Nagyböjti sorozat II. : Az áruló csók

2015. március 01. vasárnap, 13:07 | Írta: László atya

            A szenvedéstörténet néhány részletét szívesen kihagynánk a szentírásból. Nem illik oda. Túl sötét. Túl aljas. Júdás szerepe is. Mégis beszélünk róla. Mégis leírták. Éppen ettől hiteles az Evangélium. Nem sminkelt, nincs benne szépítés. A gyengeségeket is leírták, mert a lényeghez hozzátartoznak. Ha ma beszélünk róla, jelzi, hogy mai világunkban is van árulás. Ma is sokan vannak – akik júdás nyomán –krisztuskövetőkből árulókká válnak. Néha mi is. Júdás története figyelmeztessen tehát, nehogy elbízzuk magunkat.

Jézust ellenségei Júdás nélkül is elfoghatták volna. Miért fogadták el a segítségét? Egyrészt: mert agy csöndben foghatták el, hisz olyan helyen és időben történt, amit csak a 12 apostol ismert. Így nem lett lázadás belőle Jézus népszerűsége miatt. Másrészt: egy áruló – pecsét Jézus és követői számára. Seb, mely gyengíti a Krisztushoz tartozókat, és Jézus szavainak a hitelét.

Júdás – szégyelli a többiek előtt tettét. Ezért a szeretet álarca mögé bújik: Üdvözlégy Mester! És megcsókolja Jézust. Ez a legnagyobb aljasság: szeretetet mutatva árulni el valakit. Hol lehet Júdás bűnének gyökere? Mielőtt ítélnénk, illő, hogy vizsgáljuk meg, mi vezetett el a cselekedetig. Júdás nem így született. Sőt, amikor Jézus tanítványa lesz, akkor sem ilyen. Jézus hívja. Jó ember. Kariótból származik, tehát júdeai. Az itteniek nagy kupecek, jellemzően pénzéhesek.

De hát minden tanítványnak van valamilyen gyengesége. Péter hirtelen természetű. Jakab becsvágyó. János türelmetlen. Tamás kételkedő. Azonban Jézus közelsége és a kegyelem megváltoztatta őket. Júdást nem. Elhagyta otthonát Jézusért, de rossz hajlamát vitte, és egyre inkább foglya lett. Megdöbbentő! Valaki, aki látja Jézus tetteit, hallja szavait, érzi szeretetét, képes őt elárulni.

Ez nagy figyelmeztetés számunkra! Nekünk, akik szintén látjuk, halljuk, érezzük jelenlétét, szeretetét. Hiába a templomi fizikai közelség, az imádságos kapcsolat. Ha lélekben a bűn az úr felettünk, ha nem tartozunk szívből egy szerető közösségbe – árulókká lehetünk.

Júdás nem használta föl az időt és a lehetőséget. Pénzéhségét nem legyőzte, hanem az lett az úr felette. Először a tanítványok, majd Jézus, később ellenfelei is észrevették ezt. Apró jelek figyelmeztettek. Pl. a betániai vacsorán Mária Magdolna kenete: mire való ez a pazarlás, mondja Júdás. Pénzben gondolkodik, nem szeretetben. A zongoristákról mondják, hogy ha egy napot nem gyakorol, már ő észreveszi a játékán. Ha kettőt hagy ki, már a szakértők is megérzik. Ha hármat, azt már a közönség is észreveszi.

Ne feledjük: a gyakorlás fontos nekünk is. A jó, az erények gyakorlása. E nélkül kiszorítja azokat életünkből – mint Júdáséból is – a rossz. Apró jelek minket is figyelmeztetnek: pl. hányszor tesszük szóvá imádságunkban a pénzt, és hányszor a szeretetet?

Az árulás másik oka a megváltó hamis képe Júdásban. Hatalmat, erőt várt. Akkor boldog, amikor Jézus erős. Pl. a kenyérszaporításkor. Amikor királlyá akarják tenni. Igen. Akkor neki is jutna egy miniszteri szék. De egy szegény, védtelen király – nem, az nem kell. Jámbor beszéd, szegények, nyomorultak, betegek – ez nem az ő világa. Kilép belőle. Azokhoz, akiknél megvan mindaz, amire vágyik: pénz, hatalom, erő.

Amikor Jézus visszautasította – a kenyérszaporítás után – a királyságot, a szentírás azt írja: sokan elpártoltak tőle. Amikor szegényen, megvetetten elfogják, kínozzák, csak egy-kettő marad a nyomában az apostolok közül.  Az egyház hasonló időt élt meg néhányszor a történelemben. Voltak és vannak árulói Isten ügyének. Mindig jót tett az Isten ügyének, ha nem tapadt pénz, hatalom, erő a hithirdetéshez. Ha nem származott társadalmi előny a templomba járásból. Ha tiszta maradt a Krisztus követése.

A végső lökés Júdásnak az áruláshoz vezető úton Mária kenete. Onnan pár lépés csak a főpap háza. Neki pedig kapóra jön az áruló, így gyorsan kötnek üzletet. Jellemző Jézus szeretetére, hogy az utolsó pillanatig menteni akarja Júdást. Az utolsó vacsorán csak Jánosnak mondja meg a nevét. Még meggondolhatná tettét. Amikor megcsókolja – megkérdezi: Barátom, miért jöttél? Mintha nem tudná. Még visszakozhatna. Irgalmas, szerető szívű még ebben a pillanatban is.

Ez kezdi égetni Júdás lelkét. Pár óra múlva visszamegy és visszadobja az ezüstöt. Azt a harmincat, ami nem sok, mert egy rabszolgának volt ez az ára a piacon. Szabad ember sokkal többet ért. Júdás nem alkudott jól, hogy csak ennyit kapott. A főpapoknak Jézus csak egy szolga volt. Nem ismerték föl benne az élet Urát. Júdás felismeri bűnét, megszületik szívében a bánat. De ez önmagában nem elég. Hinni is kell az Isten Irgalmában. Ez nem volt meg benne. Ezért lett élete vége tragédia.

Kétféle veszély leselkedik ránk: Istent ismerni, de a magunk gyengeségét feledni – ez a gőg. A magam gyengeségét ismerni, és Isten irgalmát feledni, – ez a tragédia. Isten irgalmának bűnös feledése nagyobb bűne Júdásnak, mint az árulása. Szent Júdás apostol lehetett volna – de áruló lett. Apostolból aposztata – hitehagyó.  Örök figyelmeztetés ez nekünk is. Szentek legyünk, ne árulók. Életünkkel Isten küldöttei – ne pedig meggyalázói legyünk. S ha akaratlanul, gyengeségünkben hibázunk is, Péter módján legyen hitünk a bocsánatkéréshez is.