A gonosz szőlőmunkások

2014. szeptember 07. vasárnap, 22:48 | Írta: László atya

Pünkösd után 13. vasárnap.

A gonosz szőlőmunkások Mt 21,33-42.

A szőlő a világ. Isten alkotta. Gondosan, mindent elhelyezett benne, amire szükségünk lehet. Amikor mindennel elkészült -– ne felejtsd el: nem te fáradoztál azért, hogy ilyen szép világod lett -, bérbe adta. Nekünk. Nem tulajdonosok vagyunk. Bérlők. A bérlő nem teheti tönkre, nem használhatja másra a bérleményt, mint amire a tulajdonos szánta, amire a szerződésünk szól.

Miről szól az ember Istennel kötött szerződése: Ld. Biblia: használjuk a jóra. Gondozzuk, őrizzük meg e világ szépségét. Nincs jogunk tönkretenni, rosszra használni. S van még egy kitétel: meg kell adni a Gazdának járó részt annak idejében. Ezért is volt a választott népnél minden termény betakarításakor egy hálaadó ünnep. De nálunk is így van. Gyümölcs megáldás, a kikelő vetések megáldása, Szent Miklóskor a hálaadás.

Annak tudatosítása, hogy bérlők vagyunk, és nem csak a miénk az, amink van. Jusson belőle Istennek, ami azt jelenti: jusson belőle a szegényeknek. Amikor ennyi ember éhezik a világon, akkor nem elég egyértelműen jelezzük és éljük mi hívők az Égi Gazdával való kapcsolatunkat. Mi sem adjuk meg a neki járó részt és másokat sem figyelmeztetünk erre.

Egy rabbi írja le, hogy a biblián elmélkedve, sétált az erdőben, amikor egy gazdag ember birtokához érve, találkozott az őrrel. Megkérdezte: Miért állsz itt? A gazdámért!- volt a válasz. Őrzőm a birtokát. Az őr visszakérdezett: És te kiért sétálsz itt? Természetes volt számára a kérdés, hiszen ős is valakiért állt ott. A rabbi elgondolkodott: kiért sétál itt? Kiért is él ő igazában?

Mindenki él valakiért. Te kiért élsz barátom? Valakiért élned kell! Nem mindegy kiért élsz? Nem mindegy hogyan élsz? Méltó vagy e ahhoz, akiért élsz? Egy kínai bölcsről olvastam, hogy három tanítványát éveken keresztül tanította. Amikor felkészítette őket, elindultak a világba. Tíz év múlva tértek vissza mesterükhöz, hogy beszámoljanak munkájukról. Az első könyveket írt, több mint egy millió példányban adták ki azokat. A mester megdicsérte: bizonyára bölcs dolgokról írtál, ha ilyen sokan elolvasták. Teleszórtad papírral a világot, de a lényeget nem értetted meg. A második híres szónok lett, milliók hallgatták. Őt is megdicsérte. Fontos dolgokról beszélhettél, ha ilyen sokan kíváncsiak voltak rád. Teleszórtad szavakkal a világot, de a lényeget te sem adtad át.

A harmadik egy párnát hozott. Gondoltam, megöregedtél. Készítettem neked egy párnát, hogy fájós lábadat feltéve, csillapítsam fájdalmadat. A mester könnyes szemmel így szólt: te megtaláltad a legfontosabbat, megtaláltad a szeretetet. Hamarosan megtalálod a szeretet forrását, az Istent is.

Kiért élünk? Hogyan élünk? Megtaláltuk-e a legfontosabbat az életben? Akiért élsz, annak a szeretete elvezetett-e az Istenhez? Furcsa világban élünk. Egy legenda szerint Jézus kereszthalálánál a pokol megfigyelője is jelen volt. Kétségbeesve futott Luciferhez: Nyitva a menny ajtaja. Senki sem fog többet hozzánk jönni! A fő ördög megnyugtatta rémült kollégáját: Bármilyen nagy is a mennyország ajtaja, ha az emberek nem akarnak, nem fogbak úgy élni, hogy oda bemehessenek. A mai evangéliumi részben a Gazda azt mondja: „Fiamat csak becsülni fogják!” Nem. Sem akkor, sem most.

Gyerek a világ, ha az élet rendezéséről van szó. Nagyon sokszor gyerekes szlogenekkel az orrunknál fogva vezetnek minket. Egy szakácsról írták le, hogy a gyermekekből bíróságot alakított, és halálra ítélték az orvost, mert nem engedte a gyerekeknek a mértéktelen édesség fogyasztást, és betegségben keserű gyógyszereket adott nekik.

Az égi orvost és annak földi képviselőit is sokszor halálra ítélik. Lelki egészségünkért fáradnak, de az emberek közül sokan betegek akarnak lenni. Nem gyerekek, hanem gyerekként élő és gondolkodó felnőttek. Mi lenne a világból orvosok nélkül? Azon országokban, ahol a lelki orvosokat félreállították, nagyon kegyetlen, embertelen, pusztító élet vált uralkodóvá.

A mai evangélium az élet Isten alkotta alapállásáról beszél. Arról, hogy mi itt a mi dolgunk. Szeretni, és megőrizni a szeretet Istene által alkotott világot jónak és szépnek. Írhatunk könyvet, tarthatunk szónoklatokat, ha nincs bennünk szeretet, és nem látunk rá szeretetkapcsolatainkban az Örök Szeretetre – a lényeget hibáztuk el. Bérlői vagyunk a testünknek, a világunknak, a társainknak. Minden nap köszönjük meg annak, aki adta, és az ő útmutatása szerint bánjunk velük.

Polgári László