2016. május 08. vasárnap, 13:10 | Írta: László atya
Nagy Sándorról sok híres történet kering. Egyik csatában, az ellenség túlerőben volt, néhány katonája menekülni kezdett. Nagy Sándor híres volt arról, hogy sok időt töltött katonáival, ugyanazt az ételt ette, sátrukban szívesen időzött. Ismerte őket. Rákiáltott a menekülőre: Állj! Mi a neved? Sándor! – válaszolta döbbenten a katona. Vagy a neved, vagy a magatartásodat változtasd meg – mondta Nagy Sándor – mert ezzel a névvel futni az ellenség elől nem lehet!
Olvasson tovább…
2016. május 01. vasárnap, 12:25 | Írta: László atya
Két kulcsmondata van a történetnek. Az első: „Ki vétkezett – ő vagy a szülei?” A betegség, a korabeli zsidó gondolkodásban valamilyen rejtett vagy nyilvános bűn büntetése. Esetleg az ősök bűnét bünteti az Isten a fiakon, ezért született pl. vakon ez a fiatalember. Jézus válasza: rossz az Istenről alkotott képetek. Nem Isten csapása ez. Isten nem kézi vezérléssel igazgatja a világot. Az ember szabadsága és a test mulandósága a válasz a betegségre.
Olvasson tovább…
2016. április 24. vasárnap, 13:13 | Írta: László atya
A városi ember elmegy a szentéletű atyához: Atyám! A városban, a családban nem lehet erényesen élni. Ott fogom hagyni a családomat, és kijövök én is a pusztába, hogy üdvözülhessek! – Nem fiam – válaszolja az atya. A hely nem üdvözít, de nem is visz a kárhozatba. A tettek üdvözítenek és kárhoztatnak. Nézd meg a Bibliát! Lót istentelen emberek között élt, mégis üdvözült. Júdás az apostolok között élt, Jézus közelében, mégis elkárhozott. Lehet megdicsőülni szegényes is, mint Illés, és gazdagon is, mint Ábrahám. Jób üdvözül, mert nem csak magára gondol. Dávid is üdvözül, pedig király volt. A katonatiszt Kornéliusz éppúgy, mint a fiatalságuk ellenére Isten szeretetében élő Dániel és társai.
Olvasson tovább…