Pünkösd után 19. vasárnap: az ellenségszeretet (Lk. 6,31-36.)
2016. szeptember 25. vasárnap, 12:59 | 
Írta: László atya
Prohászka Ottokár püspök atya írja le a történetet, hogy a földműves a szántóföldön, szántás közben egy szobrot talált. Amikor közelebbről megnézte, látta, hogy torzó, hiányoznak a végtagjai. Beásta a föld szélén csizmakaparónak. Nagyon hasonló az ember története, mint ezé a szoboré. Isten csodálatosan szépnek alkotta, gyönyörködött benne. A bűnnel az ember önmagát csonkította meg. Torzó lett, árnyéka önmagának. Isten nem dobta félre. Nevelte, formálta, barátain, a prófétákon keresztül. Majd – amikor eljött az ideje -, elküldte a fiát a történelem egy meghatározott idejében, egy konkrét helyre, hogy megkezdje az emberiség gyógyítását. Nem hozott új törvényt, csak megerősített egyet: a szeretet parancsát. Nem csak szavakkal hitelesítette, hanem életével és halálával is. Isten gyógyszere a lélek minden bajára: a szeretet, mely a hitben gyökerezik.
Püthagorasz – a görög tudós – hatalmas tekintéllyel bírt tanítványai előtt. Sokszor nem értették új elméleteit, de mivel a mester mondta, ez elég volt ahhoz, hogy elhiggyék. Nekünk is elég az, hogy „Krisztus mondta!” Nem csak mondta, hanem hitelesítette is az életével. Legyen ez elég nekünk is, az ő mai tanítványainak, mint ahogyan elég volt a görög bölcs szava tanítványainak, még akkor is, ha nem értették, miért van úgy, ahogyan a mesterük mondja. Mi sem mindig értjük az ellenségszeretet parancsát.
Sokan lehetetlenségnek tartják. Az idős szerzeteshez megy tanácsért a fiatal. Mit tegyen? Már mindent megtanult, már minden szabályt megtart. A mester azt kéri tőle, hogy hozzon minden nap 10 kosár vizet a kunyhójukba. Persze a víz kifolyik a kosárból. Néhány nap múlva a tanítvány megunja. Semmi értelme ennek. Egy csepp vizet sem tudtam ide hozni. Miért kérted ezt tőlem mester? Hogy alázatot tanulj és megtisztuljon a lelked az önelégültségtől. Nem volt haszontalan a munkád. Nézd csak a kosarat. Amikor odaadtam neked piszkos volt, és száraz. Most szépen megtisztította a víz, és magába szívta a nedvességet. Sokkal tovább fog tudni engem szolgálni, mint korábbi állapotában.
Lehet, hogy kinevetnek, megmosolyognak minket a szeretetünkért egy olyan világban, amikor a „valamit-valamiért” elv érvényesül. Lehet, hogy kihasználnak, bolondnak tartanak minket. Mégis az a válaszunk, hogy senki sem ismerte jobban az embert, mint az Isten. Mi tehát a szándéka ezzel a paranccsal? Az, ami az űrhajónál a hordozó rakétáknak: kitörni a gyűlölet, az önzés nehézkedéséből. Nagyszerű példák vannak előttünk. Pl. Szent Teréz anya, aki egy hindu templomban kezdi gyógyítani a betegeket. Amikor nacionalista fiatalok követelik a képviselőtől, hogy zavarja el őt az országból, mert nem az ő hitüket vallja, megígéri, de előbb utánanéz a dolgoknak. Egy hét múlva újra találkozik a fiatalokkal. Megnéztem, mit csinálnak a nővérek. Elzavarom őket az országban, de csak akkor, ha azt, amit ők tesznek, átvállalja édesanyátok és a nővéretek. Amíg keresztényeknek kell ide jönni, hogy fölemeljék a haldoklót a földről, addig itt a helyük.
A szeretet erősebb az erőszaknál, de erősebb a pénznél és a technikai haladásnál is. Az ipari forradalom, a demográfiai forradalom… bármilyen forradalom csak akkor lesz jó, ha együtt jár a szeretet forradalmával. Ha nem, akkor ökológiai tragédia, családi tragédia… lesz belőle. Utazni, sportolni, űrhajózni… mindent csak szeretettel szabad. A szeretet forradalma nem látványos, mert egy az egyből indul. Mindig személyes. Nem működik a TV-n keresztül. Nem működik a tömegeken át. Jézus ezért szűkíti a 72 tanítványt 12 apostolra, hogy hatékony lehessen a szeretete. Sugárzó, és megmozgató a hite.
Hogy az apostolok megértették a legfontosabb krisztusi tanítást, azt nagyon jól jelzi, hogy az első keresztényeket nem arról ismerték meg, hogy keresztet hordanak, vagy hogy egyformán öltözködnek, hanem arról, hogy szeretik egymást. Amikor Juliánusz császár vissza akarta hozni a pogány vallást a Keletrómai Birodalomban, akkor egy idő múlva a pogány papok, akik minden pénzt, hatalmi támogatást megkaptak a térítésükhöz, lógó orral jöttek vissza hozzá. Miért nem vagytok eredményesek? Kérdezte a császár. Mert a keresztények nem csak a saját betegeikről és szegényeikről gondoskodnak, hanem még a pogányokról is. És bár nincs pénzük, nincs mögöttük hatalom, mégis a kereszténység terjed jobban.
Amikor okoskodott, amikor hadakozott az egyház, akkor fogyatkozott. Amikor szeretett, akkor növekedett.
