Húsvétvasárnap

2016. március 27. vasárnap, 12:42 | Írta: László atya

János evangélista jelképe a sas, mert gondolatai magasröptűek. Istentől indul evangéliuma kezdetén, hogy lejöjjön a földre, majd Istenhez emeljen mindnyájunkat. Ezért hangzik el ez a szakasz Húsvét ünnepén, mert Isten Krisztusban ezt valósította meg. Azért több nyelven, mert az egyház így üzeni: minden nép minden emberére érvényes a feltámadás. Egy lelkigyakorlaton tapasztaltam meg ennek igazságát. Két ember elkésett, és az egyetlen maradék szobába kerültek. Egy írni, olvasni alig tudó cigányfiú és egy állatorvos.  Istenem, mi lesz ebből? – kérdeztem. Imádság lett, barátság lett. Mert hitre és szeretetre épül a kereszténység, nem írástudásra. Nem diplomafüggő.

Nézzük, hogyan élik meg ezt az apostolok. Ha egy bibliában járatlan mai fiatalnak írná János evangélista ezt a jelenetet, akkor valahogy így hangzana: Ez a jelenet az egyház alakuló ülése. Jogerőssé az alapítás majd pünkösdkor válik. Helye az utolsó vacsora terme. Ideje: az első, a legelső vasárnap, azaz a feltámadás napjának esti órája. Jelen vannak: a 11 tanítvány. Az Elnök, kicsit később érkezik, és eléggé sajátos módját választja a belépésnek. A jegyzőkönyvvezető: János apostol, Zebedeus fia. A jegyzőkönyv hitelesítője a Szentlélek.

Furcsa egy gyűlés ez. Nem titkos, mégis zárt ajtók mellett üléseznek. Félnek. A főpapoktól, Pilátustól, a néptől. Szinte hihetetlen, hogy ebből a kis jeruzsálemi házból, néhány félénk embertől indul az egyház, a kereszténység sok ezer éves történelme. Néhány írástudatlan halász, egy-két iparos és vámszedő. Ebből a közösségből indulna a világtörténelmet formáló erő? Szentek serege, intézmények, épületek, könyvtárak lapjai? Hogyan lehetséges ez?

Úgy, hogy hirtelen eggyel többen lesznek. Jelen van a feltámadt Krisztus. És ahol ő jelen van, ott minden lehetséges. Ha engedjük, hogy átvegye az elnökséget a szívünkben, családunkban, hazánkban, egyházunkban, – megjelenik ma is közöttünk. Hogyan? Ahogyan szokta: zárt ajtók mellett. Ezernyi félelmünk páncélját átlépve. Egy-egy lelkigyakorlat megrendítő szavával átlépi a magam építette falakat, és máris ott van a lényem közepén. Békét, derűt, reményt hoz és felfrissít.

Milyen komplikált zár az emberi ész. Csűrjük-csavarjuk a dolgokat, hogy nekünk jó legyen. Ezt tette egy fiatal jogász is Karthágóban. Egészen addig, amíg be nem lépett gondolatainak várkastélyába Jézus, egy bibliai mondat és édesanyja imájának köszönhetően, és attól kezdve a züllött fiúból szent Ágoston lett.

Micsoda páncélajtókat épít a szívre a pénz szeretete. Mindent képes lezárni és kizárni. Bernardóne Ferenc, egy dúsgazdag ruhakereskedő gyermeke. Szórja a pénzt, éli az arany ifjak életét. Versenyt iszik a többiekkel, botrányt, botrányra halmoz. De egyik alkalommal meglát egy leprás koldust. Odamegy, megcsókolja. Minden pénzét, még a köpenyét odaadja. És elkezdődik Assisi Szent Ferenc élete.

Micsoda tömör vasajtó a gyűlölet. Ezen is át tud hatolni. Gondoljunk Saulra, akiből Szent Pál lett. Egy svájci orvos írja le, hogy tetten érte a gyűlölet és a szeretet hatását. Egyik betege váratlanul egyre rosszabb állapotba került. Ok nélkül. A gyógyszerek nem használtak. Leletei napról napra rosszabbak lettek. Aztán egyik pillanatról a másikra – minden külső beavatkozás nélkül – javulni kezdtek az eredmények. Egyetlen nap alatt helyreállt a szervezet működése. Amikor orvosa lelki állapotára kérdezett rá, elbeszélte, hogy hatalmas gyűlöletet hordozott magában. Ez egyre nőt a szívében. Ekkor romlott folyamatosan az egészsége. Amikor haragosa meglátogatta, bocsánatot kért, megszűnt benne a gyűlölet, s amikor ezt Isten kezébe is le tudta tenni, a haragja is elmúlt. Ezután egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy gyógyszerek nélkül meggyógyuljon. Így tud hatni ránk a Rossz, és ekkora ereje van a bennünk élő Szeretetnek.

Ahol Jézus megjelenik, ott élt támad, mert ő feltámadás és az élet. Ahol megjelenik, ott valami különös békesség alakul. Békesség, mely nem zavartalan, de megzavarhatatlan. Nemcsak akkor, de most is beköszön életünkbe: Békesség Nektek! Nemcsak belép, de mindig középen áll meg. Ő mindig életünk közepén szeretne lenni. Hogy hiszek e benne, erről mérhetem le: Ott van e az igazi helyén, életem központjában?

Amikor belép tanítványai közé, megmutatja kezét és oldalát. Halálát és feltámadását. Azt üzeni ezzel, hogy sebei által lehet békességünk és bocsánatunk. Nincs lelkendezés, magyarázkodás, számonkérés, szemrehányás. Egy egyszerű: Shalom = békesség nektek. De ez a békesség megtelik az örökkévalóság távlatával. Ehhez igazodik a hozzá fűzött üzenet is: „Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Vegyétek a Szentlelket! Ez előleg Pünkösd erejéből. Hogy szét ne fussanak, hogy együtt maradjanak és imádkozzanak, ahhoz erőre van szükségük a Magasságból. Hogy együtt maradjunk, nekünk is erőre van szükségünk. Lelki és testi erőre. Ezért szenteljük meg a legfinomabb ételeket, hogy a mindennapok étkezései, egész életünk legyen összhangban Isten akaratával, és ne csak testünk földi erejét, hanem lelkünk égi erejét is táplálják.