P.u. 15. vasárnap – a Főparancs.
2015. szeptember 06. vasárnap, 20:09 | 
Írta: László atya
A Pannonhalmi Apátság ebédlőjében van egy kép. Egy hordót ábrázol, melyről lehullottak az abroncsok, szétestek a dongák és a bor kifolyt belőle. Alatta pedig e felírás: „A szabadságtól szétesett.”Az abroncs fogja össze a dongákat. Abroncs nélkül nincs tartása, nem tudja teljesíteni feladatát. Ugyanígy van ez az emberrel is. Életünk eseményei, egyéniségünk szétesik, ha nincsenek alapvető szabályok, törvények, melyek összefogják.
Máté evangéliumában egy írástudó arra kíváncsi, melyik az első a parancsok közül. Melyik hordja a többit? Miért kérdezi ezt? Mert nem érti Jézust. Isten fiának mondja magát, mégis szombaton gyógyít, nem tartja meg a böjtöt úgy, mint a farizeusok. Úgy tűnik neki, hogy emberi törvényeket tesz az Isteni törvény elé. Jézus helyére teszi. És ma minket is. A törvények törvénye: szeresd az Istent és szeresd az embert.
Szent Ágoston ezt így fordítja le:”Isten országa eladó! Nem kér érte mást az Úr, csak szeretetet.” Ugyancsak ő írja ennek a törvénynek a nyomán, hogy a keresztény élet alapelve: „Szeress, és tégy, amit akarsz!” Persze nem mindegy, hogy hogyan szeretsz. Pál apostol igazít el a szeretet hogyanjáról a korinthusiakhoz írt első levél 13. fejezetében, a híres szeretet himnuszban. Olvassuk el minden nap reggelén, hogy napra készek legyünk a legfontosabb keresztény tulajdonságból.
A szeretet parancsa FŐPARANCS. Ez hordozza a többit. Minden isteni és emberi törvényt erre kell ráhelyezni. Ha nem ezt tesszük, merev, rideg, rigorista törvények születnek, megkeseredett, fáradt, savanyú emberek és keresztények leszünk, és képesek lesznek tudósaink – ld. Középkor – azon vitatkozni, hogy hány angyal fér el egy tű hegyén?… Bármilyen szabályt, törvényt olvasunk, hozunk, tegyük elé az Isten és az emberszeretet parancsát. Pl. Ne ölj! Ne lopj! – így szereted az Istent s az embert.
Sírfeliraton olvastam: „Apa, amíg köztünk voltál, könnyebb volt jónak lenni.” A szeretet-parancs első részének itt van a magyarázata. Aki szereti az Isten, aki az Isten jelenlétében él, annak könnyebb jónak lenni. Aki Istenhez méri a szeretetet, a végtelen szeretethez, az szeret jól. Aki Istennel szeret, az másképp szeret. Annak a szeretete ”nem múlik el soha”.
Aki Isten nélkül szeret, az magához, szomszédjához méri a szeretetet. Ennek eredménye az önzés, a páros önzés, melyből maximum együttélés lesz, de házasság, gyermek, több gyermek már nem. Majmolás, számító szeretet, rabszolga szeretet és ki tudja milyen elfajulások születnek ebből. Előfordulhat – mint ahogy van is rá példa – hogy valaki a kutyáját fontosabbnak tartja, mint a szüleit. Az állapotbeli kötelességeit nem Istentől fogadja, így el is hanyagolja azokat.
Akit és amit szeretsz, azt vidd Istenhez. Imádkozz érte, vele szeresd. Ez az igazi hazaszeretet, házastársszeretet, barátság magasabb szintje. Ez az, ami a földi kapcsolatokat az égbe emeli és időtlenné teszi. Lukács evangélista ezt a parancsot az Irgalmas szamaritánus példabeszéde elé teszi, jelezvén, hogy mennyire embertelenné válhat még a pap, a levita is, ha szeretet nélkül teljesíti a törvényt. Ő már az ősegyház szemüvegén keresztül értelmezi a főparancsot.
Az első keresztények annyira komolyan vették ezt, hogy az Apostolok cselekedeteinek leírása szerint „ arról lehetett felismerni őket, hogy szeretik egymást.” Ez volt az egyenruhájuk. A különös ismertető jegyük. Nem akasztottak nyakukba, fülükbe egyedi jelvényeket, hanem nagyon szerették Istent, egymást és a körülöttük élőket. Nem is tudtak velük mit kezdeni. Futótűzként terjedt a hit. Mert a szeretet szárnya megemelte.
Mi jellemző a mi közösségünkre? Türelem, megbocsátás, szelídség, gondoskodás? Vagy irigység, megszólás, harag, durvaság, rosszindulat? Ne csodálkozzunk, ha nem halad ötről a hatra egyházunk, ha a legfontosabb paranccsal hadilábon állunk. Nincs ami összetartsa a hordót. A legjobb ital is kifolyik belőle.
Az Isten szeretetnek van néhány jelzője: teljes szívedből, minden erődből… Ennek soha nincs vége. Ezt nem lehet kipipálni. Szeretni mindig lehet még jobban, még okosabban, még lelkesebben, még erősebben. Nem lehet „letudni” a szeretet parancsát. Nincs benne kompromisszum. A Jelenések könyvében írja az Efezusi egyháznak az Isten angyala, hogy” langyos vagy, ezért kiköplek a számból”. Soha ne legyen langyos a szeretetünk. Másik helyen Jézus ezt így fogalmazza meg: „Aki az eke szarvára tette a kezét, az ne nézzen hátra. „Sokat nézegetünk hátra, és ez sok erőt elvesz a haladásunktól, és bizony emiatt gyakran irányt is téveszt a szeretetünk. Ne féltsd a holnapot! Bízd az Istenre. Egészen!
Istennel nézz, vele láss, olvass, dolgozz. Ha szeretettel nézed őt, és vele a világot, az életet, akkor nyerik vissza a szavak, a tettek a sorsok eredeti értelmüket, színüket. Ez a szemüveg tanít meg nevetni magadon, szeretni ott, ahol mások csak gyűlölni tudnak – ld. a Gulág lágereinek túlélőit – …
A másikat pedig úgy szeresd, mint önmagadat! Ez a helyes szeretet másik kulcsa. Először szeresd meg magadat. Szeresd helyesen magadat. Fogadd el önmagad a hibáiddal együtt. Hidd el, hogy Isten a gyengeségeidet is bekalkulálta, amikor feladatot adott. Ne akard átfesteni magad. Mindig bosszant, amikor fiatal lányok mást akarnak mutatni, mint amilyenek. Aki értékes festményt vesz milliókért, nem azért veszi, hogy utána átfesse. Vedd észre életed szépségét. Örülj magadnak. Fogadd magad. Bízd az Istenre a benned lévő jót is , rosszat is. Magadat is az Istennel szeresd. Hozzá vidd este, és vele ébredj reggel. Tőle vedd föl az új napot, és az ő kezébe tedd le. Ettől lesz békességed. Ez lesz az alapja szeretetednek is. Ha magyarságunk is keresztény hitünkre alapul, ha emberségünket is Isten szeretete hordozza, nem kell félnünk a holnaptól.
