Húsvét után 7.vasárnap Mennybemenetel után, Pünkösd előtt. (Jn 17,1-13.)
2015. május 20. szerda, 06:17 | 
Írta: László atya
Negyven nap után Jézus a mennybe megy. Útravalóul nem könyvet ír, hanem tanítványokat = követőket küld, feladattal: menjetek, tegyétek tanítványommá az embereket, tanítva mindarra, amit parancsoltam nektek, megkeresztelve őket az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Mindent rájuk – egyházára – ránk bíz. Mindent, és még azt is ígéri, hogy velünk lesz a világ végéig. Cserébe azt kéri, hogy tanítsunk mindenkit, válogatás nélkül. Mindent adjunk át, ne vegyünk ki belőle semmit.
Ma azokat az atyákat ünnepeljük, akik nagyon komolyan vették, és felsőfokon gyakorolták a krisztusi kérést. Tanítottak és tanultak. Jézus főpapi imáját olvassuk az evangéliumban. Ezek a szavak az istenszolgálat kulcsát tartalmazzák. Milyen a Jézusi szolgálat ritmusa? Tanít = amit az Atyától kapott, azt továbbadja. Imádkozik = akiket szeret, azokat az Atyához emeli. Ez a keleti egyház imájának a sora is. Fentről indul, az Istentől. Ez a Miatyánkban Jézustól tanult sorrend. Aztán lejön az emberhez, de nem marad itt a földön. Az ima befejezéseként visszaemeli a gondot és örömöt az Istenhez.
Mint az adó-vevő: át kell kapcsolni. Nem jó ha valaki mindig csak veszi az adást, de nem adja tovább. Isten felé fordulva másoknak könnyen hátat fordíthatunk és életünk szent önzéssé alakul. Aki mindig csak adni akar, az lemerül, mint az akkumulátor. Kihasználhatják, belefáradhat, kiábrándul, csalódik, megkeseredik, és nem segít többet. Hány ilyen keresztényt ismerünk a környezetünkben. Nem vigyáztak a krisztusi egyensúlyra a küldetésben.
A beduinokról írják, hogy amikor elvétik az irányt a sivatagban, nem kezdik el keresni a járható utat, mert még jobban eltévednének, hanem megállnak. Megvárják az estét. És a csillagok segítségével határozzák meg a helyes útirányt. Jézus és a szentéletű atyák ugyanezt teszik, lelki útjuk során. Hogy el ne tévedjenek, megállnak az imádság idejére. Dicsőítik az Istent. Ez a dicsőítés szükséges ahhoz, hogy az Isten ne eszköz legyen kéréseink teljesítéséhez, hanem ott ragyogjon a maga helyén a mindenség és életem középpontjában.
„A munkát elvégeztem…”- mondja Jézus. Jelentést tesz az Atyának. Minden nap jelentkezzünk be a Mennyei Atyánál. Nagydolog, ha nap-, mint nap elmondhatjuk, amit Jézus. Ő életünk igazi felettese. Neki kell elszámolnunk időnkkel, képességeinkkel, kapcsolatainkkal, a ránk bízottakkal. Ha ezt megtesszük naponta, nem kell félnünk a végső elszámolástól. Aki folyamatosan vezeti könyvelését, az jobban tud tervezni, az naprakész adatokkal rendelkezik, nem kerül csődbe. Időben észreveszi az irányváltás szükségességét.
„Értük könyörgök, nem a világért…” – Értünk, akik megtartottuk beszédét. Valóban megtartottuk? Vagy egyik fülünkön be, a másikon pedig kiment? Ajándékok vagyunk. Isten ajándékai a világnak. Ő hívott, ő táplál, erősít. Mi vagyunk a világ élete. Általunk éltet az Isten másokat. Gondozza a teremtett világot. Cserkészek – tűzriadó – ég a falu. Csak a fele oltsa a tüzet. A másik fele – mondja az öreg bácsi – mentse az életet: a búzát és a jószágot!
Mi vagyunk a világ élete. Értünk halt meg Jézus, hogy életünk legyen, és bővebben legyen. Nem azért halt meg, hogy kivegyen bennünket a világból, hanem, hogy megmentsen a gonosztól. A vetőmag helye a földben van. De fontos, hogy ne legyen fertőzött. Mindennap imádkozzunk a hitünk, az egyház hitének tisztaságáért. Hogy élete lehessünk a világnak. Tartóra tett gyertyák, nem pedig véka alatt pislákoló haszontalanságok.
„Tartsd meg őket atyám… hogy egyek legyenek…” Isten tart a tenyerén. Ez az életünk alapja. Miután mindent megtetettünk, még mindig a levegőben lóg a létünk Isten nélkül. Az egység, a békesség az Isten ajándéka. Kérni kell és megköszönni. Nem magától van az egyház békessége. Krisztus tanítása a békesség alapja. Ha ugyanazon az alapon állunk, akkor van békesség köztünk. Ha egyik kezünkkel minden nap megfogjuk Isten kezét, akkor van esélyünk arra, hogy fogni tudjuk egymás kezét is.
„Megőriztem őket…” – Isten szava őriz meg – ha minden nap olvassuk. A közösség imája tart meg, ha közösségbe tartozunk és imádkozunk másokért mi is. Krisztus teste-s vére, szentségei erősítenek, ha hittel használjuk azokat. Olyan Krisztus adta hármas védelem ez, amelyre Mindannyiunknak szükségünk van.
