Pünkösd után 6. vasárnap. A béna meggyógyítása. (Mt 9,1-8.)
2015. július 06. hétfő, 10:56 | 
Írta: László atya
Jézushoz hoznak egy súlyosan beteg embert. Egyértelmű a cél: szeretnék, ha meggyógyítaná. Jézus nem kérdez semmit. A béna meg sem szólal. De tetten érhető, fogható a beteg és kísérőinek hite. Jézus nem is marad tétlen. Ám meghökkentő dolgot cselekszik. Nem foglalkozik a testtel. Ő messzebbre lát, mint az érkezők. Ő látja a testi bénaságnál súlyosabb betegséget is. Amikor az Isten és ember viszonya alapjaiban gyengül meg, akkor ott kell kezdeni a gyógyulást és a gyógyítást, hogy Isten legyen életem Ura. A bűn uralmával szemben Isten Uralma áll. Csak ő tudja gyógyítani. Ő az, aki parancsol a szélnek és az engedelmeskedik neki. Az értelem nélküli természet felismeri alkotóját. Jézus azért kezdi a lélek gyógyításával munkáját, hogy értelmes hallgatói felismerjék benne a Messiást.
Miért veszélyes a bűn? Mert olyan, mint a hétköznapok szemete. Ha fölhalmozódik, mindent megfertőz, megmérgez. Amikor a légkör tele lesz mérges gázokkal,. Akkor már tiszta levegőt sem tudunk Venni. Egy idő után, már a vétlen, ma született is halálra lesz ítélve. Idő előtti fájdalmas halálra. A szemetet – kezelni kell az iparit is, a kommunálist is, a veszélyes hulladékot is. Nem lehet ide-oda szállítással megoldani a kérdést. Ugyanígy van lelki szemétben is ipari: amit nem mi termelünk: szókincs, Tv, rádió, nagyvilág. Van kommunális is. A mindennapok hordaléka, mely apróságokból áll ugyan össze, de ha nem kezeljük, elborít. Előbb csak hozzászokunk a durva szóhoz, a rosszindulathoz, az Isten nélkül tervezett holnaphoz, és ez nagyon veszélyes, mert természetessé válik az, ami nem egészséges.
Kérdés tehát, hogyan bánunk lelki szemetünkkel? A szőnyeg alá söpörjük, mint sokan a mindennapok szemetét? Elfojtjuk, takargatjuk, hazudozunk, másokra hárítjuk? Egész iparág épült a hazugságokra, az emberek befolyásolására. Furcsa sikerlisták jelennek olvasott napi és hetilapokban. Botrányokról szólnak. A bulvárlapok, de más újságok legolvasottabb részei a botrányrovatok. Miért olvasunk szívesen mások botrányairól? Hogy kimondhassuk: én, mi jobbak vagyunk. S mivel egyre lejjebb csúszunk tisztességben, becsületben, emberségben, egyre vadabb dolgokkal igyekeznek segíteni nekünk ezen újságok szerkesztői, hogy jól érezzük magunkat, hogy találjunk tőlünk rosszabbakat. Figyeljük meg a fiatalokat: egyre véresebb filmeket néznek, egyre erőszakosabb világ köti csak le őket a filmvásznon. Ami jelzi, hogy ők maguk is egyre durvábbak lesznek.
Fontos tehát a bűnbánat és a megbocsátás, a gyónás. A bűn merevvé tesz. Megmerevedik a bánat nélküli ember magatartása. Megfigyelhető nemcsak idős embereknél, hogy ha nincs bennük Isten előtti alázat, rendszeres bűnbánat, hajlamosak a szigorú ítéletre, sokszor csak elvárásaik vannak, éltük folyamatos dicsekvés. Fiatalok bűnbánat nélkül hajlamossá válnak az erőszakra, durvaságra. A bánat, a gyónás hozzá mér Istenhez, az eredeti mintához. Mindezt a szeretet alapján, és az egyház segítségével. Így nem csak magamat tartom rendben, de tagja maradok egy szeretetközösségnek, mely segít az Isten felé vezető úton maradni.
A gyónás lényege nem a múltba nézés. A jövőt építem. A jobb holnap érdekében bánom a múltat. Helyrebillentem lelkem megbillent egyensúlyát, hogy esélyem legyen a jövőre. „Fogadom, hogy ezentúl a jóra törekszem!” Ha ez nincs, nem érvényes. Ezért nem oldozható fel a haragot hordozó ember, vagy az együtt élők, hiszen fogadalmával ellentétes az életvitele.
A gyónás rendezi Istennel való viszonyunkat. Ez nem egy szótlan viszony. Isten is szól hozzánk, a Bibliában, a szertartásokban. Figyelj rá, válaszolj! Nincs általános bűn. Nincs általános bocsánat sem. A bűn személyes. A bocsánatkérés és a megbocsátás is az. Az általános erkölcs – ld. Hitler, kommunizmus, Római Birodalom – embertelenséget szül. Az erkölcsi egyensúlyt először önmagamban kell helyreállítanom ahhoz, hogy utána a társadalomban is hatékonyan tudjak részt venni.
A bűnbánat azért is fontos, mert minden életkorban más-más problémákkal kell megküzdenünk. Isten segítsége és az egyház mércéje segít ezek legyőzésében. Nem elég magunk mellett tudni Jézust. Oda is kell menni hozzá gonddal, bajjal. Mint a béna teszi. Ha saját ereje nincs hozzá, jó ha vannak hívő barátaink, akik elvisznek. Keressük őt mindig tudatosan. Nem elég a vasárnapi Szent Liturgia. Akinek ideje, ereje van, az jöjjön el hétköznap is. Haza kell vinnünk őt a hétköznapokba is. Elvinni a táborba, a nyaralásba.
Találkoztam olyan idős emberrel Máriapócson, aki még nem látta a templomot belülről. Mások sok száz km-t utaznak azért, hogy láthassák. Van, aki szomszédjának hiszi az Istent, de nincs vele beszélő viszonyban. Ne szomszédunk, hanem barátunk, testvérünk legyen Jézus. Akkor elkísér minden életutunkon. Akkor meghalljuk gyógyító szavát, megérezzük segítő erejét.
