Pünkösd után 35. Húshagyó vasárnap: az utolsó ítélet (Mt 25,31-46.)
2015. február 09. hétfő, 14:17 | 
Írta: László atya
Az első halottak szombatja vezeti be ezt a vasárnapot. A keleti egyház nem a lombhullató ősszel, hanem a húsvétot előkészítő nagyböjtben emlékezik meg az elhunytakról és a pünkösd előtti szombaton. A feltámadás és a Szentlélek fényében nézzük elhunyt szeretteinket, gondoljuk át saját elmúlásunkat. Mit látunk e kettős megvilágításban?
Először is azt, hogy a halál nem megsemmisítő, hanem szétválasztó esemény. S aki szétválaszt bennünket, az nem egy zsarnok, vagy kényúr. Földi életében egyetlen egyszer fogadja el csak, hogy királyként tiszteljék. Virágvasárnap. Akkor is a mezítlábas gyermekekkel érkezik, és nem hadsereggel. Szelíd szamárcsikóra ül. Katonái a szentek, hősei a vértanúk.
Pásztorként választja szét a lelkileg egészségeseket és betegeket. Nem az számít az ítéleten, hogy mi voltál, hanem, hogy ki voltál. Mitől jók a jók? Attól, hogy tevékenyen gyakorolták a szeretetet. A kereszténység a szeretet vallása. Krisztust szeretve élőkkel és holtakkal el nem múló kapcsolatot építünk. A halottakért mondott ima hitünk fontos része, az egyház szeretetének jövőbe nyúló karja.
Hogyan történik az ítélet? Jézus Krisztus úgy hat ránk, mint a vasra a mágnes. A fát nem tudja vonzani. Isten a szeretet. Azt tudja vonzani, akiben van szeretet. Akiben nincs, az lenn marad. Így válik ketté a világ az ítéletkor. Hatalmas a szakadék, amely földet és eget elválaszt. Az űrhajónak is óriási rakétákra van szüksége, hogy a föld vonzását áttörje. Nekünk is. Nem hajtóerő, hanem vonzóerő segít át minket ezen. Isten szeretete, mely a mi Isten és emberszeretetünkbe kapaszkodik.
Ismerős a keleti tanító történet. Hogyan néz ki a pokol? Hatalmas tűz középen, fölötte óriási kondér, tele finom étellel. Körben emberek. Dühösek, éhesek, indulatosak. Mert hiába ott a finom étel, a kezükben lévő kanál bár beleés a kondérba, de nyele olyan forró, hogy mire a szájukhoz emelhetnék, összeégeti a kezüket és kilöttyen belőle az étel. Hogyan néz ki a mennyország? Ugyanígy. Nagy tűz, finom étel, forró nyelű kanalak. Mégis mindenki derűs, jóllakott. Mert meg sem próbálják a saját szájukhoz emelni a kanalat. Mindenki azt eteti, akinek a szájához elér a kanala. De ezt nem ott tanulták meg, hanem a földön gyakorolták, amikor másokkal jót tettek. Mi is itt tanuljuk meg az örök élethez szükséges tulajdonságokat.
A mai vasárnap másik alaptanítása, hogy lesz ítélet. És Isten igazsága véglegesen helyére tesz minden igazságot és igazságtalanságot. Sokan tesznek az Isten igazsága mellé kérdőjelet ma is. A Sátán is ezt tette Évával. Az üdvözülés alapja: Isten igazságának el nem feledése. „Ha a te törvényed nem lett volna elmélkedésem, talán már elvesztem volna lealáztatásomban!”- mondja a zsoltár. Szent János írja: „Amint az éhes ember nem tud nem gondolni a kenyérre, az, aki üdvözülni akar – az ítéletre és a halálra.”
Az evangélium üzenete az is, hogy vannak a halálon átnyúló kapcsolatok. Ezeket a hit és a szeretet élteti. Nem vész el semmi nyomtalanul, amiben szeretet van. Ha van anyagmegmaradás törvénye, akkor van szeretet megmaradás törvénye is. Az ítélet ennek a garanciája. A keresztény ember mértéktartó gyásza és fájdalma ennek a biztos tudatával magyarázható. A keresztény szeretet áthatol a halálon. A másvilágon is van ereje.
Az imádság nagyhatalom. Ezért merünk még az ismeretlenekért is imádkozni. A váratlanul elhunytakért is. Ez a kozmikus szeretet olyan, mint a légtornász biztonsági hálója. Nem enged még halálunkban sem a mélybe zuhanni. De imánk, szeretetünk párosuljon mindig önzetlenséggel és szerénységgel. Érdemes tanulni a jóktól. Nem dicsekszenek jóságukkal az ítéleten. A keresztény nagyképűség helyett a keresztény szerénységet üzeni az ítélet evangéliuma.
A mai vasárnap azért van nagyböjt előtt, hogy ha valakinek nem elegendő az atya megbocsátó szeretete arra, hogy felkeljen, és bánatot tartson – ld. Tékozló Fiú története -, azt gondolkodtassa el az ítélet ténye, mércéje és véglegessége.
