Pünkösd után 19. vasárnap Ellenségszeretet (Lk 6,31-36.)
2014. október 23. csütörtök, 11:58 | 
Írta: László atya
Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy veletek is bánjanak. 32Mert ha csak azokat szeretitek, akik benneteket is szeretnek, milyen hálát várhattok érte? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. 33Mert ha azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen hálára számíthattok? Hisz így a bűnösök is tesznek jót. 34Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálát várhattok érte? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanazt visszakapják. 35Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, a Magasságosnak lesztek a fiai, hisz ő is jó a hálátlanokhoz és a gonoszokhoz. 36Legyetek hát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas.
Az ellenség szeretetéről szóló tanítás a hegyi beszéd részeként hangzik el. Ha megvizsgáljuk, a hegyi beszéd minden tanításának megvan az ószövetségi gyökere. Az ellenség szeretetéről szóló kivételével. Mózes törvénykönyve rendelkezik arról, hogy ne gyűlöld ellenségedet. Tiltja a kárörvendezést. Arra is utasít, hogy ha ellenségünk bajba kerül, kötelességünk segíteni neki. De hogy szeressük is ellenségünket, ezt a történelemben először Jézus mondja ki, illetve adja parancsba.
Két szó: szeressétek ellenségeiteket! Ki az ellenségem? Nemcsak a vallási ellenségről szól itt Jézus, hanem a személyesről, a nemzetiről, az ideológiairól, a politikairól is. Mindenki, akire nehéz szívvel gondolok. Krisztus követője nem választhatja két táborra a környezetét. Jókra, akiket szeretek és rosszakra, akiket utálok. Az irgalmas szamaritánus példabeszédében Jézus a legjobban utált népcsoportbélivel mutatja meg, hogy mi a helyes magatartás.
Persze ez nem jelenti azt, hogy mindenkit egyformán kell szeretnünk. Nem is tudnánk ezt megtenni. Másként szeretjük szüleinket, házastársunkat, mint szomszédunkat, munkatársunkat… Jézus nem az érzelmet parancsolja meg. Az nem parancsra működik. A jóra ad utasítást. Le is fordítja. Hogyan szeress? Tégy jót, áldd és ne átkozd, imádkozz érte. Az ellenség szeretetének három lépcsője ez. Ehhez meg kell haladnunk az ösztöneinket. Alapállásunk az, hogy a jóra jóval, a rosszra rosszal válaszolunk. Hatás- ellenhatás érzelmi világunkban is érvényesül.
Jézus azt kéri: tedd a jót. Tudatosan jót tégy azzal, aki árt neked. Mert ha nem, akkor a kettőtökben lévő rossz összeadódik, és nem marad erő a jóra. Egy német kisvárosban jegyezték föl az esetet, hogy tűz ütött ki. Az önkéntes tűzoltók azonnal elkezdték az oltást, és jött a szomszéd, nagyobb település hivatásos tűzoltó csapata is. Igen ám, de ősi volt az ellenségeskedés közöttük, egy régi tűzoltóverseny igazságtalansága, vagy talán csalása miatt. Senki nem emlékszik már a harag gyökerére. Amikor meglátták egymást, ahelyett, hogy a tüzet oltották volna, egymás felé fordították a fecskendőket. Sokan megsérültek, és egy sor ház leégett.
A szeretet tettekkel kezdődik. Ezt is kéri számon az ítéletkor az Isten. Hogy ez egyértelmű legyen, ne lehessen félremagyarázni, Jézus sarkít és olyan példákat hoz, amelyek kortársainak egyértelműek. Nem a bankrendszert akarja megváltoztatni új kölcsönzési rendszerrel. Nem szó szerinti követést igényelnek szavai. Ő maga sem tartja oda másik arcát, amikor megütik. Nem azt mondja, hogy légy mindenkinek a barátja. De fogadd el a másikat. Ne legyen benned gyűlölet.
Szabad e ezek után a keresztény embernek az igazságért harcolni? Nemcsak szabad, hanem kötelessége is! Nem kell, hogy kitérjen a küzdelem elől. Akarja az igazságot, legyen kritikus. Nem kell, hogy elnézze, még kevésbé, hogy jóváhagyja mások gaztetteit. Hiszen a szeretet törvénye a kifosztottakra, igazságtalanul szenvedőkre fokozottan érvényes. Őket pedig akkor szeretjük jól, ha megszüntetjük az igazságtalanságot.
De ezt a küzdelmet önmagunkban kell elkezdenünk. A gyűlölet újra- meg újra előtör bennünk. Arra indít, hogy ellenségeinket ne vegyük emberszámba. Ezért fontos a második lépcső: az áldás. A zsidó ember minden étkezés előtt áldást mondott azokra, akik segítették eddig életét, boldogulását. Ezt gyakran kísérte az ellenségeire mondott átok. Jézus azt kéri, hogy ellenségeire is mondjon ezután áldást. Minden étkezés előtt, vagyis napjában háromszor. És a kötelező imájába foglalja bele ellenségeit is.
De mielőtt ellenségeinkért imádkoznánk, kérdezzük meg magunktól: Nem múlik e rajtam is, hogy ellenségek vagyunk? Ne csak a fohászra, Istenre bízd a békességet, hanem tégy jót. Így lesz béke bennünk, és így válunk békességszerző emberré. Akikről Jézus a nyolc boldogságban azt mondja: övék a mennyek országa.
