Pünkösd után 9. vasárnap: A kenyérszaporítás után a tanítványokat a túlsó partra, a tömeget hazaküldi Jézus.
2015. július 27. hétfő, 07:51 | 
Írta: László atya
Ebben a jelenetben tetten érhető a krisztusi pedagógia. Mi a teendő a lelki-testi táplálék vétele után. Nem szabad tétlenül ülni. A tétlenség, a lustaság rossz tanácsadó. Isten tettekre teremtett minket. Jézus nem eteti hallgatóit folyamatosan kenyérrel. Hazaküldi őket, hogy ők adjanak mostmár enni szeretteiknek. Aki figyelmesen hallgatja az Urat, aki igazán nyomába szegődött, az hazaviszi örömét, hitét, és gondoskodó tagja lesz szeretetközösségének. Ugyanakkor nem válhat önző, magának való emberré senki sem, aki megtapasztalta Isten kenyéradó szeretetét. Az, hogy Európa a magányos emberek földrészévé kezd válni, abban mi, keresztények is részesek vagyunk, mert vagy nem visszük haza Jézus figyelmes szeretetét, vagy nem hazavisszük türelmét és bölcsességét.
A tanítványokat a túlsó partra küldi Jézus. Nem akarja, hogy őket ünnepeljék, hogy elbízzák magukat olyasvalamiért, amiért Istennek jár a köszönet. Tudni félreállni, hogy Istent el ne takarjuk, ezt minden Krisztus ügyében fáradozó embernek meg kell tanulnia. A „Túlsó part” pedig feladat. Nem szabad irányt téveszteni a jólét, a siker óráiban. Mozgásban akar tartani bennünket az Isten, amikor új feladatra küld. Ráadásul, még a biztos talajt is kiveszi a lábunk alól. A vízen indít új cél felé.
Az egyház és a hívő ember élete olyan, mint ezé a hajócskáé. Az időjárás változik. Gyakran nem látunk a sötétben, máskor a betegség, a fájdalom viharai nehezítik a haladást, vagy a kísértés, a félelem, a bizonytalanság teszi nehezebbé a célhoz érést. Ezekben is felismerni Jézust, ahhoz az kell, hogy a bűneink ne homályosítsák el a látásunkat…A tiszta lelkű ember messzebbre lát, és akkor is Istenhez méri magát, amikor a bűnös már csak vakon tapogat és másokhoz igazodik. Ld. Mária: a lehetetlen üzenetre azt mondja: Legyen nekem a te igéd szerint! Vagy Péter a csodálatos halfogás után: Menj ki tőlem Uram, mert bűnös ember vagyok! Nem azt számolgatja, hogy mennyi pénzt kap majd a halakért….
Az ő hitük nem vak, nem buta, nem csak szokásokat ismétlő hit, hanem kereső, alázatos, okosságra épülő, bűnbánó hit, amely képes felismerni az élet eseményeiben az Istent, mert szeretettel lát. Ez a fajta hit minden megtapasztalással formálódik, erősödik. Ezért fontos a mindennapi ima, bűnbánat és tanulás. Alaszkában játszódó történet: kereskedő – hideg – állatüvöltés – farkas – csapdában – kiveszi – hazaviszi – kölyök még – kutyákra bízza – először kerülgetik egymást – majd elfogadja a kutyákat is, az embert is. Amikor meggyógyul, vissza a vadonba – két év múlva arra jár, találkoznak – megismeri a farkas az embert.
Felismerni Isten jóságát sebeinket gyógyító szeretetét, nem könnyű. Mert sokszor fáj a gyógyítás, nevelés. Zsidók: 400 éves nevelés Egyiptomban. Nem látják mögötte Istent. – Folyamatos panaszkodás – 500 év múlva írják le először, hogy milyen nagy bajtól őrizte meg őket az isten a fogsággal – Így nem keveredtek: megőrizték nemzeti létüket, nyelvüket, hitüket. – Az elnyomás összetartotta őket. – amint megszűnt: évezredes széthúzás következett, belháborúk, pogánysággal való keveredés, hitetlenség…
Hol van az erő, a tartalék? A Krisztussal való közösségben. Amíg Péter rá néz, halad. Amint magában marad, merülni kezd. Amikor nincs a bárkában, csak hányódik a habokon. Amint beszáll Jézus, a szél eláll. Jézus kezét fogni a bárkában is kell. Ez az igazi biztonság. A Házasságban Jézussal szeretni a társat. Vele nevelni a gyermeket, vele olvasni a történelmet, vele versenyezni a sportpályán. Megsokszorozza az erőt.
Egy agglegény írta le, hogy először nehéz volt a házasság. Megszokni, hogy amim van az nem az enyém, hanem a miénk. Közös az ágy, az asztal, a fürdő, a konyha, a pénz… Hogy nem tehetem azt mindig, ami jólesik, mert a másiknak szüksége van rám. Ma már – írja – az a furcsa, ha egyedül vagyok. Hiányzik a családom, nem találom a helyem nélkülük. Erre a szintre kell eljutni az Istennel való kapcsolatban is. Nem könnyű összehangolni, hozzá igazítani a lépteinket, az életünket. Megszokni, hogy közös minden, amim van. Megkérdezni: Jó lesz ez így Uram? De csodálatos világot formálunk, ha élő hittel élünk.
Időnkint persze még hittel élve is összekuszálódnak a szálak. Mint a szövőgyárban. Ki is van írva minden gépre, hogy ha a szálak összegabalyodnak, hívd az ellenőrt. Szinte minden munkás megpróbálja először maga megoldani a problémát. Amikor már nagyon-nagy lesz a gubanc, feladják. Az ellenőr már megszokta a bocsánatkérést: Azt hittem, megy egyedül is… Nem megy! Az egyház, Krisztus emberei segítenek, ha összekuszálódnak az élet szálai. Helyretenni a feje tetejére állt világ értékrendjét. Tanuld meg az egyházban fogni Krisztus kezét.
Ami nagyon fontos: Az egyház és életed hajója nem hadihajó, hanem halászbárka. Nem védi páncél, nincs gyilkoló fegyverzete. Mióta elindult a pünkösdi partoktól, gyakori a vihar, az ellenszél, az erős hullámzás: gondok kívül és belül. De ez csak nehézség. A baj nem ez. A baj a bűn, a hitetlenség, a félelem. Ezeket ne engedd be életed hajójába barátom, és akkor Jézus lesz a kísérőd!
