Húsvét után 4. vasárnap. Az inaszakadt (Hivatások vasárnapja)
2015. április 27. hétfő, 06:34 | 
Írta: László atya
A régészeti ásatások során a kutatók megtalálták az evangéliumban említett fürdőt, annak mind az öt oszlopcsarnokát. Felirata jelezte, hogy a görögök és a rómaiak is nagyon szerettek ide járni, és sokan találtak itt gyógyulást. A szó: Betesda, vagy Betszaida = bevágás. Egy meredek hegyoldalba bevágták a fürdőt. Oszlopsorokkal támasztották meg a partoldalt. Legalul csak a medence volt. Felül kellett várakoznia annak, aki nem volt a vízben. Így érthető a béna panasza, hogy mire az öt lépcsősoron leért a medencébe, akkorra már sokan megelőzték.
Isten irgalmas szeretetét mutatja be ez az evangéliumi történet. Jézus első csodáinak egyike ez, mintegy megadva működésének alaphangját. Olyan embert karol fel, aki mások félretoltak. Mintegy üzeni ezzel a gyógyításával Jézus, hogy van szeme meglátni azok sorsát, akik mások szemében jelentéktelenek, akiket a gyógyulás, az üdvösség útján nem indított el senki.
Az egyház mai tagjainak is – hiszen minket is Jézus hívott és küld -, meg kell őriznie Jézusnak ezt a figyelmes lelkületét, irgalmas jóságát. Észre kell vennünk a szegények, elesettek, Istent keresők szükségét. Sokat változott a világ, de bajbajutott ember ma is van bőven. A személyes szeretet ma is hiányzik. Jézus nyomán keressük meg a körülöttünk testi- lelki szükségben élőket és legyünk számukra Isten emberei. A hivatások világnapján azért imádkozunk, hogy legyenek papi hivatások, és hogy akiket meghív az Isten, azok Jézushoz hasonló, irgalmas szívű emberekké váljanak.
Az evangéliumi rész másik üzenete, hogy „az Emberfia ura a szombatnak is”. János evangélista többször is kiemeli ezt, mert még a második század elején is voltak olyan zsidókból lett keresztények, akik vissza akartak térni az ószövetségi törvényhez. Érdemes nekünk is elgondolkodni Jézus üzenetén, mert ma is vannak olyan keresztények, akik nem a feltámadás napját, a vasárnapot, az új teremtés, az üdvösség hajnalát ünneplik meg, hanem az ószövetségi szombatot.
Jézus nem úja törvényt hoz, hanem a régi törvény alá – mintegy azok hordozójaként – odahelyezi a szeretet törvényét. Mégpedig nem az elméleti, hanem a gyakorlati szeretetét. Saját életével, csodáival, szenvedésével, halálával mutatja ennek az útnak a járhatóságát mindannyiunknak. A feltámadás napján, vasárnap megállni nemcsak annyit jelent, hogy eljövünk a templomba, hanem abba is belegondolunk, hogy mennyi mindent tett értünk Jézus. Ilyenkor megnézzük magunkat, hogy a szeretet szűrőjén akad-e olyan tettünk, amely Jézuséhoz hasonló lelkületből fakadt? „Az én atyám mindez ideig munkálkodik és én is munkálkodom” – mondja Jézus. Az ima segítségével felismerjük Isten tetteit a világban, az életünkben. Tetteinket összehangoljuk az övéivel, hogy együtt hatékonyabb legyen a világban a szeretet.
„Menj, vigyázz, nehogy rosszabbul járj!” Ez Jézus utasítása minden embernek, aki meggyógyult bármilyen betegségből. Mindenkinek, aki megtapasztalta a testi, vagy lelki gyógyulás örömét. Mert van rosszabb a bénaságnál is. A lelki bénaság, a bűn. Ezért mondja Jézus, hogy MENJ! A tétlenség, a tudatos unalom bűn. Tettekre, jótettekre teremtett bennünket az Isten. Az ima ideje a tettek idejével gazdagabbá válik. Imádkozzál és dolgozzál! Nemcsak a szerzeteseknek szól ez, hanem mindannyiunk életének jelmondatává kell, hogy váljék. Imádkozva találom meg tetteim méltó helyét és idejét.
VIGYÁZZ! Ezernyi veszély fenyeget minket a mindennapokban. A technika fejlődésével nem csökkent az élet kockázata, hanem inkább nőtt. Francia kutató írja, hogy Afrikában, Elefántcsontparton, értékes leletekkel megrakodva a kikötő felé tartottak. Egy erdőn át a fele utat meg lehetett volna spórolni, de kísérői automatikusan el akarták kerülni az erdőt, vállalva a hosszú kitérőt. Amikor az okot kérdezte, azt mondták, hogy halálos a levegője. A kutató felismerte egyik virágban a mérgező illatforrást, s mivel rendelkezett olyan gyógyszerrel, amely ennek hatását közömbösítette, mindenkinek adott belőle, és rövid úton, gyorsabban értek céljukhoz.
Korunk „levegője” lelkileg mérgező. (Lassan fizikailag is.) Gyógyszert kell használnunk, amikor beszívjuk. Megfelelő szűrőt, az evangélium, az egyház szűrőjét, amikor valamit elolvasunk, megnézünk. Az Új Ember katolikus folyóirat a rádió és tévéműsor mellékletét (M) Értékadónak nevezte el. Értékadó legyen, amit megnézünk, és mérjük meg az egyház, az evangélium, Jézus mértékével. A hit és a szeretet szűrője ez. A gyógyszer pedig a bűnbánat gyógyszere, mely semlegesíti a lelkileg mérgező hatásokat.
Végül pedig ne feledjük: Jézus közelébe élni, intelmeit komolyan venni – megtérülő befektetés. Egészséget, gyógyulást jelent. De ehhez tennünk is kell valamit. Sokszor olyat, ami korunkban nem szokás, máskor olyat, amit a köröttünk élők nem néznek jó szemmel. Ne féljünk megtenni ezeket, ha Isten kéri! Mindennap imádkozzunk azért, hogy nekünk magunknak is, de a világon minden embernek legyen „embere”, aki testi vagy lelki bénaságából segít Jézus, az üdvösség vizében megtisztulni.
