Pünkösd után 3. vasárnap. Bizalom a Gondviselésben (Mt 6, 22-33.)
2015. június 14. vasárnap, 07:10 | 
Írta: László atya
Az előző vasárnap a tanítványok meghívásáról szóló evangéliumi részt olvastuk. Jézus nem hadsereget toborzott. Nem ígér 50%-os osztalékot a haszonból tanítványainak, pedig azzal a kereskedő népnél biztosan nyerő lehetne. Épp az ellenkezőjét fogalmazza meg a mai evangéliumi részben. Tedd a dolgod, de életed biztosítéka, mércéje Istennél legyen. Bízzatok a Gondviselésben!
Kezdődik a nyár. Tervezzük a programokat. Nem mindegy, milyen a fontossági sorrend! Milyen hibalehetőségekre figyelmeztet Jézus? A túlzott aggodalomra, mert az a remény és a bizalom hiánya. Másrészt arra, hogy nem elég csak pénzben tervezni. Az elvész, elmúlik. Lelki értékekben is gondolkodjunk, mert azokat visszük át a túlsó partra. Megfontolandó, hogy a szegénység, és a megélhetésen való örök aggódás éppúgy gúzsba köthet, mint a nagy vagyon, amely minden más fölé nőhet a szívünkben. Egyik Isten jóságát vonja kétségbe, a másik megbénítja a szívet, és Mindenhatóvá válik gondolkodásunkban, életvitelünkben.
Jézus itt nem a lustaságra, tétlenségre biztat. Hallgatói, a földművesek mindenkinél jobban tudták, mennyit dolgozik a madár a mindennapi eledelért. Biztos, hogy nem értették félre Jézus szavát. Mindenki köteles gondoskodni magáról és a rábízottakról. Az emberi tervezés, törődés fontos. A lelkiismeretes, előrelátó élet jó. Az örök félelem a holnaptól, illetve a túlzott anyagias szemlélet az, ami rossz.
A keresztény higgadtságra nevel ez az evangéliumi rész. Nem zárja ki a szorgalmas munkát, de figyelmeztet arra, hogy munka közben, a földön élve is az Éghez igazodjunk. Nyáron is meghatározó lesz, hogy mihez, kihez igazodunk? Kierkegard elbeszélése jut eszembe. A vadgalambról szól. Elégedett, szépen él, minden napra megvan ami szükséges. Egyik nap elmegy távoli rokonához, a házigalambhoz. Megmutatják neki a földműves gabonaraktárát. „Amíg élünk, van mit ennünk!”- mondja a házigalamb. A vadgalambot ennek hallatára életében először elfogja az aggódás – jóllehet eddig mindig volt elegendő élelme. Elkezd tartalékot felhalmozni. Korán kel, későn fekszik. Enni is alig van ideje. Tolla megfakul, életkedve elmegy. Mindig kevésnek érzi, amit gyűjtött. Gyakran eszébe jut a házigalamb, és újra nyugtalan lesz. Rabjává válik a gondolatnak, hogy egyszer talán éhezni fog.
Úgy dönt, hogy a házigalambok közé keveredik, hogy ne legyen többé gondja. Meg is teszi, s nemsokára a földműves tányérjában köt ki. Nekünk is érdemes a levesestányérra gondolni, amikor összehasonlítjuk magunkat másokkal. Mi tehát a gondtalanítás receptje? Hagyd abba az összehasonlítást! Életed nem a szomszédodtól, hanem Istentől kaptad. Hozzá mérd magad! Ne értékeld túl sem a pénzt, sem önmagad! Nem minden rajtad múlik, bármennyire is ezt akarják elhitetni a reklámok veled. Nem is a politikusokon, vagy bankárokon. Istennél van a megoldási kulcs. Ő köré fond az örömödet is – ami azt jelenti, hogy neki légy hálás. Neki köszönj meg minden apróságot. És köré fondd az aggodalmadat is.
Végül pedig: engedd nőni szívedben a bizalmat. Hagyatkozz Isten gondviselésére! Bízd Istenre a jövőt. Az egyiptomi Józseftől nagyon sokat lehet tanulni. Élete volt nagyon mély gödörben – amikor testvére a kútba dobták, vagy eladták rabszolgának, igazán elkeseredhetett volna. Egyetlen panaszkodó szót nem hallunk tőle az igazságtalan vádaskodás, a börtönidőszak alatt sem. Istenre bízza a jövőt. Ahol van, ott igyekszik a lehető legtöbbet adni magából. Amikor testvére- akkor testvérként, amikor rabszolga akkor szolgaként, amikor rab, akkor rabként. És íme az Isten gondoskodik róla. De ezzel nincs vége az életének. Ugyanez a lelkület jellemző rá a jólétben is. Amikor nagyon magasra kerül, akkor is az Istenhez méri magát, mintha mondaná: „Úgy látszik, az Istennek itt van velem terve!” És úgy él, hogy Isten jó eszköze legyen. Az is lesz. Általa menti meg Isten a családját és formálja azt nagy nemzetté.
A Krisztusi szabadság – amelyre minden krisztuskövetőt meghív az Isten – lelki szabadság. Függetlenség mindentől, ami eltávolít az Istentől. A mai evangéliumban Jézus a vagyon és az aggódás bilincsétől szeretne felszabadítani bennünket. Szent Pál kicsit később így fogalmazza meg ezek ellenszerét:”Ha kitartotok a jótékonykodásban, szabaddá válik kezetek és szívetek Isten akaratát megtenni.” Mózes írja: Ha bementek a tejjel, mézzel folyó országba, megtelik kezetek és szívetek jóléttel, és nem marad bennetek hely az Istennek. Vigyázzunk arra, hogy kezünket és szívünket a jótékonyság által tegyük szabaddá, hogy Istennek legyen hol elhelyeznie nekünk szánt ajándékait a nyár folyamán is.
