Ferenc pápa gondolatai a pap híveitől való elbúcsúzásáról.
2017. június 25. vasárnap, 11:40 | 
Írta: László atya
Szent Pál elköszön híveitől. Egy „püspök búcsúja”, mondhatnánk. Pál búcsút vesz az efezusi egyháztól, amelyet ő alapított. Most el kell mennie. Minden papnak búcsút kell vennie egyszer. Eljön a pillanat, amikor az Úr azt mondja: „menj máshová”, „menj ide”, „menj oda”, „gyere hozzám”. Azt a pásztort, aki nem tanul meg elbúcsúzni, nem jó kötelék fűzi a nyájhoz, olyan kapocs, amelyet nem tisztított meg Jézus keresztje – fogalmazott a szentatya. Pál tehát egybehívja az efezusi egyház presbitereit, és ebben a presbiteri tanácsban köszön el.
Ferenc pápa kiemelte az apostol viselkedésének három jellemzőjét. Először is: soha nem hátrál meg. Nem dicsekszik – azt mondja, hogy ő a legnagyobb bűnös; ezzel tisztában van, és ki is mondja –, hanem egyszerűen csak elmondja a történteket. Nagy megnyugvás a pásztornak a búcsú pillanatában, hogy szolgálatára visszatekintve látja: soha nem kötött kompromisszumot. Tudja, hogy nem kompromisszumokkal vezette egyházközségét, nem hátrált meg. Ehhez bátorság kell – állapította meg a szentatya.
A másik jellemvonás, amit a pápa kiemelt Szent Pál viselkedésében: a Szentléleknek való engedelmesség. Pál azt mondja, hogy Jeruzsálembe megy a Szentlélek indítására anélkül, hogy tudná, mi vár rá. Engedelmeskedik a Léleknek. A lelkipásztor tudja, hogy úton van. Amíg egyházközségét vezette, viselkedését a kompromisszumok elkerülése jellemezte; most pedig a Szentlélek azt kéri tőle, hogy induljon útnak anélkül, hogy tudná, mi vár rá. És ő megy tovább, mert nincs saját tulajdona, nem sajátította ki illetéktelenül a nyájat. Szolgált. „Most tehát Isten azt akarja, hogy tovább menjek? Elindulok, anélkül, hogy tudnám, mi vár rám. Csak annyit tudok – a Lélek ennyit hozott tudomásomra –, hogy városról városra bilincs és megpróbáltatás vár rám.” Ennyit tudott Pál – magyarázta a szentatya; majd így folytatta elmélkedését: „Nem megyek nyugdíjba. Elmegyek máshová, hogy ott más egyházközségeket szolgáljak. Mindig nyitva a szívem Isten hangja előtt. Itt hagyom ezt, aztán majd meglátom, mit kér tőlem az Úr. A kompromisszumok nélkül szolgáló pásztor most úton lévő pásztor.”
Harmadik pontként a pápa kifejtette, miért nem sajátította ki Pál a nyájat: „Nem becsülöm sokra életemet.” Tudja, hogy nem körülötte forog a világ, nem ő áll a történelem középpontjában. Nem ő a középpont. Ő szolga. Szent Pál kompromisszumok nélküli szabadsággal búcsúzik, és útnak indul. Így vesz búcsút egy pásztor – hangsúlyozta a szentatya.
Fohásszal zárta homíliáját Ferenc pápa, hozzáfűzve: e szép példát látva imádkozzunk pásztorainkért, hogy életük kompromisszumok nélküli legyen – mindig úton. Ne érezzék magukat a történelem középpontjában, és tanulják meg, hogyan kell búcsúzni. Imádkozzunk pásztorainkért!
