Húsvét után 6. vasárnap: A vakon született meggyógyítása. (Jn. 9,1-38.)
2017. május 21. vasárnap, 14:04 | 
Írta: László atya
Ennek a történetnek az előzménye, hogy Jézus vitába keveredik a zsidó vezetőkkel. Ennek a vége, hogy meg akarják őt kövezni. Jézus erre eltűnik előlük, kimegy a templomból. Mi hogyan tennénk meg ezt? Alighanem a legbiztonságosabb úton, a lehető leggyorsabban mentenénk a bőrünket. Jézus nem így tesz. Nem a maga megmentésén jár az esze. Ezt mutatja, hogy észreveszi a bajba jutott embert, és őt menti meg.
Megsajnálja, mert háromszorosan is nyomorult. Bajban van, mert koldus, mert vak, mert így született. Esélye sem volt másra. Az apostolok azonnal azon kezdenek el vitázni, hogy ki itt a hibás. Tipikusan emberi megközelítés. Ma is él, köztünk, hívők, jó emberek között is. Papi közösségben is. Egy papot püspöke felfüggeszt. Jogosan, mert súlyos hibát vétett. Papi gyűlés. Két tábor: helyeslők és ellenzők. Nagy vita. Egyik atya megunja. Kalapját az asztalra teszi: A mi dolgunk barátaim nem vitázni, hanem segíteni. Paptársunk bajban van. Nincs miből eltartania családját. Ki teszi be ebbe a kalapba minden hónapban a jövedelme 10%át, egészen addig, amíg barátunk ügye el nem rendeződik? Mindenki elszégyellte magát.
A jézusi mentalitás ez. Lehet rákérdezni a „Miért?”-re is, szükséges is, hogy keressük és értsük a világ mozgató elveit, de élni, szeretni, segíteni – ha tudunk – ettől függetlenül mindenkori kötelesség. Jézus válaszol az apostolok kérdésére is: Miért van betegség a világban? – de csak röviden. Nem az Isten akar ezzel büntetni. Sem szülőt, sem gyermeket nem. Nyomorúságaink okozói sokkal inkább mi magunk vagyunk. Válaszának másik része: jelek ezek a köztünk élő nyomorék emberek. Istenre mutató jelek. Azt jelzik minden egészséges embernek, hogy lehetnél más. Beteg, szenvedő.
Az, hogy vagy, hogy jól vagy, hogy egészséges vagy, az nem természetes, hanem ajándék. Kaptad. El kell számolnod vele. Használd bölcsen, Istennek tetszően, emberek hasznára és örömére. Minél kevesebb ilyen ember él közöttünk, mert otthonokba kényszerítjük őket, annál önzőbbek, erőszakosabbak, hitetlenebbek vagyunk. Engedjük, segítsük, hogy legyenek, velünk legyenek. Mert jelek ők, Isten jelei számunkra.
Miért így gyógyít Jézus? Elég lett volna egy szó is. Oka van a kis szertartásnak. Erősíti vele a vak gyenge hitét. Ha csak szavakkal gyógyítana, nehezebb lenne a vak dolga, amikor háromszor is el kell majd mondania, hogyan gyógyult meg. A nyál ismert gyógyító eszköz Jézus korában. A sok faggatás folyamatosan érleli a vak hitét. Felnő a testi látáshoz a lelki szeme is. Egy második világháborús történet szól arról, hogy a németek megölnek egy partizán tábornokot. De nem híresztelik el, hanem egy könnyen megvehető huszadrangú színészt bérelnek fel, hogy helyettesítse. Ő elkezdi. Először csak pénzért, hogy alkalmas időben segítségével a németek megsemmisítő csapást tudjanak mérni a partizánokra. Aztán megismeri és megszereti őket. Látja hősiességüket, emberi nagyságukat, és végül velük együtt hal meg, nem lesz árulójuk. – A vakon született is így válik lépésről-lépésre Jézus követőjévé, hívővé, azonosul gyógyítójával.
Hitének fejlődése így történik: a szomszédok kérdésére csak azt mondja: „az az ember, akit Jézusnak hívnak” gyógyította meg. MIUTÁN SZÜLEI NEM ÁLLNAK KI Jézus mellett, ő így tesz hitet mellette:”hogy kicsoda, azt nem tudom, de hogy vak voltam, és most látok, azt igen” – Kimondtuk e valaha ilyen tisztán és egyértelműen valaha is, hogy ami érték bennünk, azt Istennek köszönhetjük. Kidobják ezért a mondatáért. De itt már Istentől való embernek tartja Jézust. Amikor pedig találkoznak, felismeri benne a Megváltót, és megvallja hitét.
A mai evangélium kérdése: kicsoda nekem Jézus Krisztus? Vállalom vele az életet, akár a másként élők ellenkezése dacára is? Nem esem-e a farizeusok hibájába, jól látónak tartva magamat, és ezzel nemcsak magamnak ártok, hanem az Isten felé igyekvőket is üres szokásokkal, rosszindulattal elidegenítem az Úrtól? Tegyük helyére az Istent a szívünkben, mint a vakon született tette, hogy másoknak is igazi segítőtársai lehessünk!
