Pünkösd után 13. vasárnap Mt 21,33-42: A gyilkos szölömunkások
2015. augusztus 24. hétfő, 07:31 | 
Írta: László atya
„A gazda szölöt ültetett, bekerítette sövénnyel, sajtót ásott benne, majd bérbe adta … A bérlök így biztatták egymást: Itt az örökös, gyertek öljük meg, és miénk lesz az öröksége.”
Jézus korában a szolga, a bérlő az egész társadalom alapja volt. A Római Birodalomban 7 millió szabad római és 60 millió szolga-rabszolga élt. A demokrácia mintájaként emlegetett görögöknél a társadalom 10%-a volt szabad görög, 10%-a idegen, és 80%-a szolga.
A példabeszédbéli bérlők mindent készen kapnak: a szőlőt, a védelmet, az eszközöket, a rendet. Valójában mindez eszköz a saját boldogulásukhoz. Annyit kell adniuk belőle, amennyi a számukra szükségesen kívül még marad. A Gazda – az Isten – tettekre teremtett minket. Ezt üzeni ez a példabeszéd. Egy olyan világot alkotott, amely akkor működik jól, ha az ember benne tevékenyen él. Ezért is szabály pl. a szerzeteseknél a kétkezi munka. Ez adja a józanságot, amely az erények kocsisa. A világot „megművelő” ember mérték- és értékadója az Isten. Hozzá kell vinnünk, mérnünk életünk minden eseményét. Ha valami sikerül, nem a magunk vállát kell megverni: t.i. hogy milyen nagyszerűek vagyunk, hanem neki kell megköszönni, hogy mennyit segített. Másrészt – és ez is üzenete ennek a példabeszédnek – soha nem sajátíthatjuk ki ezt a világot, nem programozhatjuk át törvényeit, mert nem mi vagyunk alkotói, nem lehetünk tehát a törvényhozói sem.
A történelem során – ennek ellenére, – az ember mindig Isten helyébe akart lépni, és átszabni törvényeit. Mint a mesében, ahol a cukrász fellázítja a gyermekeket az orvos ellen, és a gyermekbíróság halálra ítéli az orvost, mert mindig keserű orvosságot ír fel, és nem engedi, hogy korlátlanul ehessenek édességeket. Megmosolyogtató a mese, hisz tudjuk, hogy az orvos gyógyítani akart a keserűvel, a bajt megelőzni a tiltással. Ugyanúgy, mint az Orvosok Orvosa, az Isten teszi, amikor törvényeket ad. Az emberrel újra-, meg újra el akarták hitetni – mintha buta gyerek lenne -, hogy az Isten rossz, és Hitler a jó, a kommunizmus a jó, a multinacionális cégek a jók… Nem véletlen, hogy ezeknek az új rendszereknek első gondja mindig az egyházzal, az Isten rendjével és az ő küldötteivel volt és van, éppen úgy, mint a példabeszédbéli bérlőknek.
Néha kinevetnek, máskor megvernek, ósdinak tartják a szabályokat, melyekhez igazodunk: ne paráználkodj, ne lopj, ne hazudj… Új jelszavak jönnek: minél nagyobb haszon, mindegy, csak én boldoguljak, az életem az enyém, azt teszek vele, amit akarok… Pál apostol ezt ekképp fogalmazza meg: „a kereszt a zsidóknak botrány, a görögöknek bolondság, nekünk azonban, akik hiszünk, Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége.” Isten logikája, matematikája más, mint az embereké. Egyetlen Fiát sem sajnálja, mert a szeretet nyelvén beszél, az mozgatja a tetteit.
Ez a szeretet nem múlik el soha, és erősebb minden fegyvernél, pénznél, hatalomnál. Ezt nem: kiérdemeltük, ezt ajándékba kaptuk. Ennek látásához legyen jó fülünk, szemünk, szívünk. Beethovenről írják le, hogy egy vak gyermeknek nagyon szeretett volna valamit megmutatni a világ szépségéből, és – mivel nem látott a gyermek – a fülén keresztül éreztette meg vele az este ezerszínű varázsát. Így született meg a Holdfény Szonáta.
Legyen ehhez a világhoz, ehhez az élethez olyan fülünk, szemünk, szívünk, mely látja, hallja, érzi az élet, a világ minden rezdülése mögött az Alkotót, és figyelmeztet kötelességünkre, mely nem teher, hanem alapja embervoltunknak: hálaadással tartozunk. Szeretettel éljünk. E kettőn áll, hogy emberek maradunk, vagy állattá aljasulunk.
