Nagypéntek
2015. április 04. szombat, 07:30 | 
Írta: László atya
Egy-egy eseményt talán akkor érthetünk meg a legjobban, ha megismerjük annak résztvevőit. Ismerjük meg közelebbről a keresztre feszítés tevékeny résztvevőit. Annás és Kaifás főpapokat pl. Híres, vagy inkább hírhedt emberek ők. Annásról még a Talmud is megemlékezik. Ezt írja róla: „Jaj Annás házának! Fiai a templom kulcsait őrzik. Vejei az őrség vezetői. Egész háza a nép elnyomója.” Nemcsak elvi okai vannak Jézus megölésére. Személyesen is érdekelt ebben, hiszen a templomban kereskedők neki fizetnek a bevételükből. Amikor Jézus felforgatja az árusok asztalait és kikergeti őket a templomból nagyhétfőn, Annásnak okozza ezzel a legnagyobb kárt. Indulata látszik is Jézus elfogásánál. Minden eszközt felhasznál: árulást, sötétséget, erőszakot, hamis tanúkat. Nem tartja be a kihallgatás elemi előírásait sem. Kényszeríti Jézust maga ellen vallani.
Az Olajfák hegyén és a főpap udvarában Jézus után Péterrel történnek a legnagyobb változások. Hajlamosak vagyunk könnyen elítélni, pedig sok a pozitív vonás viselkedésében. Jézus elfogásakor ő az egyetlen a tanítványok közül, aki kész harcolni is a támadókkal. Mesterének elfogása után sem fut el. Követi őt az oroszlán barlangjáig. Sőt, be is megy oda. A szeretet hajtja, ad erőt ehhez neki. Ez a szeretet gyengül meg, amikor a szolgáló rákérdez. De a kakasszóra újra élni kezd a szeretet szívében, és ez menti meg a haláltól. Sírni kezd. Ezért, amikor Jézus feltámadása után előveszi Pétert, nem számon kéri a tagadását, hanem megerősíti a szeretetét. Háromszor. Annyiszor, ahányszor az meggyengült a főpap udvarában.
János apostol érzelmek nélkül közli evangéliumában a tényeket. Nincs ítélet a mondataiban. Inkább csak üzenet: Még a legszeretőbb, legbátrabb, lehűségesebb ember is belecsúszhat Isten tagadásába. Ha velünk is megtörténik ez, ne szégyelljünk sírni. Pétert a könnyei mentik meg. Mert aki tud sírni, azt meg lehet vigasztalni. Az nem dobja el magától az életet.
Nagypénteknek ugyanaz a nép a főszereplője, mint virágvasárnapnak. De már előjellel. Jól látszik, mire képes a gyűlölet és a tömeghisztéria. A gyűlölet valóban megvakít. Jól látszik ez abból, ahogyan a zsidók kínosan ügyelnek arra, hogy ne menjenek be a pogány Pilátus házába, hogy a húsvéti bárányvacsorát elfogyaszthassák. S miközben erre centiméteres pontossággal ügyelnek, nem veszik észre, hogy közben az Isten Bárányát ölik meg, akinek vére mindenki életét megmenti. Vak és öl a gyűlölet. Benne is van a szóban. És hazug is.
A zsidók hazudnak Pilátusnak, amikor azt kérdezi, miért hoztátok ide ezt az embert. Nem a vallási okot mondják, – az igazit (ezért soha nem ítélné el Jézust), hanem kreálnak egy politikait: Királlyá tette magát. Micsoda vád. Jézus soha nem akart király lenni. Éppen ez a bűne a zsidók szemében. Hogy nem harcos, felszabadító Messiásként érkezett, hanem megbocsátó, szelíd Isten Fiaként. Vágyukat most Jézus bűneként tüntetik fel. Ma is sokszor előfordul ez. Régi módszer. Íme itt az írott mintája. Pilátus rá is kérdez: „A ti királyotokat feszítsem-e meg?” A válasz:”Nekünk nincs királyunk, csak császárunk!” Ezzel az Istent tagadják meg. A próféták ezt sulykolták századokon át a népbe: „Isten a ti királyotok.” Most lemondanak róla egy gyilkosság kedvéért. Ennyire vakká tehet a gyűlölet.
