Ősatyák Jézus nemzetségtáblája. „József! Ne félj feleségül venni Máriát!” (Mt 1,1-15)
2015. december 20. vasárnap, 14:21 | 
Írta: László atya
A karácsonyi képeslapok között mindig akad olyan, amelyiket nehéz kibetűzni. Ki küldte? Mit is akar üzenni? Szertartásunk alkotói, – nehogy így járjunk mi is a karácsonnyal, – hiszen Krisztus születésének feliratát a történelem századai ugyancsak elmosták már, — ezzel a vasárnappal pontosítják: ki is az, aki karácsonykor hozzánk érkezik? Miért is ez a nagy készülődés? Hogyan is készülődjünk?
Talán soha nem volt annyira aktuális karácsony feliratának pontosítása, mint manapság. Van, aki a fenyőfát ugrálja körül, van, aki TÁLAPÓT, MIKULÁST EMLEGET. Karácsonyi műsorok órákon át pörögnek anélkül, hogy akárcsak megemlítenék annak a nevét, akinek a születésnapját ünnepeljük.
Nem csoda, hisz Istent érteni, még Józsefnek is angyali segítséggel sikerült csak. Mit is mond az angyal? Ne félj! Karácsonykor félünk. Félünk szembenézni az Isten szeretetével, jóságával. Félünk, mert ha csendben maradunk, akkor megértjük a pásztorok, az angyalok, a királyok szavaiból, mozdulataiból, hogy nekünk is le kell borulnunk. Hogy nem élhetünk Isten és szeretet nélkül. Félünk, nem akarunk változtatni életünkön, ezért túlharsogjuk a pásztorok, királyok hangját, az angyalok énekét. Félünk, azért jól kivilágítjuk a betlehemi barlangot, telerakjuk csillogó díszekkel, édességgel a karácsonyfát, hogy ne lássuk mások éhségét, ne érezzük a lelki szegénységet, hogy ne keressük a Krisztus-hozta békét.
Krisztus ősei, akiket az evangélium felsorol, elénk állnak. Nem engednek üres díszletek mögé bújni. Te is meghívott ember vagy barátom. Válaszolj hittel az Isten jóságára. Alázattal Krisztus alázatára. Légy hírnöke a XXI. Században a közénk érkezőnek. Beszélj róla, hogy ne lehessen helyettesíteni őt mesefigurákkal. Mutasd meg, mennyire sokat jelent, életet ment az, ha komolyan vesszük ezt a védtelen kisdedet, ha szeretetre szeretettel válaszolunk.
Az, hogy Isten test szerinti ősöket választott, hogy Józsefet felkérte a nevelőapa nem könnyű és nem hálás faladatára – mindez jelzi, hogy nem akarja átlépni az emberi születés és nevelkedés lépcsőit. Ő alkotta, jók azok. Férfi és nő kiegészíti egymást, egy párt alkot, együtt képesek egész embert formálni. Az égi Atya mellett szükséges a földi atya. Az égi testvérek mellett kellenek a földiek, hisz itt haladunk előre, az Isten felé. Támaszai vagyunk egymásnak a hitben is, az élet mindennapi tennivalóiban is. Jakab apostol írja levelében, hogy a szeretet – ha csak szavakból áll – nem elegendő a testvér éhségének enyhítésére. Ahhoz tettekké vált szeretet kell, adni kell neki enni.
Ráadásul mindezt Mária és József, és az ősök példája nyomán viszonzás nélkül. Istenre bízva a megtérítését a hozott áldozatnak. Így lesz egész az életünk. Így leszünk Isten munkatársai és visszük előre ezt a világot mai Mária és Józsefként a MEGVÁLTÁS FELÉ. Történet: Német katona, II.vh. – fogság – USA – rádió – véradót keresnek. Megy. Kiderül: nem egyszerű véradás. Át kell szűrnie a beteg kislány vérét az ő egészséges szervezetén. Nagyon legyengül. Sokáig lábadozik. Mindenki fizetni akar neki. Nem! A vér nem eladó! – mondja. A vér – az örök élet vére, a megváltás – Krisztusnál sem eladó. Sem ajándékokkal, sem csillogással, sem édességgel, sem finom ételekkel nem vehető meg. Hit, Isten-szeretet, és a másik megbecsülése szükséges hozzá.
Kisfiú – templom – nagyival. Mindent alaposan megnéz. Aztán az örökmécs előtt lecövekel. Nagyi nem bírja onnan elhúzni. Megkérdi: Mire vársz? Arra, hogy mikor vált már át zöldre a lámpa! Mondja a kisfiú. Az örökmécs Isten jelenlétét jelzi – magyarázza a nagymama. Akkor vált át zöldre, akkor ad szabad utat, ha tiszta a szívünk – gyónás -, ha él bennünk a szeretet. Ha nem számítóak, hanem segítők vagyunk.
Van még egy hetünk arra, hogy zöldet kapjunk a templomban és az otthonunkban. PL
