| A böjti szent idő alkalom arra, hogy szétválasszuk – mint az evangéliumi történetben az Úr teszi – a tetteket, a szavakat, a gondolatokat, sőt még az ennivalót is. Isten rendelte helyén van-e minden? rendrakási lehetőség ez minden esztendőben. A rendező elv a szeretet törvénye az élet minden területén. Tettük, vagy elmulasztottuk tenni, gondolni a jót?
Moody: Élet az élet után c. könyvében leírja a klinikai halál állapotába jutott emberek „élményeit”. kivétel nélkül elmondják, hogy lepergett előttük az életük, és egyértelmű volt számukra, hogy mi volt abban a jó és mi a rossz. A mai kor a szavak kora. Szavaink üresek tettek nélkül. Életünk mérlegét a tettek adják meg. A mai evangélium egy időutazásra hív: nézzük meg a múlt tetteit, de ne ragadjunk le azok mellett, mint a hitetlenek, hanem a megbocsátás reményével igazítsunk életutunkon egy jobb jövőt formálva ezzel.
Teréz anyát kérdezték meg, hogy mi kell az üdvösséghez? A válasza egyszerű volt: szerető szív, dolgos kéz és testvéri közösség. A másik szükségét meglátni – ehhez kell a szerető szív. Aranyszájú Szent János írja: nem az a baj, hogy sok a szegény, hanem az, hogy még több az önző ember. Az ítélet az önzést ítéli el, és az önzetlenséget jutalmazza. A dolgos kéz is fontos, mert nincs tetszésünkre bízva, hogy tesszük e a jót. Jótettekre teremtett minket az Isten. Ha nem tesszük a jót, az hiányzik a világból, és felborul annak egyensúlya. Nem a fejlődés, nem az osztályharc, hanem a szerető szív és a dolgos kéz tartja egyensúlyban a világot. S mivel tettekre teremtett minket az Isten, számon is kéri tőlünk tetteinket.
Testvéri közösség – mondta az üdvösség elérésének harmadik szükségleteként Teréz anya. Elfáradunk egyedül. Irányt tévesztünk, ha mindig önmagunkhoz mérjük a világot. Elsodródunk, mert a nagy számok törvénye szerint amerre többen haladnak, arra sodródik az is, aki magányos. Csak a közösség képes irányban tartani, erőt adni, s ha elfáradtunk segíteni. Nagyböjben századok hite, őseink, egyházunk legszebb imái hangzanak el, hogy erőt adjanak, irányt mutassanak. Ha közösségben végezzük azokat, segítségükkel szét tudjuk választani a múltban a jót és a rosszat, és húsvéttal a feltámadás fényében meglátjuk a helyes utat.
Erkölcsi tőkéből élünk. Amit elődeink jótetteikkel halmoztak fel, arra álltunk rá. Ezt fel lehet élni, de lehet gyarapítani is. A tettek – akár jók, akár gonoszak -, nem múlnak el. A szeretet mérlegén még egyszer megmérnek minket. S amit a legkisebbel titokban tettünk, annak is súlya lesz. Olyan ez, mint egy bankbetét, a Mennyei Bankban. A szeretet széfünkben az örök élet belépőjéhez gyűjtünk valutát. Aki magának él, az odaát is magányban marad. Aki Istennel élt, és testvért látott a másikban, az szeretetközösségben marad örökre. Isten nem ítél másként, mint ahogyan éltünk.
A nagyböjt a bennünk lévő Isten- és az emberszeretet karbantartása.
Puszta Sándor: Donum
Kaptál egy arcot – apád anyád arca, kaptál egy nevet – hordozd becsülettel,
kaptál egy kezet – ne ereszd el ne ereszd el, kaptál egy szívet – igazíts rajta ha tudsz,
kaptál egy világot – javíts rajta ha tudsz, kaptál egy életet – viseld el ha tudod,
kaptál egy napot – még mindent jóvátehetsz.
Negyven napot kapunk életünk nagyjavítására. Készüljünk föl rá, hogy jól tudjuk majd felhasználni. |
2016. január 31. vasárnap, 19:41 | 
Írta: László atya
