Pünkösd után 4. vasárnap. A kafarnaumi százados (Mt 8,5-13.)
2015. június 21. vasárnap, 10:54 | 
Írta: László atya
Két héttel ezelőtti evangéliumban Jézus hívta Pétert és társait, hogy kövessék őt. Egy héttel ezelőtt beszélt nekik arról, hogy bízzanak az Istenben, ne aggódjanak. A mai evangéliumban megmutatja, hogy mi történik akkor, ha valaki tanítása szerint él és hittel ráhagyatkozik. Milyen ember a százados. A természetesre épül a természetfeletti. Nézzük a természetes emberi tulajdonságait.
Emberszerető – szereti szolgáját, olyannyira, hogy még meg is alázza magát azért, hogy Jézus meggyógyítsa. Hány gyárigazgató tenné ezt meg ma beosztottjáért, segédmunkásáért, amilyet bármikor sokat találhat olcsón? Szereti az elnyomott, leigázott népet, akiket egyébként a rómaiak többsége megvetett, lenézett, eszköznek tekintett, hacsak nem vette át a rómaiak hitét és életformáját. Ő nem várja el ezt, hanem ő maga keresi az értékeket a zsidók életében, és szeretete tetteké válik, amikor a zsinagógát is felépíti nekik. Tiszteli szokásaikat. Nem kívánja, hogy Jézus belépjem a házába, és ezzel megszegje népe hagyományait.
Szeretete józan, földön járó. Ismeri saját hatalmának korlátait, így nem bízza el magát akkor sem, amikor másokért tud valamit tenni. Tudja, hogy hatalma nem a sajátja, hanem a császáré. Az ő nevében cselekszik, miatta engedelmeskednek neki. Így magatartása bár férfias, de mégis alázatos.
Ez az emberek iránti magatartása kisugárzik Istennel való kapcsolatára, hitére is. Ez a szeretet ennek az evangéliumi történetnek a kulcsszava. Hite a katona leegyszerűsített logikájára épül. Tudja, hogy honnan van az ő hatalma. Az egyenruha azt a közösséget és birodalmat jelenti, melynek ő is tagja. De saját helyzetéből kiindulva látja Jézus mögött a láthatatlan Atyát is, a Mindenhatót, a Teremtőt, akitől „Minden jó adomány „ származik.
Hitének és emberségének harmadik jellemzője: saját kicsinységének elismerése. A nagy hatalommal rendelkező katonatiszttől ez hagy dolog. Majd Jézusnál visszacseng ez a magatartás, mint követendő példa. Ezért állítja a hatalmon vitatkozó tanítványok közé a kisgyermeket. Ez a gyermeki bizalom, fenntartás nélküli hit jellemző a századosra. Isten akkor tud igazán segíteni, ha egészen kinyitom a szívem kapuját. Ha elismerem, hogy magamban kevés vagyok. A százados ezt többszörösen elismeri, hitelesíti Jézus előtt. Egyrészt hogy hozzá fordul – ezzel jelzi, hogy tudja: képes segíteni. Másrészt, hogy követeket küld: jelzi, hogy szereti az embereket és őt is szeretik. Istennél ez a belépő. Fontos, hogy legyenek barátaink, akik jótetteinket látva előttünk mennek Isten elé.
A lelkileg nagy embernek nem kell a fizikai bizonyosság. Távolról is rálát az Istenre. Mi mindig látni akarunk. Fülöpnek mondja Jézus, hogy „aki engem lát, látja az Atyát is”. A lelkileg kis emberek, közösségek mindig a látványos dolgokat keresik. Ezért könnyű őket becsapni csillogó bóvlival. A századosnak élesebb szeme van, mint a zsidóknak, pedig nekik kétezer év előnyük van vele szemben. Jobb a szívének a beállítottsága.
„Csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám!” Ez a hit bátorsága. Aki ismeri Urának hatalmát, az mer bátor lenni. Tudja, hogy távolról is tud hatni. Isten távolléte nem fizikai, hanem minőségi távolság. Isten jelen van egyházában, szentségeiben. Nap-mint megéljük mindennapi csodáit. Jézus ma is másként jön el, mint sokan várják. Nem igazodik emberi szokásokhoz, elvárásokhoz. Ezért mentek el mellette a zsidók. Az ő megátalkodottságuk, merevségük figyelmeztetés nekünk is.
Fontos az alázatosság. A hitünk nem csak és nem elsősorban értelmi megfontolás. Az is. Az az alapja. De nem bölcseleti rendszer csupán, hanem Isten elfogadása, együttműködés akaratával. Ennek leggyakoribb akadálya a büszkeségünk. Okosabbnak, gondoljuk magunkat Istennél. A gőgös farizeusok nem jutnak Isten közelébe éppen úgy, mint korunk önző tudósai sem. Az igazi tudás alázatos és hívő. Az alázat azt is jelenti, hogy tud engedelmeskedni, elfogad maga fölött törvényhozót. A hit leggyakoribb akadálya, hogy szívesebben hiszünk abban, amit kívánunk, mint abban, amit Isten kíván tőlünk. Meg kellene változtatni életmódunkat. Erre ritkán vagyunk hajlandóak, inkább Istent változtatjuk meg. A XXI. Század jellemzője lett a hazugság végtelenítése. Semmi nem szent. Még a kétszer kettő valóságát is letagadjuk, ha érdekünk úgy kívánja. Minden mögé büntetlenül lehet kérdőjelet tenni, csak hogy előbbre jussunk.
A hit azt jelenti, hogy Isten szava, törvénye fölött nincs törvény. A hit nem tárgyalások eredménye: Isten is enged és én is engedek. Ha már mindenképpen mértéktelen akarsz lenni – korunk törekvése ez – akkor légy mértéktelen az alázatban, a szeretetben, a szelídségben. Egy kis jóság által a kitikkadt föld és a megfáradt ember is termékennyé válik. Egymás szeretetével hatalmas erők adódnak össze. Görögországban Kr. Előtt az 5. században épült a Panthenon. Semmilyen kötőanyagot nem használtak. Csak a hatalmas kőtömbök súlya és pontos illesztése adja az épület stabilitását 2500 éve. Ha pontosan Isten mintája szerint alakítjuk életünket, és támaszai vagyunk egymásnak. Az ő tervei szerint épülünk egy épületté – ahogyan Szent Pál apostol fogalmaz – akkor ez az épület időtálló lesz, és sokaknak szolgál menedékül az élet nehéz időszakaiban.
