Pünkösd után 26. vasárnap: az esztelen gazdag példabeszéde – karácsony böjtje
2015. november 22. vasárnap, 14:01 | Írta: László atya
Miért mondja esztelennek a gazdagot Jézus, hiszen mai fejjel mindent jól csinált. Dicséretet érdemelne. Ma kitüntetést kapna. Jézus elítéli, mert egysíkúan nézi az életet. Az élet nem csak üzlet. Kezdete is van: nem magunktól vagyunk, az életet ajándékba kaptuk. Vége is van: el kell számolnunk minden nappal. Ami a gazdag gondolkodásából kimaradt, az a hálaadás.
A böjt, a karácsonyi készület – a hálás lelkület iskolája. A testünkről általában gondoskodunk. Sokszor túlzásba is visszük a földi feltételek teljesítését. Így felbillen az életünk egyensúlya. Az ember test és lélek. A böjti idők helyreállítják életünk egyensúlyát. Ha ezt nem tesszük, úgy járunk, mint a hajó, vagy a kamion, amelyet fél oldalra pakoltak tele áruval: felborulunk, elsüllyedünk.
Az ember is felbillen, ha csak a vagyonra koncentrál. Szolgává válik. Hatalmas értékeket veszít el közben: családot, barátokat, lelki békét, sokszor az egészségét, hitét, közösségét, örök életét is. A 10 parancs a fontossági sorrendet is jól jelzi. Első az isten. Az ő neve, imádása, az Úr napja. Csak ezután jön szülő, testvér, élet, házasság. Csak a hetedik helyen van a munka, a vagyon. Ha előbbre kerül a sorban, eltereli a figyelmet a fontosabbakról, és felborítja életünk békességét, egyensúlyát. Kosztolányi olyan szépen írja: „Itthon vagyok, itt e világban, s már nem vagyok otthon az égben…”
A vagyon eltereli a figyelmet a felebarátról is. Lásd a tükröt. Amig csak egyszerű üveg, átlátni rajta. Amint mögéje kerül egy vékony ezüstréteg, tükörré válik, és már csak önmagamat látom meg benne. A böjt a lélek karbantartásának ideje. A vásárlás az ősi gyűjtögető életforma modern kori változata. A böjtölés a lelki gyűjtögetés eszköze. Megnézzük, hogy valóban gazdagok vagyunk-e? Az afrikai Togóból két fiatalember két hétre Európába jöhetett. Hazafelé így összegezték a két hét lényegét: Itt mindenki sikerről, pénzről, hatalomról, politikáról beszél. Istenről, szeretetről szó sem esik. Sőt. nem illik kimutatni. A tanár nem simogathatja meg a tanítványa fejét, az orvos nem ölelheti meg a betegét…
Ki a gazdag? Akinek Isten a barátja, és szeretetből van bőven tartaléka is. Hogyan lehet ezt elérni? A szem, a száj, a fül böjtjével. Sok imával. Legyenek védett imaidőink, melyek átfogják és irányban tartják a napunkat. A zaj elnyomja a harangszót. A magas épületek mellett eltörpülnek a templomtornyok, a mesterséges fény megtöri a természetes sötétet. Nincs, ami figyelmeztessen isten jelenlétére. Meg kell teremteni, létre kell hozni ezeket az alkalmakat. Jeleket kell elhelyezni életutunkon, amelyek emlékeztetnek a legfontosabbra.
A világ olyan, mint egy polip. Ezernyi csápja leköti erőnket, időnket, figyelmünket… Szenzációival minden mást eltakar előlünk. Isten nem száll be ebbe a versenybe. Tudja, hogy ha megtenné, ártana nekünk. nem történnek rendkívüli csodák sem megrendelésre, sem anélkül napi szinten. Illetve mégis. De ahhoz csendben kell lennünk, hittel kell látnunk magunkat és világunkat.
Korunk jogokra és kötelességekre épít. A hálaadás és a bocsánatkérés nem erény. A böjt fontos nevelési célja: tudjunk köszönetet mondani, hálát adni Istennek, egymásnak… Amikor valamit megköszönünk istennek, az nem megalázkodás. Sokkal inkább öröm. van valaki, aki nagyon szeret és odafigyel rám. Felismerem a mosolyát a felkelő napban, a gyermekem arcán… Nem Isten lesz nagyobb, ha imádkozom étkezés előtt és után, hanem én tudom könnyebben Isten rendelte helyére tenni az ételt, a vagyont, a nappal és az éjt. Amikor imádkozom, Istenhez mérem magam, és nem a szomszédomhoz. Ebből fakad a hálaadás és a bűnbánat, a bocsánatkérés.
Karácsony üzenete. ne aggódjatok! Nézzétek, így szereti Isten a világot. A saját Fiát adja. Ez nem azt jelenti, hogy minden az ölünkbe hull. A gazdálkodó ember tudja, hogy a növekedést az Isten adja, de a talajt nekünk kell előkészíteni, a dudvát nekünk kell kihúzni… S a termést nekünk kell beosztani és jól elosztani… türelemre és bölcsességre nevel a böjt. A mindennapi kötelességekre figyelmeztet, és segít, hogy célt ne tévesszünk, amikor bőséges termést hoz mindennapi munkánk.