Húsvét után 5. vasárnap. A szamariai asszony (Búzaszentelés)
2016. április 24. vasárnap, 13:13 | 
Írta: László atya
A városi ember elmegy a szentéletű atyához: Atyám! A városban, a családban nem lehet erényesen élni. Ott fogom hagyni a családomat, és kijövök én is a pusztába, hogy üdvözülhessek! – Nem fiam – válaszolja az atya. A hely nem üdvözít, de nem is visz a kárhozatba. A tettek üdvözítenek és kárhoztatnak. Nézd meg a Bibliát! Lót istentelen emberek között élt, mégis üdvözült. Júdás az apostolok között élt, Jézus közelében, mégis elkárhozott. Lehet megdicsőülni szegényes is, mint Illés, és gazdagon is, mint Ábrahám. Jób üdvözül, mert nem csak magára gondol. Dávid is üdvözül, pedig király volt. A katonatiszt Kornéliusz éppúgy, mint a fiatalságuk ellenére Isten szeretetében élő Dániel és társai.
Mi is üdvözülhetünk, egy rossz világban is. Ezt az üzenetet hordozza a szamariai asszony története. Se hite, sem igazi szeretete, sem tisztessége. Jézus mégis megszólítja. Mert nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Ez az asszony lelkileg beteg. Megkeresi tehát az Isten Fia. Mert senki sincs kizárva az üdvösségből. Mindenkit, minket is megkeres, örömünkben és bajunkban egyaránt megszólít az Isten. Ha valóban odafigyelünk rá, akkor megváltozhat az életünk. De ehhez úgy kell viselkednünk, mint ennek az asszonynak. Kérdezni kell. A kérdésekre megkeresni, és elfogadni Isten válaszát.
Az igazán tiszta szívvel kérdező embernek nagyon sokat elmond magáról. Érdemes elgondolkodni azon, hogy miért ennek a félpogány, bűnös asszonynak mondja el először Jézus azt, hogy ő a Messiás, hogy Lélek az Isten, hogy Jézus igazi tápláléka az, ha az Atya akaratát megcselekszi. Alighanem azért, mert eltorzult istenképe van ennek az asszonynak. Helyére akarja ezt tenni. Ma is így tesz. Egyházán, szentjein, rajtunk keresztül igazítja folyamatosan az Istenről alkotott képünket. Egyúttal arra kér minket, hogy amit Istenről tudunk, vigyük közelebb a másikhoz.
Jézus a szamariai asszonyt megtanítja lélekkel tájékozódni. Először mindent földhöz ragadtan értelmez. A vizet, az életet. Jézus felemeli a tekintetét, és ezzel megérteti vele, hogy nem véglegesen elrontott az élete. Még helyrehozható. Amikor ezt felfogja az asszony, fut a városba, hogy másoknak is beszéljen erről az új világnézetről, mely őt boldoggá tette.
Egy amerikai írónő süketnémán és vakon, csak szaglás és tapintás útján tájékozódva ezen a világon, csodálatos könyvet írt az életről. A lelkével látott. Ezt a látást nekünk is meg kell tanulnunk. Itt a templomban kezdődik a tanulásunk, de nem itt fejeződik be. Lélekben és igazságban folytatódik. Ez nem vízió. Egy elmélet nem indította volna el az asszonyt, hogy azokhoz menjen, akiket eddig széles ívben elkerült, hogy kiteregesse élete szennyesét. Ehhez valós találkozásra, igazi hitélményre volt szükség. Egy-egy komoly lelkigyakorlat, kegyhelyen eltöltött mély imádságos idő tud minket is így felrázni, és új irányba indítani.
A mai búzaszentelés is Istenről beszél. Arról, hogy nem csak a Biblia lapjain, nemcsak a történelem eseményeiben, nemcsak életünk jó és rossz részleteiben van ott az Isten, hanem a természet minden alkotása róla beszél. Minden növény és állat a maga csodás létével Istenről beszél. Hozzá vezet, ha hittel és hálaadással közeledek hozzá, mint Istentől nekem küldött ajándékhoz. A földművelő ember józan hitét éppen a természetben elrejtett isteni józanság adja meg. Adjunk ma hálát azért, hogy földdel bánó emberek voltak az őseink, akiket a természet tanított meg Isten jelenlétére, és átadták nekünk ezt a hitet.
Milyen egyszerű a természet bibliája: A nappal kelni és feküdni, Felismerni, hogy más, aki vet és más, aki arat, de a növekedést az Isten adja. A sok fáradozás mellett is fontos, hogy megköszönjünk minden falatot az ajándékozó Istennek. Itt köszön vissza az étkezés előtti és utáni ima létfontosságú volta. Ennek elmaradása az alapja a hálátlan lelkületünknek.
Mindenki nagyon jól tudja, hogy mit, mikor kell a földbe vetni, hogy jó termés legyen. Jézus egyháza ma arra tanít minket, hogy aki lélek szerint vet, lelkében arat majd üdvösséget. Vessük el tehát a földi kenyérnek való mellett az égi táplálék magvait is. A jó gondolatot, szót és cselekedetet, és hogy üdvösséget teremjenek számunkra. Vessük el a hálaadás szavait minden nap Isten szántóföldjébe.
A megszentelt búzát vigyük haza. Emlékeztessen arra, hogy a növekedést az Isten adja, és munkánk minden eredményét, a föld minden termését hálaadással vegyük magunkhoz. Emlékeztessen arra is, hogy a lelki élet magvait is vessük el, annak növekedését is vigyázzuk, mert a szeretet tettei azok, amelyek üdvözítenek és ezek hiánya az, amely kárhoztat majd életünk végén. Az utolsó ítéletkor kérdezik a jók és rosszak Istentől: Mikor láttunk éhesen és szomjasan, ruhátlanul vagy vándorként, hogy segítségedre lehettünk volna? Isten válasza: Amit a legkisebbek közül egynek tettétek, nekem tettétek. Sokféle bankbetét van. A legmagasabb kamatot Isten adja a szeretet tetteire. Ez a befektetés nem devalválódik. Istennél nincs bankcsőd. A mennyország nem csupán túlvilági ígéret. Isten országa köztünk van. Ahol ketten, vagy hárman összejövünk az Ó nevében, ott van közöttünk. És ahol Isten ott szükség nincsen.
