Az Istenszülő oltalma

2016. október 02. vasárnap, 11:22 | Írta: László atya

Ez az ünnep nem bibliai eredetű, hanem történelmi. Két esemény nyomán alkottak ünnepet Mária oltalmazó szeretetének. 903-ban pestisjárvány volt Konstantinápolyban. Szent András püspök és a hívek állandó imája hozta meg a gyógyulást, amelyet az Istenszülő megjelenése és védőleplének a város fölé való terítése előzött meg egy látomásban. A másik esemény 911-ben történt. A várost ostromló szaracénok ellen oltalmazta meg az Istenszülő a várost közbenjárásával.

Milyen ez az oltalom? Nem egy búra, amely alá odaállunk, és karba tett kézzel várjuk a védelmet. Ami megoltalmaz bennünket: ha megtanuljuk Mária lelkületét. „Legyen nekem a te igéd szerint!-mondja az angyalnak” Összehangolni Isten és a mi akaratunkat. Ehhez rendszeresen meg kell állni. Evangélium: Márta sürög-forog, Mária leül Jézus lábához, és rá figyel. Amikor Márta fel akarja állíttatni, akkor Jézus azt mondja neki: van fontosabb a keleten mindent megelőző vendégszeretetnél: Az Isten szeretete. Most állj meg. Ülj le az Úr lábához. Csak rá figyelj. Ne magszokásból élj. Merd átrendezni a fontossági sorrendet. Engedd, hogy Krisztus új programot írjon, csak Neked. Használd az örök élet iránytűjét, a bibliát, Krisztus térképét, az egyházat. Élj a szentségekkel, melyek segítenek ebben a nagy utazásban.

A tatárjárás előtt egy olasz utazó írta a magyarokról:” Ez a nép sokat dolgozik, de védelmével nem törődik.” Újkori népvándorlásban élünk. A tatároknál is kegyetlenebb eszmék pusztítanak. Ma is sokat dolgozunk. Fontos, hogy törődjünk a védelmünkkel is. A lelki védelemmel. Alapvető értékek borulnak fel. Történet: kislány örömmel újságolja tanítójának: anyukám beteg! És mi ebben a jó? – kérdi a pedagógus. Otthon van, ráér, van ideje meghallgatni, velem foglalkozni. Nagy baj van akkor, amikor az anyának betegnek kell lennie ahhoz, hogy gyermekével foglalkozzék!

Oltalom = segítség, védelem, bölcs útmutatás. Nem annyira külső cselekedet, hanem együttműködés. Két ember összhangja. Itt az Istenszülőé és a miénk. Az imában közelebb lépünk hozzá, ő pedig lényének sugárzásával felemel,, felhevít, hogy jobban tudjuk venni az Isten segítő szeretetét. Olyan az Istenszülő oltalma, mint a szülői házé. Hazamegyünk, felidéződnek a régi emlékek. Beszélgetünk és egyszerre csak működni kezdenek a ház szabályai. S amikor elmegyünk a házból, akkor is újra ezekhez a szabályokhoz igazítjuk magunkat.

Oltalom = az eredeti harmónia újraépítése. Hazamegyek, és Anyám segít, hogy megértsem Atyámat. Segít, hogy újra az apai ház rendjéhez tudjak igazodni. Felborult értékrendemet ismét a régihez igazítsam. Oltalom = elmondhatom gondom és örömöm, hibám és gonoszságom is. A szülői házban van megbocsátás. A fiuk vagyok akkor is, ha vétkeztem. Testvérekre lelek, akik kísérőim lesznek. Erről beszél a templom, a közös ima, ez az ünnep, az ikonok, a mellettem imádkozók.

Egy olyan korban élünk, amely a lázadó kamaszhoz hasonlóan, – akinek szülei szép szobát építenek ki a tetőtérben meglepetésként keserves munkával szülinapjára, de ő kidobálja a bútorokat, hogy egy szivacson aludjon, és kupi vegye körül – kidobáljuk a századok építette bútorokat, értékeket. S amikor a nagy szabadságtól a legnagyobb értékeink, testi, lelki egészségünk tönkremegy, szépen lassan visszavisszük az eredetit, a kipróbáltat, a szülők szerint is jót.

Mi az, ami az Istenszülő közelében sugárzik mindenkire? Az, ahogyan az angyal köszöntésekor fogadja az Isteni akaratot. Legyen nekem a te igéd szerint – mondja. Nincs akadékoskodás, nincs kétségbeesés – pedig lehetne. Ahogyan teljesíti az isteni akaratot. Csendben, tisztességgel, akkor is, amikor még a vőlegénye is hamis váddal elkergetni készül. Ahogyan Krisztusra épít – ld. Kánai menyegző: Tegyétek, amit mond! Ő is így cselekszik. Ahogyan a kereszt alatt is csendben áll, és a feltámadás örömében sem dicsekszik. Ahogyan örül a mennybemenetelnek és nincs benne bizonytalanság.

Ez mind az a lelkület, amelyet – ha közelebb megyünk az Istenszülőhöz – meglátunk benne és megtanulunk tőle. És innentől kezdve minden felismert jó, megoltalmaz minket a rossztól. Hatalmas erő tehát az Istenszülő oltalma, az anyai ház békessége, a vele együtt töltött idő. Mert megszelídít, megőriz. Megtanít a legfontosabbra: ne magunkra építsünk, hisz nem magunktól vagyunk valakik, hanem minden jónak adományozójára, az Istenre.

Ezen az ünnepen, menjünk haza lelki anyánk házába. Tanuljuk meg tőle újra az igaz szót, a tiszta szót, a lelki anyanyelvet, melyre ő tud igazán megtanítani bennünket. Nagyon durva és hazug korunk szókincse, stílusa. Ha nem figyelünk, ha nem vigyázunk, akaratlanul is átvesszük. A szeretet légkörét megint csak minden nap Tőle kell tanulnunk. Mert ha nem vigyázunk rá tudatosan, a nagy rohanásban lefutunk a lelkünk mellett.

Ő az, aki az anya-szentegyház szeretetére és értékeire is figyelmeztet minket. A közösség, és a szokások megtartó erejére. Aggeus próféta írja: építs templomot, és Isten gazdaggá tesz. Töltsd meg minden héten, és megtalálod lelked békességét. Töltsük meg minden héten az anyaszentegyház templomát, és testvérünk, otthonunk, családunk, békességünk és gazdagságunk is meglesz.