Karácsony előtti vasárnap. (Mt 1. fejezet)
2014. december 22. hétfő, 14:56 | 
Írta: László atya
Hosszú névsor a mai evangélium. Nem véletlenül kezdi ezzel Máté evangéliumát. Jézus élete, tanítása, csodái, halála, feltámadása – megosztották a világot. Sokan kétségbe vonták, szavát, származását, néhányan még azt is, hogy élt. Máté evangélista úgy kezdi evangéliumát, hogy semmi kétség ne maradjon a felől, kicsoda Jézus Krisztus. Ő Isten Fia, a megígért Messiás. Ez az evangélium=örömhír alapja. Minden ígéret beteljesedett életében.
Mit üzen nekünk ez a névsor? Egyrészt azt, hogy Isten igazmondó. Elküldte a Fiát, akit megígért. Tartotta a szavát. Az emberiség története két szakaszra osztható. Amíg várták Krisztus test szerinti megjelenését, aztán pedig amikor az Isten szavának megtartását, megvalósulását éljük és várjuk. E kettős várakozás megélése a karácsony előtti szent idő. Nagy hívőket állít ma elénk egyházunk, jelezve, hogy karácsony lényege csak nagyhittel látható meg. Hit nélkül vásárlási láz, felszínes, fárasztó és gyorsan múló dínom-dánom lesz csupán.
Hit kell ahhoz, hogy a jászolban az Isten Fiát, Máriában az Isten anyját lássuk. Ha hittel olvassuk ezt a névsort, akkor látjuk, hogy Jézus már születésében sem utál senkit. Pogánytól kezdve az utcanőig, sokféle bűnös és gyenge ember van ősei között. Ezzel tanít minket is, hogy ne utáljuk sem a test szerinti őseinket, sem hitünk nagy egyéniségeit. Másik üzenete a névsornak: Jézus nem, mint bíró, hanem mint orvos érkezik hozzánk. Őseinek első orvosa ő. Másrészt, mint engedelmes Krisztus jön. Már születése előtt engedelmeskedik a földi, császári törvénynek, megy, hogy beiratkozzék Betlehemben, hogy örökre bejegyezze nevét a történelembe.
Van néhány specialitása a betlehemi jászolnak. Mária szűz – mégis szül. József nem apa, mégis ott áll. Elsőre egyikük sem ért semmit. De Isten törvényére épül az életük és Isten szava elég nekik ahhoz, hogy elfogadják az Úr akaratát. „József Igaz ember volt.” – írja a szentírás. Ez a szó jóságost is jelent. Az Örök Igazsághoz igazodó ember. Tud várni, amíg Isten elvezeti a teljes igazságra. Mi kell ehhez? Tudjon hallgatni. Prédikátor könyve írja: „Aki kiméri szavát, az értelmes ember..”
Fülöp macedón királyról maradt fenn, hogy összehívta bölcseit: Ki vagy mi a legnagyobb a földön? – kérdezte őket. A tenger…, az Olümposz… Öreg bölcs mondja ki a helyes választ: „aki szavain és mindenen, amije van, tud uralkodni.” József ilyen ember volt. Tudott Istenre hallgatni, és Istennel hallgatni. Nem is halljuk szavát a Bibliában. Mégis mindig ott van, ahol kell, és teszi, ami kötelessége. Összhangban van Istennel, nem kell korrigálnia életútját.
Bécsi gimnázium hittanára mesélte, hogy felkérdezte tanítványaitól a hiszekegyet. Egyik apró tanítványa hibátlanul, segítség nélkül elmondta. Nagyon megdicsérte. Ő szabadkozott. „Tudni tudom, atya, de nem mindig tartom meg.” Igaz embernek lenni = tudni Isten igazságát és megtartani azt. József ilyen ember volt. Ilyenek voltak a ma ünnepelt atyák is, Jézus lélek szerinti ősei, előképei. A három ifjú a tüzes kemencében pl., akik a félelmetes lángokat látva is hittek abban az Istenben, akinek törvényét a fogság nehéz körülményei között is megtartották. Megvédte őket az Isten.
A születendő gyermek neve: Emmanuel = Velünk az Isten! Magányos perceimben ezt dúdolom magamnak – mondta egy idős néni, és érzem a jelenlétét, hogy nem vagyok egyedül. Ránk tekint, szeret, vigyázza életünk. Mexikó – Salvatore kisfiú. Testvére születik. Nem érti, miért a nagyijedtség, amikor örülni kellene. Kiderül: anyja súlyos beteg. Apja pénzt ad a zsebébe, öszvérre ülteti: Menj el az orvosért. Gyorsan. Kevés időnk van, anya nagyon beteg! Odaért, az orvos autóval indul. Ő még bemegy a templomba. Kéri az atyát: Imádkozzék édesanyjáért. Meghallja ezt egy hölgy. Kifaggatja. Nem engedi egyedül haza. Ahol ilyen nagy a gond, elkel a segítség. Ő is a kisfiúval megy. Az orvos már későn érkezik. Az anya meghal. Az asszony azonban nem megy haza. Most még inkább elkel az asszonyi kéz.
Amikor keresztelőre kerül a sor, kérdezik az apát, hogy fogja hívni a gyermeket? Mi lehetne a neve más,- válaszolja – mint Emmanuel! Most éreztem meg életem során leginkább, mennyire velünk van az Isten! A bajban jobban látja az ember az Isten keze nyomát.
Álljunk meg ezen az estén! Gondoljuk át életünk nagy örömeit és bánatait. Keressük meg mögöttük hittel az Isten, hogy tiszta szívből énekelhessük éjfélkor: Velünk az Isten!
