Pünkösd után 21. vasárnap: A Magvető (Lk.8,5-15.)
2015. október 18. vasárnap, 20:01 | 
Írta: László atya
Ilyen időtájt, vagy egy kicsit később, november második felében, amikor vége lett az őszi esőknek, indult el Palesztinában a földműves vetni. Nem úgy, mint nálunk, hogy előbb szántunk, aztán vetünk. Ott előbb elszórta a vetőmagot, aztán jött a szántás. Amikor beforgatták, a tövisekkel együtt forgatták be. A köves talaj is ilyenkor derült ki. Az útszéli mag pedig nem került be a földbe.
- Ma a misszióban dolgozók javára gyűjtünk. Isten igéjét szórni kell. Nekünk is. Isten nem angyalokat, nem szenteket, hanem gyarló embereket állított a magvetés szolgálatába. A vetőmag jó. Nem az a hibás a rossz termésért. Isten pazarlóan hinti igéjét. Számol a sikertelenséggel is. A nyereség kárpótol a veszteségért. Milyen legyen az, aki apostolkodik? Az élő szó, élő hithirdetőket kíván. Csak az adhatja tovább, aki befogadta, felnevelte magában. Ne legyen tehát az igehirdető profit éhes. Ne számoljon statisztikában, számokban. Jó talajt keressen, ő maga is azzá váljon. A számolás az Isten dolga.
A jó apostol nem képzeli magát Istennek, sem okosabbnak másoknál. Képes kitartani elképzeléseinél ellenszélben is. Nem múló divatok, üres szokások szolgája, nem ezekhez méri magát, hanem az apostolok tanításához, és a szentek példájához. Az örök élet magját szóró Istent látom e papjainkban, püspökeinkben, a szentatyában? Ezt is kérdezi ez a szentírási rész.
Amikor kimegyünk a temetőbe, akkor szüleink, nagyszüleink kérdezik meg: amire tanítottak, a szerint élünk-e? Továbbadtuk-e gyermekeinknek, unokáinknak? Vajon mit szólnak, odafentről látva, hogyan élünk? A hétköznapok állandó magvetői az édesanyák, apák. Mit vetünk a családban? Aki szelet vet, vihart arat. Jó szót, megbocsátást, szelídséget tanulnak, látnak tőlem a rámbízottak? Magvető még az iskola, sajtó, film, színház, rádió, tv. Imádkozzunk sokat azért, hogy jó magot vessenek a hallgatók, nézők szívébe!
- Az evangéliumi szakasz másik üzenete, hogy a hit, személyes döntés. Nem külső máz, üres szokás, amely mindenképp üdvözít. Krisztus követése nem értelmi felfogást jelent csupán, hanem elfogadást. Egész gondolkodásunk átalakítását, Krisztushoz igazítását. Isten rendelkezésére bocsátom akaratomat. Ez a bő termés alapja. Isten szava annyiféleképpen él, ahányan hallják, életre fordítják. Ezért fontos, hogy jó talajjá formáljam magam.
A keresztény élet talajművelési eszköze a bűnbánat, mely olyan, mint a mélyszántás. A lelkiismeret vizsgálat, mely talán leginkább a kapáláshoz hasonlítható. Az imádság, mely a locsolásnak felel meg. A jótettek azok, melyek a termést jelentik. Ehhez kitartás, türelem, hűség szükséges. A keresztény élet termése eltérő. Isten nem ugyanazt várja el mindenkitől. Mi se tegyük ezt. Az egyházatyák üzenik: A szív legyen szép és jó. Fogadd be Isten igéjét, még akkor is, ha annak megtartása nem divat, nehéz. Isten terve ne félj, megvalósul. Legfeljebb néhányan nem részesülnek ajándékaiból. Milyen rossz talajok vannak?
Útszéli: nem befogadó. Miért, Nagyképűség, felületesség, mindenről azonnal van véleményem. A vallással nem lehet levest főzni, csekket fizetni, tehát nem hasznos. (Tudnék még néhány dolgot mondani, ami szintén nem alkalmas ilyesmire, mégis nélkülözhetetlen az emberi életben. Pl. a szeretet.) Mankó. Csak a gyengének kell. Aki erős, az nem szorul rá. (Megsúgom: a legerősebbek, legokosabbak mélyen hívő emberek voltak és azok ma is.) Nincs ideje az Istennek, hogy értékeit átadja. Jön egy jómadár, olcsó viccel, csillogó bóvlival és felcsipegeti az Isteni vetést.
Köves talaj: valamikor hallgatta Isten szavát (Ministráltam én gyerekkoromban!) De az önzés, a kevélység kővé keményítette a szívét. Nincs erkölcsi tartása, felelősségérzete. Hangulatember. Lepke típus. Ma kacag, holnap sír. Együtt úszik az árral.
Tövisek: „az élet gondjai”- mondja Jézus, elterelik az igaz úttól. Melyek ezek? Érvényesülés, kényelem, élvezet, sebesség, gazdagodás, szenvedély. A tékozló élet termelte gondok ezek. Hol a hiba? Engedte felnőni a rosszat is. Nem használta az Isten rendelte és az Egyház kínálta szentségi, kegyelmi eszközöket a gyomláláshoz, a jó megerősítéséhez.
Az ember mindig hajlamos volt az önpusztításra. Ld. Mennyire nem veszi figyelembe, hogy rombolja a természetet, megeszi unokái elől a földet, a levegőt, a vizet. Ok: Néhány ember hatalma, nyeresége, rövidtávú kényelme, haszna. Ha a kiszámítható, látható dologban ennyire vak az ember, mit várunk az örök, a láthatatlan lelki értékek terén? Csak akkor veszi észre és tartja fontosnak, ha életünk tiszta, átlátható, vonzó. Ha egyértelmű, hogy nincs, nem lehet jobb, mint amit az Isten kínál. De itt nem másra kell mutatni, még csak nem is magunkra. Mindenek előtt látszani kell a hitünknek az életünkben, és elég alázattal vigyázni, hogy el ne takarjuk az Istent.