Minket is. Ha nem tudom letenni, engem is elpusztít. Egy nemzetet is. Befelé rombol. Egy svájci orvos vizsgálatokkal megerősítve írta le, hogy egyik betegének folyamatosan romlott a vérképe, gyengült az állapota. Semmilyen gyógyszer nem használt. Aztán minden külső hatás nélkül, egyszerre csak javulni kezdett, és egyetlen nap alatt minden lelete normális lett. Amikor elbeszélgettek, akkor derült ki, hogy lelkében hatalmas gyűlölet tombolt. Ez hozta az általános gyengülést. Amint kibékült haragosával, és Istennek is le tudta tenni gyűlöletét, javulni kezdett. Ezt üzeni a Miatyánkban Jézus is. „bocsáss meg… amint mi is megbocsátunk…” Még van két napunk húsvétig. Ha igazán meg akarjuk érni Jézus feltámadását, saját, jól felfogott érdekünkben bocsássunk meg.
A kereszt alatt két csoportot látunk. A katonákat, akik Jézus ruháin osztoznak, s hogy érdekesebb legyen, játszanak, kockával döntik el a sorrendet. Játék a kereszt alatt. Az elembertelenedés, a megszokás, a közömbösség nem ismer határokat. Mindent meg lehet szokni. Városi papként sokféle embertelen viselkedést láttam halál közeli helyzetekben. Amikor valakinek semmi és senki nem szent. Amikor szertartás alatt könnyedén cigiznek, fotóznak, rágóznak és csevegnek emberek. Ez történik a kereszt alatt is. Veszekedés a koncon. Még él, de már nem számít. Egybeszőtt köntöse értékes – (jelképes is ez: a főpap ruhája készült, egybe szőtt anyagból. Jézus is főpap.)
Van egy másik csoport is a kereszt alatt. Három asszony és János apostol. Három az egyhez. Kb. ma is ez az arány a templomban férfiak és nők létszámában. Bennük, általuk a szeretet áll a kereszt alatt. Négyen a ruháján osztoznak, négyen pedig az utolsó szavain Jézusnak. Mit tesznek? Állnak. Van, amikor nem szabad rohanni. Amikor meg kell állni, befelé cselekedni. Csak Rá figyelni. Krisztus keresztje ilyen hely. A mai nap ilyen nap. Jó, ha elcsendesedik a házunk. Ha már nem akarunk semmit sem elintézni. Ha nem szól Tv, rádió, magnó. Ha tudunk befelé és fölfelé figyelni. Miért fontos ez? Hogy meglássuk és meghalljuk, amit Jézus mond. Mert ha csak elszáguldunk a kereszt mellett, ha csak a templomban szánunk rá időt, akkor itt marad, nem ér haza velünk, nem tud minket meglátni és megszólítani.
Ha nem próbáltál még a házadban megállni a kereszt alatt, ma mindenképp tedd meg. Megmondom, mit fogsz tapasztalni. Egyrészt: gondoskodik rólad, mint anyjáról, ha erre van szükséged. Másrészt feladatot ad, mint János apostolnak. Hazafelé menet, vagy szobánk csendjében gondoljuk át kit is rendelt mellénk, akin keresztül gondoskodott és gondoskodik rólunk. Mindennap köszönjük meg ezt. Gondoljuk át azt is, kit bízott miránk, akiért felelősek vagyunk? Ha nem tudod a választ az elsőre, ha nem teljesíted a rádbízottakról való gondoskodást, akkor még nem álltál meg igazán Jézus keresztje alatt. Tedd meg ma!
(Gyökössy Endre nyomán.)
