Karácsony II. nap 2014. Győr

2014. december 26. péntek, 09:57 | Írta: László atya

A bolondok házában volt egy furcsa beteg. Egy órát kapott egyik látogatójától. Ezt szétszedte darabokra, majd visszarakta a dobozába. Azóta ezt a dobozt rázza, egy nagyobb erővel. Időnként abbahagyja, belenéz. Amikor azt látja, hogy még mindig nem állt össze és nem jár az óra, nagyon dühös lesz, és újra rázni kezdi a dobozt.

A világ az óra. Az Isten a Mester, aki megalkotta. Az ember a bűnnel szétszedte, de utána saját erőből nem tudta összerakni. Azóta dühöng, pusztítja önmagát és világát, ahelyett, hogy a Mesterhez fordulna: ugyan segítsen már helyére tenni az élet alkatrészeit!

A Mester megsajnálta az embert. Kiválasztott egy fiatal lányt, akit Máriának hívtak. Ő szülte meg és nevelte fel nekünk az Isten Fiát, aki életét adta, hogy újra igazán élni tudjon az ember, és jó irányban fejlődjön a világ. Elmondta, sőt elénk élte az örök élet felé vezető földi életet.

Ma Máriára, mint Istenanyára emlékezünk. Az ikonfestő a karácsonyi ikonon őt ábrázolja a legnagyobbnak. Nem hatalmas termete, hanem a Jézus Krisztus megszületésében betöltött nagy szerepe miatt. Nem csak a születésben vállalt oroszlánrészt az Istenszülő, hanem a felnevelésben és később az egyház első éveiben is.

Mert a Mester nemcsak a Fiát küldte nekünk, hanem általa megszervezte az apostolok közösségét, majd rájuk építve – a Szentlélek közreműködésével -, az egyházat is útnak indította. Miért? Hogy minden kor, minden emberének legyen segítője. Az egyház az a szerviz, ahová rendszeresen visszatérhetünk, és ellenőrizhetjük égi kapcsolatunkat és földi útirányunkat.

Életünk, világunk javításának első lépcsője legyen mindig a karácsonyi gyermek bölcsője. Ez a jászol azt üzeni mindenkinek: ezt a világot a szeretet alkotta. Akkor működik jól, ha a szeretet irányítja. A saját életünkben is ez legyen a rendező elv. Ha már szétszedtük az Isten alkotta harmóniát életünkben, világunkban, ne akarjuk bolond módra azt megvárni, amíg magától helyére igazodik minden. Merjünk tanácsot kérni a nagy Mestertől, a Szeretet Istenétől, a Betlehemi Gyermektől.

Mosolyával tanítson meg minket mindenkinek megbocsátani. A pásztorok tiszta szívével, őszinte hitével fenntartás nélkül hinni és szeretni. A királyok bölcsességével a tudásunkkal is Istent szolgálni. Így lesz a karácsonyfa a jó és rossz tudásának fájára emlékeztető jel. Azt üzeni, hogy egyedül az Isten a tudója annak, hogy nekünk mi a jó és mi a rossz. Mert ő alkotott. Tőle kérdezzük meg, ha bizonytalanok vagyunk.

AZ Istenszülő pedig ennek az isteni szónak az elfogadására és megtartására tanítson minket. Aki hozzá hasonlóan figyel és hallgat az Istenre, az megtapasztalja azt az örömöt, amit ő megélt a királyok és pásztorok hódolatát látva. Mi szükséges ehhez a lelkülethez? A Szentírás így fogalmaz: „Mária pedig szívében forgatta az angyal szavait…” Szívünkben forgatni Isten szavait, és megtartani, amit tőlünk kér. Cserébe nemcsak lelki békét, hanem igaz emberséget, hiteles kereszténységet, a mindennapok örömét és örök jövőt ajándékoz nekünk.