Pünkösd után 1. vasárnap, mindenszentek vasárnapja. (Mt 10,32-38 19.27-30.)
2016. május 22. vasárnap, 19:49 | 
Írta: László atya
Mindenszentek ünnepe a római katolikus szertartás szerint halottak napjához kapcsolódik. A keleti egyházban Pünkösd ünnepét követő vasárnapon tartjuk. Ennek oka: a Szentlélek tesz képessé arra, hogy szentek legyünk, hogy az isteni matematika szerint számoljuk az értékeket. Az ünnep ikonja Jézust, mint szőlőtőt ábrázolja. Belőle ágazik el a 12 vessző- az apostolok élete. Mindannyian Jézusra figyelnek. Tőlük ered a szentek ezernyi hajtása. Ők pedig Krisztus és az apostolok felé fordítják arcukat. Itt az életszentség kulcsa. Ebben az Isten- és egyház felé fordulásunkban segít nekünk is a Szentlélek.
A szentek között mindenféle korú és foglalkozású, nemzetiségű ember található, ami jelzi, hogy Isten mindenkinek megadja kegyelmét. Ma is bárki, bármilyen állásban szentté lehet. Én is hivatott vagyok közéjük. Ebben segít a Szentlélek. Hogyan? A mai evangéliumban Jézus válaszol. Segít abban, hogy „ne féljünk”! A szentek nem féltek, mert a Lélek erőt és bölcsességet, bátorságot adott nekik.
Mitől nem féltek? Azoktól, akik megölik a testet. Attól féltek, aki a lelket is megölheti: az ördögtől, és a bűntől. A félelem veszélyes dolog. Védekezésre késztet minket. Aki fél a holnaptól, az gyűjteni kezd. Aki nem érzi magát biztonságban, az magasabb kerítést emel, riasztó rendszert épít be… Biztosításokat kötünk minden veszélyes eshetőségre. Ez a sokirányú félem nagyon sok erőt, és értéket köt le az életünkben. Sokszor nem is marad fontosabb dolgokra, egymásra időnk és erőnk. Ha ezt világméretekben nézzük, nagyon sokan halnak éhen ma is a fegyverkezési verseny miatt, mert így nekik nem jut gyógyszer, és ennivaló. De háromezer ével ezelőtt sem történt másként. A kínai nagyfal építése ugyanígy sok halált és szenvedést követelt, és nem adott biztonságot.
A Gonosz, a félelmünkre épít. Ezért fontos, hogy ne a félelem igazgassa életünket, hanem Krisztusra épített biztonságot alakítsunk ki. Ez a szentek titka. Tudták, hogy olyan Atyánk van, aki minden szál hajunkat számon tartja. Krisztus tekintete megtisztít, tanítása szűrőként működik. Ezt a tekintetet, ezt a kézfogást soha ne veszítsük el! – ez a szentek mai üzenete. A mindennapi ima, a rendszeres közösségi liturgia így kamatozik. A szentek hitének erősítője volt, hogy megvallották hitüket. Mert a hit, a vallás az nem magánügy, hanem a legalapvetőbb közügy. Hit és vallás nélkül az elsődleges életalap hiányzik az iskolából, a családokból, a társadalomból, a nemzetből. Amint az Istent és az Isten dicséretét abbahagyjuk, az ember tisztelete és dicsérete is megszűnik. Nézzük meg a médiákat, mennyire sok a rosszindulat benne, és mennyire kevés a szeretet.
Ezért mondja a mai evangéliumban Jézus, hogy ”aki apját, vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám”. Van, aki ezt úgy magyarázza, hogy Jézust szeretve nem vagyunk kötelesek szeretni családtagjainkat. Szó sincs róla. Épp ellenkezőleg. A Krisztust szerető ember másként, jobban szeret mindenkit, mert az Istennel szereti őket. Nem baj, sőt jó, ha valaki nagyon szereti a szüleit. Amire Jézus figyelmeztet, azaz az, hogy legyen szívünkben még nagyobb az Isten szeretete. Így az égbe gyökerezik a szeretetünk, és nem ingatják meg földi események, csalódások, betegségek. A pagodákról már beszéltünk. Azért nem döntik össze őket a földrengések – legyenek bármily pusztítóak is, mert egyetlen hatalmas oszlopra felaggatják az emeleteket. Az oszlop átveszi és lecsillapítja a föld mozgását, és az épületekben nem esik kár. Így van ez annak a szeretetével is, aki Istenbe kapaszkodva szeret mindent és mindenkit.
„Aki föl nem veszi keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám!” – folytatja Jézus. Szeretetünk mértéke nem szavaktól függ, hanem a tettektől. Milyen áldozatot tudsz hozni Istenért, társadért, gyermekedért? Annyira szereted. És az áldozatok mérlegén sokszor olyan irányba mozdul ki a mérleg nyelve, amerre nem is gondolnánk. Egy megégett kislány életét csak a gyors élő bőrátültetés menthette meg, ezért rádión felhívást intéztek Amerika lakosaihoz. Mit gondoltok, honnan jött a legtöbb felajánlás? Egy börtönből. 2500 négyzetcentiméternyi bőrt ajánlottak föl az elítéltek, hogy lenyúzhatnak róluk az orvosok azért, hogy a kislány életét megmentsék. Soha, senki hite nem reménytelen. Nagyon sok az Istenre, az Igazságra nyitott ember.
Indián törzsfőnökről olvastam, hogy amikor haldoklott, és meghallotta ezt egy missziós atya, azonnal hozzá sietett. Miután beszélt neki Jézusról, a törzsfőnök így szólt hozzá: Örülök Fekete Kabát, hogy eljöttél hozzám. A Nagy Szellem küldött téged. Keresztelj meg, szeretnék megáldozni. Aztán menj tovább törzsem tagjaihoz. – A szenteket Isten küldte hozzánk, és minket is ő küld másokhoz. Tanuljunk és tanítsunk hinni, szeretni, áldozatot hozni Istenért és egymásért! Ez a mai vasárnap szentjeinek, szentéletű őseinknek öröksége, üzenete mindannyiunk számára.
