Karácsony II.
2015. december 26. szombat, 12:29 | 
Írta: László atya
Buddha, amikor egyik tanítványa arra kérte, hogy beszéljen az Istenről, szájára tette az ujját, és hosszan hallgatott. Így jelezte, hogy az Istent kimondani nem lehet. Az Isten léte titok. Amikor Mózessel találkozik az Isten a Sínai Hegyen, akkor eltakarja Mózes arcát, miközben elvonul előtte, mert aki látja őt, az meghal. Karácsonykor nincs félelem, nincs eltakart arc, nincs hallgatás. Az angyalok énekelnek Isten létéről. A gyermek pedig mosolyával Isten lényegéről üzen: aki őt küldte, az a Szeretet Istene. Mindenki felismerheti, akiben van szeretet. A mágnes azt vonzza, amiben vas van. Az Isten azt, akiben szeretet van.
Első körben a pásztorok mozdulnak meg karácsonykor. Milyen emberek ők? Egyszerűek. Életük a nyáj mellett telik. Éberek, megvédik a nyájat a ragadozóktól. lelkiismeretesek: gondoskodnak a jó legelőről, és a vízről. Egyszerű az életük. Az angyalok szavát is tiszta szívvel és a kétszerkettő józanságával fogadják. Számukra Isten léte és szeretete természetes. Azonnal veszik az égi adást. A természet közelsége révén folyamatosan rajta vannak az Isten hullámhosszán. Ezért szólhatott hozzájuk elsőként Isten üzenete.
Boldog ember, aki vigyázza szíve tisztaságát. A csendet a lelkében, az Istenre irányuló figyelmet. Hogy azt semmi és senki ne terelje el. A világ ezer alkalmat ad a hazugságra. Hazugságból, cicomából nem lehet embert építeni. Fontos, hogy legyenek körülöttünk igaz, egyenes lelkületű emberek. Akik dolgoznak, és nem élősködnek. Akik Istenre építenek, tőle indulnak és hozzá érkeznek.
Ez a tisztaság, egyenesség és készség az Istennel való együttműködésre jellemzi a bölcseket is. Más tudósok is felismerik a csillagok állásából, hogy Júdeában egy új király született. De csak ők veszik a bátorságot, csak ők rendelkeznek elég erős hittel és elszántsággal ahhoz, hogy el is induljanak. Mert látni akarják őt. hozzájuk hasonlóak vagyunk most mi, akik nem csak felismertük, hogy nagy dolog történt ezekben a napokban, hanem ott hagytuk a kényelmes, fűtött lakást, a terített asztalt, hogy eljöjjünk lát, hallani és köszönteni őt.
Mit érzünk mi? Mit érezhetett Mária? Az evangélium úgy írja, hogy a pásztorok mindent elmondtak neki, amit hallottak és láttak a pusztában. Ő pedig szívében forgatta szavaikat, éppen úgy, mint Simeon szavait, Jézus bemutatásakor. Nem bonyolította, hanem hittel elraktározta mindezt, amit látott és hallott, hogy aztán életének újabb állomásainál elővegye, és Jézus Krisztus mennybemenetele és pünkösd után összeálljon szívében a teljes kép az Isten gondviseléséről.
Így gazdagodik az ember lelkében. Ha nem kiabálja ki, szórja szét kincseit, hanem hittel megőrzi, szívébe elrejti, és akkor beszél majd róla, amikor eljön az ideje. Ez a feladata az ünnepeknek a mi életünkben is. Emlékeket, élményeket adni, melyeket egyre növekvő hittel élünk meg. Így egyre nagyobb nyomot hagynak a lelkünkben. S ha megőrizzük ezeknek az ünnepeknek az emlékét, gazdagodni fogunk lelkünkben is. Miért fontos ez? Mert ha csak tudásban, erőben, vagyonban, hatalomban gazdagodunk, de lelkiekben nem, akkor lelketlenné, esztelen gazdaggá válhatunk.
Az angyalok szépen tanítanak az egyensúly két fontos súlypontjára: Dicsőség mennyben az Istennek – Békesség földön az embernek… Ha megadom az Istennek a dicsőítést, akkor van esélyem arra, hogy megtaláljam lelkemben a békességet. Adja meg az Isten mindannyiunknak, hogy ezen a karácsonyon Isten dicsősége és lelkünk békessége egyaránt növekedjék bennünk.
