Pünkösd után 23. vasárnap Az ördögtől megszállott. (Lk 8,26-39.)
2014. november 16. vasárnap, 22:21 | 
Írta: László atya
Jézus csak a zsidók között tanít. Jó pedagógus. Tudja, hogy ha mindenhová el akarna érni, sehol sem lenne hatékony a munkája. Ezért koncentrálja azt 12-emberre a tanítványok körére, és a hithű zsidókra a tanítást. Miért? Nekik van egy alapjuk, amelyre már építhet. Ha a pogányoknál kezdené, csak harminc év az alapozásra kellene, hogy helyes Istenképük lehessen.
Csodáival azonban a pogányok felé is jelzéseket ad. Ld. a százados szolgája, a kánaáni asszony leánya. Most pedig elviszi tanítványait pogány területre. Itt mutatja be, hogy helyes, alapvető istenhit nélkül, mennyire hatékony és romboló tud lenni a Sátán. Egyúttal azt is, hogy mennyivel erősebb az Isten, mint az Ördög. Még a Sátán sűrített hatalma is kevés. A légió 6000 főt jelent. Ennyi is kevés a gonoszból ahhoz, hogy Jézust legyőzze. Még saját felségterületén sem képes Isten Fia fölé kerekedni.
Vegyük sorra a történetet! Mi történik az emberrel, ha nem az Isten, hanem az ördög van benne? Itt tetten érhető a démon rombolása. Mindent, ami emberi, tönkretesz bennünk. Ennek jele a ruhátlanság, az otthontalanság, a szünet nélküliség (űzi, hajtja, nincs megállása), az emberkerülés, a rombolás. Ugye milyen ismerősek ezek a jelek a XXI. Századból? Máskor süketté, vakká tesz minden jó és igaz iránt. Sokszor hasonlítunk a megszállottra indulatainkkal, rombolásunkkal. Sokszor úgy viselkedünk, mintha pogányok lennénk. Ne feledjük: Nagy az Ördög ereje.
Megszállott. Mit jelent ez? Idegbeteg – mondják leegyszerűsítve. Jobb a háborúkból való kép. A megszállás. Amikor egy népet megszáll a hódító hadsereg, – volt hozzá részünk történelmünk során, sokan meg is élték – , akkor a megszállás alatt elsorvad a nemzet, alattomossá nevelődik a fiatalság, az értékek idegen hatalmak és gátlástalan kiszolgálóik kezébe kerülnek. Így van ez akkor is, amikor a gonosz átjárja, megszállja az embert. Egy ilyen emberrel találkozik Jézus.
Az ördögűzésnek Jézus korában megvolt a szertartása, melybe bele tartozott a név megkérdezése is. Jézus ezt a párbeszédes formát használja. Az ördög a légió nevet használja. A légió nemcsak sok emberből állt, hanem egy nagyon szervezett, hatékony, egységes csapat volt, a római hadsereg harcra képzett legerősebb egysége. Ilyenek az ördögök is. Harcra – emberek elleni, Isten elleni harcra – képzettek, hatékonyak, egységesek. Hogy mekkora pusztításra képesek, az látszik a sertésekben okozott kár nagyságában.
Amikor az ördög kimegy, lárma, rángatózás kíséri. A lárma az ördög alapvető élettere. A csend, a belső- külső fegyelem, rend, az indulatok megfékezése – annak jele, hogy urai vagyunk önmagunknak. Őrizd meg a rendet, és a rend megőriz téged! Tartja a mondás. Itt látszik a súlya a külső rendnek. A test fegyelmezését pedig egy másik szabály foglalja össze: Ép testben ép lélek.
A pásztorok elfutnak. Nem dühöngnek, nem verekszenek, nem követelőznek. Ők látják Jézust és a csodát. Másként élik meg a tragédiát, mint akik nem. Így van ez az élet tragédiáival is. Akinek már volt igazi találkozása az élő Istennel, az tőle fogadja az élet nehéz helyzeteit is. A gazdák nem. Megrémülnek. Őket nem győzi meg az egészségessé lett ember. Nincs alapjuk. Rossz az Istenképük. Nem lépnek közelebb, hogy megismerjék. Inkább elküldik. Isten megismertetése majd az apostolokra marad. Szent Pál lesz a pogányok igehirdetője.
