2015. március 22. vasárnap, 14:41 | Írta: László atya
A kánai menyegzőn Jézus azt mondja Máriának: „Még nem jött el az én órám!” Amikor elfogják, akkor jött el az ő órája. Ezért nem menekül. Megkötözik a kezet, mely gyermekeket simogatott, betegeket gyógyított, bűnösöket, az életben elfáradtakat emelt fel. Amely halottakat támasztott, és a tékozlót visszavezette az atyai házba. A kezet, mely mindig csak adott. Jézus kezét ma is sokan megkötözik. Mindennél nagyobb veszteség ez az emberiség számára.
Olvasson tovább…
2015. március 20. péntek, 03:25 | Írta: admin
A kegykép március 8-i indulása óta ünneplőbe öltöztettük a szívünket, lelkünket, várva, hogy eljön a nagy nap, amikor hozzánk, Győrbe, Magyarország legnyugatibb görögkatolikus egyházközségébe eljön a pócsi Szűzanya. Kicsiny egyházközségünk minden tagja összefogott, hogy méltóképpen fogadhassuk Jézus Krisztus szülőanyját. Csodát vártunk, de amit kaptunk szavakba önteni nem lehet, a kegykép érkezését felekezettől függetlenül több száz itteni és határon túli hívő fogadta dr. Pápai Lajos megyéspüspök, Szemerei János evangélikus püspök és Kocsis Fülöp görögkatolikus püspök vezetésével. Először városunk alpolgármestere dr. Somogyi Tivadar köszöntötte a kegyképet a Szűzanya „városában”. Püspöki áldást követően parókusunk, Polgári László, egyházközségünk megalapítója, Fekete András, Papp György és Polgári Bence atyák elhelyezték a templomban a Mária-kegyképet, és mi hívek könnyes szemmel járultunk énekelve a kegyképhez:
„Téged jöttünk köszönteni, méltóztassál meghallgatni!
Ó, pócsi templom csillaga, üdvözlégy, szép Szűz Mária!”
Kicsiny szerb ortodox stílusú templomunkban Parakliszt követően P. Béri László Renátó karmelita atya rávilágított minket arra, milyen nagy csodában van részünk, és ezt a csodát szívünkbe zárva hogyan leljünk igaz hitünkre a hétköznapokban. Ebben a felemelő áhítatban a Szent Imre plébánia énekkarának kíséretében dr. Balázs Tamás atya vezetésével vettünk részt szentmisén, melyet nagyböjti időszakunk egyik legszebb szertartása követett, az előszenteltek liturgiája. Bár a templomunk zsúfolásig megtelt, püspök atyánk imájára: „Igazodjék fel az én imádságom, mint a tömjénfüst a te színed elé”, még többen akartak a Szűzanya képéhez járulni, bűnbocsánatot kérni.
Hosszan lehetne még folytatni a mai nap részletezését a zarándokok fáradságos útjáról, a szervezők önfeláldozó munkájáról, a hívek kitartó sorban állásáról, de ezen áldozatok vállalása eltörpül a mellet a lelki ajándék mellett, amit a pócsi Szűzanya ittléte, közelsége jelentett nekünk.
„Üdvözlégy, üdvösségre törekvők hajója;
üdvözlégy, az élet hajójának révpartja!
Üdvözlégy, Istennek szeplőtelen Jegyese!”
Kovács Miklósné