon kérik lelkedet… „(Lk. 12,16-21.)

2016. november 13. vasárnap, 13:03 | Írta: László atya

Tragikus hirtelenséggel elhunyt… Baleset: valahová nagyon sietett… Betegség: valami mindig kevés volt. Valamire nem figyelt sohasem. Hol a hiba?

Példabeszédbeli gazdag ember: mi a bűne? Nincs bűne! Egyetlen törvényt sem szegett meg. Még vétkes mulasztásáról sem tudunk (pl. hogy elhanyagolta volna a szegényeket, vagy nem tartotta volna be az ünnepeket). Mégis végzetes hibát követett el. Nem arra figyelt, ami fontos!

A gazdagság, a vágy a többre – nem bűn! A régi magtár, a mai bankbetét, kamat = egyél, igyál: nem baj! De ha csak ez van? Ha ez mindenek előtt van, az már baj! Történet. Játszótér – gyerekek – önfeledt játék. Idősek – hogyan lesz belőlük fáradt, ideges felnőtt? Társa nem szól, csak benyúl a zsebébe és egy marék pénzt dob a gyermekek közé. A játéknak vége. Vita, sírás…Így mondja az idősebb. Mi a fontosabb?

Nagy az étvágy – ma. A szegény is gazdagabb, mint régen a vagyonosok voltak.  Utazás, könyvek, mozi, szórakoztató ipar. Folyamatos étvágygerjesztés. Akkor is, amikor már nem vagyunk éhesek. Képtelen dolgokról hiteti el velünk reklámhadjárataival, hogy nélkülözhetetlenek az életünkhöz. Gyűjts, – akkor vagy valaki, ha van valamid! Holott mindez illúzió, rossz mérce. Mindent itt hagyva távozunk. Amink van vita, irigység forrása. Egészen más az igazi érték.

Jézus mondja: nem valaki vagy, hanem esztelen vagy. Mindent itt hagysz. Milyen Uram a Te matematikád? Hogyan szorozzunk? Mit gyűjtsünk? Jézus másként számol: Nem:Szemet, szemért,… vagyis a rosszban is légy igazságos, add vissza. Jézus szerint tarts oda másik arcodat is. Ha csak annak adsz kölcsön, aki vissza is fizeti, olyan vagy mint a pogányok. Adj akkor is, ha nem tudják visszaadni.  A szőlőmunkások esetén a későn jövőnek is annyit szán, mint aki 10-szer annyit dolgozott. A szegény asszony két fillérje súlyos aranyaknál is értékesebb Jézus mérlegén. Az egy talentumot pontosan visszafizetőt súlyos büntetés várja felelőtlenségéért. Mert Jézus nem csak igazsággal mér, hanem elsősorban szeretettel. Életed értékét nem az adja, hogy mid van, hanem az, hogy mi vagy?

Egy januári hideg reggelen az egyik legforgalmasabb Washingtoni metró állomáson egy ember hegedülni kezdett. 45 percen át játszott hat Bach darabot. Több ezer ember ment el mellette. Hatan álltak meg, 20-an dobtak pénzt neki. Legtovább egy gyerek állt meg. Édesanyja alig tudta tovább húzni. Összesen 32 dollár gyűlt össze. Amikor vége lett a zenének, senki sem tapsolt. A járókelők nem tudták, hogy a világ egyik leghíresebb hegedűművésze, Joshua Bell játszotta a zenetörténelem legnehezebb darabjait, 3,5 millió dollár értékű hegedűjén. Ez egy igazi történet. A Washington Post szervezte meg ezt az álruhás fellépést szociológiai céllal. Azt vizsgálták, hogy egy alkalmatlan időpontban, egy hétköznapi környezetben felismerjük-e a szépet? Megállunk-e, hogy befogadjuk? Értékeljük-e a tehetséget egy váratlan helyzetben?

A kísérlet egyik következtetése az volt, hogy ha nincs időnk arra, hogy megálljunk, és hallgassuk a világ egyik legjobb zenészét, a zenetörténelem legvirtuózabb darabjait, vajon mennyi minden mellett megyünk el észrevétlenül nap-mint nap? Nagyon sok érték és értékes ember van körülöttünk. A rohanó világban fontos az elcsendesedés, hogy felismerjük az igazi értéket. E nélkül esztelen rohanássá válik az élet.

Kedden kezdődik karácsony böjtje. Alkalom arra, hogy megálljunk, elcsendesedjünk, Istenre és egymásra időt szenteljünk. Ismerjük fel a csodát, ami bennünk van, a társunkban van, a világunkban van! Igazi értékeket gyűjtsünk!

Római katolikus szokás a roráté, a hajnali imádság. Virrasztás, korai kelés, Istennel indított nap. Karácsonyig minden csütörtökön reggel 6-kor Szent Liturgiát végzünk – hogy Istennel induljon a napunk. Utána egy forró teára, egy szelet kenyérre, egy-két jó szóra belépünk még az irodába, hogy aztán mindenki induljon a dolgát végezni. Jó lenne, ha minél többen lennénk, és engednénk, hogy Isten felnyissa szemünket és fülünket a bennünk és körülöttünk lévő harmóniára! A csodára, a szépre, melyet ő teremtett belénk és körénk, s amely mellett minden nap elrohanunk, sokszor felesleges dolgok után futva.

Hogy a karácsonyi gyermeket észrevegyük, hangját meghalljuk, ahhoz le kell lassítanunk a lépteinket és le kell halkítanunk a szavunkat. Nagyszerű karmester ő, aki mindenkiből kihozza a benne lévő szeretetet, kedvességet, jóságot.