Jézus körül ellentétes érdekek feszülnek. Régen is: „Voltak, akik hittek, mások kételkedtek”, ma is. A város lakói is megrémülnek. Félnek. Más erők is hatnak, nemcsak az Isten ereje. Ma is beépül a világ tudatába. Nagyon jól kiszolgálja ezt sokszor a média is. Az ördög a hazugság atyja. Félelmet kelt, mert abban jól tud működni a hazugság. Ezért nem mindegy, mit nézünk meg, mit hallgatunk.
Mi történik azzal, aki Jézus lábaihoz ül, Ép lesz a gondolkodása, felöltözik, keresi az emberi közösséget. Jézus lábainál mindenki visszatalál emberségéhez, közösségéhez. Nagyon fontos ezért rendszeresen nemcsak megállni előtte, – ez átfutó dolog csupán -, hanem leülni lábaihoz. Vagyis időt szánni rá. A meggyógyult szeretne Jézussal tartani. Nem engedi Jézus. (Ő tizenkettőt választott ki követésére. Nem akarja növelni ezt a számot.) Menj vissza tieidhez! Először tanúságtevőkre van szükség egy közösségben, aztán igehirdetőkre. Krisztus ügyét ott kell képviselnünk, ahol élünk. Nem elmenekülni onnan. A gyökereket megerősíteni a hittel, s nem felszaggatni. A pogányok számára az ő gyógyulása és hitvallása beszédesebb, mint egy hivatásos hithirdető bármily csodás szókincse. Jézust elutasítják. A közülük valót befogadják. Belülről tud hatni. Tanúságtevőkre ma is szükség van. Nem a csodák formálják át a világot, hanem a tanúságtevő keresztények. A tanúságtevőből hirdető lesz.
Népességrobbanás van a világban. S a keresztények nem szaporodnak. Kisebbségi vallás lettünk a világban. Oka? Nem mondjuk ki, még magunknak sem fogalmazzuk meg elégszer és elég hangosan, hogy Istennek köszönhetünk mindent. Nem váltjuk tettekre szavát. Mázként van rajtunk a hitünk. Csak akkor jön elő, ha bajban vagyunk. Jólétben mi vagyunk az isten. Ennek az életvitelnek a hatása, hogy a 10 parancs nincs jelen sem hazánk, sem Európa törvényhozásában, gondolkodásában. Ennek az útnak a végét jelzi a megszállott bemutatása. És a gyógyszerét ez az evangéliumi történet.
(Lk 8,26-39.) Azon időben a gerazaiak vidékére ment Jézus, amely Galileával átellenben fekszik. Ahogy a partra lépett, a város felől egy ördögtől megszállt ember tartott feléje. Már régóta nem hordott ruhát, nem lakott házban, inkább a sírboltokban tanyázott. Amikor meglátta Jézust, a földre vetette magát, s ilyeneket kiabált: „Mi bajod van velem, Jézus, a magasságbeli Istennek a Fia? Könyörgök, ne bánts!” Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből, mert már régóta hatalmában tartotta. Láncra verték és megkötözték, de széttépte a köteléket. A gonosz lélek kikergette a pusztába. Jézus megkérdezte tőle: „Mi a neved?” – „Légió” – válaszolta, mert sok ördög tartotta megszállva. Arra kérték, hogy ne küldje őket a mélységbe. A hegyoldalban ott turkált egy nagy sertéskonda. Megkérték, engedje meg, hogy a sertésekbe mehessenek. Megengedte nekik. A gonosz lelkek erre kijöttek az emberből, és megszállták a sertéseket. Erre a konda vadul nekirohant a lejtőnek, le a tóba, és odaveszett. Amikor a kanászok látták, mi történt, elfutottak és hírül vitték a városba és a tanyákra. Az emberek mentek, hogy ők is lássák, ami történt. Jézushoz érve ott találták az embert, akiből a gonosz lelkek kimentek: a lábánál ült, felöltözve, ép ésszel, és megijedtek. A szemtanúk elbeszélték, hogyan gyógyult meg az ördögtől megszállott. Erre elfogta őket a félelem. Geraza vidékének lakossága ezért arra kérte, hogy menjen el, annyira féltek. Bárkába szállt hát, hogy visszatérjen. Az ember, akiből kimentek a gonosz lelkek, kérte, hogy vele mehessen. De elküldte: „Térj vissza otthonodba és beszéld el, milyen nagy jót tett veled az Isten!” Erre az bejárta az egész várost, és elhíresztelte, milyen nagy jót tett vele Jézus.
