Pünkösd után 25. vasárnap. Efezusi levél 4, 1-7.
2016. november 06. vasárnap, 11:45 | 
Írta: László atya
Mi kell az üdvösséghez? Szent Pál apostol válasza: „alázat, szelídség, türelem, szeretet, béke és hit”. Vegyük sorra, mindegyikre keresve egy-egy példát a történelemből.
Alázat: a temetőben voltunk. Tükörbe néztünk. Ilyenek vagyunk-ilyenek leszünk. Templomunk bejárata előtt egy görög asszony sírköve fekszik, rajta az elmúlást jelző halálfejjel. Sok pénzt adott a templom javára, és az volt a kívánsága, hogy a küszöb elé temessék el, hogy mindenki lássa, aki a templomba jön, hogy elmúlik az élet. A középkorban a pápák megkoronázása előtt egy tálon egy marék kenderkócot égettek el, azzal a felkiáltással, hogy: „Így múlik el a világ dicsősége! Ne uralkodj, hanem szolgálj!” XXIII. János pápa ezt annyira komolyan vette, hogy a drágakövekkel kirakott pápai koronát eladta, árát kiosztotta a szegények között. Jelmondata: „Servus, servorum Dei. – Isten szolgáinak szolgája.” S valóban: élete nem uralkodás volt, hanem szolgálat. Ez a szolgáló szeretet indította arra, hogy összehívja a II. Vatikáni Zsinatot.
Gyengeségeink, betegségeink segítenek, hogy ne legyünk elbizakodottak. A legnemesebb borokat egyszerű fahordókban tárolják, melyeket sokszor penész borít. De éppen ez segít megőrizni finom ízét. Ha arany, vagy ezüst edényben tárolnák, veszítene az ízéből. A legnagyobb tudósok alázatos, szerény emberek. Szerénységük forrása az, hogy látják: mennyire nagy a világ, és ők mennyire piciny részét ismerik csupán. A nagyképű, gőgös emberek leggyakrabban a félműveltek közül kerülnek ki.
Szelídség: Socratest – a nagyhírű görög szónokot és tudóst – egy házsártos feleséggel ajándékozta meg az élet. Egyik alkalommal a házuk előtt beszélgetett barátaival. Felesége pedig az ablakból szidta, jó hangosan. A bölcs nem szólt vissza. Az asszony megunta, hozott egy kancsó vizet és a tudósra öntötte. Ő felnézett, és csak ennyit mondott: „Tudtam, hogy a mennydörgés után felhőszakadás jön!” A szelídség némi humorral fűszerezve segít elviselni a rosszat, a durvát, és megőrizni a lélek derűjét, békességét. Rudolf német császárról írják le, hogy fiatalon nagyon szigorú volt. Ahogyan idősödött, egyre szelídült. Amikor főminisztere ezt szóvá tette, a császár így magyarázta meg: „Szigoromat sokszor megbántam. Szelídségemet még egyszer sem.”
Türelem: A kórházban egy beteg tojást kér reggelire. Az egyik túl kemény, a másik túl lágy számára. Az ápolónő – aki szerzetes nővér -, harmadszorra odatolta egy asztalon a vízforralót, a tojást, hogy kedvére valóan készíthesse el a kedvenc tojását. A beteg beismerte: „Valójában jó volt az első és a második tojás is. Csak kíváncsi voltam, mikor veszíti el a türelmét a nővér. Az ön türelmét látva elhiszem, hogy van Isten, mert mindenki más már kiborult volna.” A nővér türelme győzte meg a beteget. Hitünk legyen nekünk is a türelmünk forrása. Régen, amikor vödrökkel hordták a vizet a patakból, vagy egy távoli kútból, hogy ne loccsanjon ki út közben sok víz a vödörből, egy deszkadarabot tettek a vízre, amely lecsendesítette annak a hullámzását. Mint a fadarab a víz tetején, olyan a keresztény ember a világban. Egyensúlyban tartja környezetét a türelmével.
Szeretet: Szent János apostol írja „Kedveseim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal!” Egy baráti társaságról olvastam, hogy egyikük komoly pénzzavarba került. Már a lakásbérletet is nehezen tudta fizetni. Hosszú időn át sajnálkoztak felette a barátai. Csak egyikük hallgatott. „Te nem szólsz semmit, Nem sajnálod?-kérdezték. Sok a beszéd – válaszolta. Benyúlt a zsebébe, kivette a pénztárcáját, és ami benne volt az asztalra tette. Én így szeretetem a barátomat. Ti hogyan?” Mindenki elszégyellte magát. Összeadták, ami a zsebükben volt. Éppen elég lett ahhoz, hogy barátjuk gondját megoldják.
Béke – békesség szeretet. Ma az érdekek mentén rendeződnek a kapcsolatok. Sokszor a családban is. Egyik családban a vő rendszeresen panaszkodott apósának a feleségéről. Sokat vitatkozik, gyakran veszekszik… Apósa megunta a sok panaszt, és egyik alkalommal így szólt: „Ha nem változik meg a lányom, megváltoztatom a végrendeletemet, és azt a százezer márkát, amit neki szántam, a fiamra hagyom.” Soha többet nem panaszkodott a feleségére a veje ezután. Egy kis pénz mennyire meg tudja változtatni az embert. Az érdek, a haszon erősebb az életünkben, mint a szeretet.
A hit: az égi jutalom fénye sokszor elhalványul. Elfeledjük gyakran azt is, hogy mennyi mindent kaptunk. Megkopik a hitünk. Karban kell tartani. Hogyan? Egy pl. Gazdag ház, nagy vacsora. A végén a házigazda a kertbe hívja vendégeit a kávéra. „De ha van valakinek még mondanivalója itt, kérem mondja el!-szól udvariasan. Egyik férfi feláll: „Nekem van – szól” és elmondja az étkezés utáni imát. Volt, aki mosolygott. De sokan odamentek hozzá a kávézás során, hogy megköszönjék az imát. Adjunk hálát szelíd, alázatos, türelmes, szerető, békés életünkkel. Ez tesz olyanná minket, mint amilyen az evangéliumban szereplő irgalmas szamaritánus volt. Ha megőrizzük ezt a lelkületünket, kevesebben lesznek körülöttünk lelki sérültek.
