Nagyböjt 4. vasárnapja: a megszállott ember meggyógyítása (Mk. 9,17-31.)
2016. március 06. vasárnap, 13:50 | 
Írta: László atya
Az előző vasárnap a templom közepére kitett kereszt helyrerázta a hitünket. Láttuk a mélységet és a magasságot, a hosszúságot és a szélességet, amelyet Jézus megjárt, értünk, s melyre nekünk is erőt ad. Láttuk az Atyát, aki szeretetből megalkotta a világot, és nem hagyta magára. Nem igaz, hogy „ a mű forog, az Alkotó pihen…” A mi Alkotónk nem pihen. Örök aktivitás. Folyamatosan munkálja üdvösségünket. A szeretet nem tud pihenni. A szeretetnek nincs szabadnapja.
Erre látunk példát a mai evangéliumban is. Erről beszél Jób története is, amit az előszentelteken olvasunk nagyböjt második felében. A betegségben, a csapásokban olyan nehéz észrevenni, hogy szeret az isten. Jóbnál látjuk, hogy előbb az állatait, a vagyonát, aztán a gyermekeit, majd az egészségét veszi el a Sátán. Elhagyják barátai, felesége. Egyedül marad. egy cserépdarabbal vakargatja fekélyeit a szemétdombon, mert kizavarták a házából, annyira büdös lett. Próbálják Isten szeretetétől eltántorítani barátai, felesége is. de ő mindvégig hű marad Urához: „Az Úr adta, az Úr elvette, legyen áldott az Úr neve!”- mondja folyamatosan, a legnehezebb élethelyzetben is.
Honnan van ehhez ereje? A bajban kezdeni az erőgyűjtést – későn lenne. A jólétben alapozza meg a hitét. Minden nap hálát ad istennek azért, hogy van, hogy szeretik, hogy szeret, hogy tud adni övéinek, mert van miből. Így aztán, egy pillanatra sem felejti el, hogy mindene, amije van, az Úr ajándéka. Az Úr adta. Még gyermekei öröméért és hibáiért is Isten elé áll. Így lehetséges, hogy amikor a nehézségek jönnek, azokat is Istennel éli meg, éli túl. Vele emelkedik a bajok, a csapások fölé, és őrzi meg hitét, reményét, szeretetét.
Jób hitére rímel rá a süketnéma, megszállott fiú apjának szava: „Hiszek Uram, segíts az én hitetlenségemen!” Jézus csodával erősíti meg az apa bizonytalankodó hitét. Ma is így tesz, velünk is. Mindannyian a hitetlenség kísértésében élünk. Naponta rákérdeznek a hitünkre a körülöttünk lévők. Hol szóban, hol az élet kihívásaiban, amikor döntést kell hoznunk. Sokszor hozunk döntést hittel, sokszor hit nélkül. S van, amikor úgy, hogy magunk sem hiszünk benne.
Fontos a hitünk karbantartása. A világ, az élet folyamatosan változik. Manapság különösen gyorsan történik ez. Új eszközök, új törvények, új szokások, új divatok kényszerítenek minket hitünk megújítására. A cél, hogy naprakész legyen a hitünk. Hogy használható legyen minden élethelyzetben. Ne egy középkori szokásrendszer maradványaként éljen mellettünk, hanem a sajátunk legyen.
Mit kell tenni, amikor olyan nehéz élethelyzetekkel találkozunk, amelyekben nem értjük Isten akaratát? Nem találjuk a hit szerinti választ? Nem szabad kétségbe esni. Valószínűleg csak annyi történt, hogy öröklött, vagy tanult hitünket kinőtte életünk, korunk. Kiáltsunk Istenhez, és bizonyosodjunk meg, hogy van és szeret. Nem kell félnünk az emberek és az élet hit-kérdéseitől. Válaszolni kell – nem elbújni.
Figyelő, hinni nem akaró, vagy nem tudó szemek vesznek körül. Tartsunk ki a hitben. Legyen olyan az életünk, mely nem elítél, hanem áld és simogat. Váljunk szeretet szigetté, ahol a nagyvonalú megbocsátás, a tartalmas életvitel a természetes. Előbbre jutunk, mintha minden tüskén, akadályon, buktatón, ahol elestünk megállnánk, és a sebeinket nyalogatnánk. Szabó Magda írónőt kérdezték meg arról, hogy mit kell tennie a keresztény embernek a XX. század hitetlen környezetében? Lakonikus rövidséggel válaszolt: „Magasabbra kell nőni, mint a gaz!” Erősebbnek kell lennie a hitünknek és a szeretetünknek, int a körülöttünk lévő rossz.
„Hiszek Uram, segíts az én hitetlenségemen!” – mondja a beteg gyermek édesapja. Ez már a mindent feladó, hitében is meggyengült, de az Istenben bízó ember végső ráhagyatkozása az Úrra. Talán magunkra ismerünk az élet egy-egy megpróbáltatásában! Jézus csodával erősíti a hitét. Minket is körülvesznek az élet apró és nagyobb csodái. Ha ezek kevesek hitünk erősítésére, akkor az imádság és a böjt hiánya az oka a kétségbeesésünknek, hitünk elfáradásának. A nagyböjt alkalmas arra, hogy ezen a területen is megerősödjünk.
