Pünkösd után 36. vasárnap: „Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók.” (Mt 6,14-21.)
2016. február 07. vasárnap, 18:54 | 
Írta: László atya
Nagyböjt: Honnan jöttünk? Hová Megyünk? Miért vagyunk? – az élet alapkérdéseinek tisztázása. Öreg bácsi bemegy a faluból a városba. Leszáll a buszról. Minek is jöttem? Nem jut eszébe. Vissza a következő busszal. Haza. Feleség: Asszony: Miért mentem el? Nem az a baj, hogy elfelejtette. Az lett volna a baj, ha nem tudja, merre van hazafelé, és hogy kitől kérdezhetné meg a célját. Nagyböjt: Mit keresünk itt? Merre van hazafelé? Ha elfelejtettük, alkalom a rendrakásra.
Misszionárius – reptér, Kína: Mi a végső célja az utazásának? A Mennyország – mondja mosolyogva. Komolyan kérdeztem. Komolyan gondoltam. Most Sanghajba megyek ugyan, de a végső cél a menny. És van jegye is az útra? Kérdi a hölgy. Igen. Jézus Krisztus 2000 éve megváltotta. Nekem csak át kell vennem tőle. Az útiköltséget is kifizette a keresztfán.
A kereszténység nem tan. Egy életforma. Jézus Krisztus nem tanulókat akar, hanem követőket. Krisztus nyomában jársz? Vége a farsangnak. Le az álarccal! Nézz a lelki tükörbe. Ismerd meg önmagad, úgy ahogyan az Isten lát téged. A nagyböjti szent idővel az egyház nem ünneprontó akar lenni. Nem játszhatunk öröké szerepet. Hozzászokunk az álarchoz. Elfeledjük az eredetit, az istenarcot. Mert a saját képre teremtett. Nagyböjt= az Istenarc restaurálásának alkalma.
Hogyan? Jézustól tanulva. Ő megkeresztelkedése után nem kezd el tanítani. Nem tesz csodákat. A pusztába megy. Negyven napon át böjtöl és imádkozik. A nyelv böjtjével kezd. Légy csöndben. Ebből lesz az értékes szó, az átgondolt cselekedet. Légy csendben! Engedd Istent is szóhoz jutni! Figyelj rá! Adj alkalmat, hogy válaszoljon kérdéseidre.
A csend után imádkozz, teremts kapcsolatot alkotóddal. Novella. Idegen bolygóról lények. Hasonlók. Egy itt marad. Megházasodik. Boldog. Minden nap kagylószerű szerkezetével kapcsolatot teremt övéivel. A kapcsolat egyszer megszakad. Nincs válasz. Elkezd fogyni. Meghal. Aki nem tart kapcsolatot anyabolygójával, az örök élet forrásával, annak lelke meghal. Választott nép vándorlása. Amikor hitük lanyhul, fogy az erejük ellenségeikkel szembeni harcukban is. Megfordul a hadiszerencse. Gyakoribb a széthúzás, a lázadás, a békétlenség. A gyakoribb szertartások életvándorlásunk oázisai. Ne menjünk el mellettük. Álljunk meg. Merítsünk az egyház fakasztotta forrásból.
Mindezt tegyük természetes derűvel, könnyedséggel, nem pedig fogcsikorgatva. János apostolról írják, hogy száműzetésében megszelídített egy gyöngytyúkot, és kikapcsolódásként azzal játszott. Látogató. Láthatóan megbotránkozott ezen. Az apostol megkérdezte: Miért nincs kifeszítve az íjad? (A látogató gondolta: Ez sem ért sokat a fegyverekhez.) Mert akkor elernyedne, és használhatatlanná válna – válaszolta. Látod, én is azért állok meg játszani, hogy a lelkem felfrissüljön, és Istennek használható eszköze legyek. A böjtben gondoskodjunk a lélek felfrissüléséről, hogy Istennek használható eszközei lehessünk.
Boldog karácsonyt, újévet szinte mindannyian örömmel kívánunk egymásnak. Kívánjunk most boldog nagyböjtöt! Miért jogos ez a kívánság? Mert a böjtben rányílik a szemünk Istenre, az ő csodáira. Megéljük, hogy mennyire szeret. Mint karácsonykor, vagy az esztendő fordulóján, csak most a kereszt bölcsességében lelünk rá gondviselésére. Mit tehetünk ilyenkor: Mi is ajándékot adunk. A nagyböjt az adakozás iskolája. Erről is beszél a mai evangélium. Istennek adunk imát, hitet törvényei megtartását, bibliaolvasást. Egymásnak türelmet, figyelmességet, szelídséget, megbocsátást.
Gazdag ember. Szép vázát vesz nagy pénzen. Vendégei csodálják. Kisgyermeke elsodorja, feldől, összetörik. Kiderül, hogy nagyon silány anyagból készült, csak a máz volt csillogó. Nagyböjtben vizsgáld meg, milyen anyagból való a hited? Van e szereteted? Vannak e tetteid?
Reményik Sándor: Istenarc
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Tán lét-előtti létem emlék-képe!
Fölibe ezer réteg tornyosul,
De érzem ezer rétegen alul,
Csak nem tudom, mikép került a mélybe.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
Néha magamban látom, néha másban.
Néha állok, mint fosztott ág, szegényen,
Ha rossz órámban eltűnik egészen
Alter-egóm az örök vándorlásban.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
A rárakódott világ-szenny alatt.
A rámrakódott világ-szenny alól,
Kihűlt csillagok hamuja alól
Akarom kibányászni magamat.
Egy istenarc van eltemetve bennem,
S most ásót, kapát, csákányt ragadok,
Testvéreim, jertek, segítsetek,
Egy kapavágást ti is tegyetek,
Mert az az arc igazán én vagyok.
Egy istenarc van eltemetve bennem:
Antik szobor, tiszta, nyugodt erő.
Nem nyugszom, amíg nem hívom elő.
S bár világ-szennye rakódott reája,
Nem nyugszom, amíg nem lesz reneszánsza
