Tamás vasárnap.
2016. április 03. vasárnap, 19:48 | 
Írta: László atya
Feltámadt Krisztus! Tamás apostol válasza erre: Hacsak nem látom, nem hiszem! Tamás kishitű. Bennünk is van ebből a gyengeségből. Nézzük meg, hogyan lehet úrrá lenni fölötte.
Alapállás: Tamás apostol nem hitetlen, még ha így is hívjuk. Inkább elkedvetlenedett. Látta Jézus vereségét. Vele együtt a jóba vetett reményét is eltemette. „Mindennek vége!” – ugye ismerős. Öngyilkosságra készülők fejében gyakori ez a látásmód. Pedig dehogy van mindennek vége! Csak én ragadtam le egy helyen, egy gondolatnál. Csak én nem látok túl az eseményeken. Ha Tamás nincs egyedül, ha végiggondolja Jézus élettét, szavait, akkor nem veszíti el a reményt.
Történet: Francia házaspár – gyermekük 14 évesen rákos lesz – szemük előtt fogy el az élete. A hitük is elfogy. Erre nem lehet felkészülni – mondja az anya. De. Fel lehet készülni. A régi hit, a szokásokra épülő, az örökölt az kevés. Újra kell gondolni a hitet, az Istennel való kapcsolatot minden nap. Fel kell nőnie Isten-kapcsolatunknak hozzánk. A szokásokra épülő hit a megszokott dolgokhoz elegendő. A szokatlanhoz, a rendkívülihez, a váratlanhoz ez kevés. Mit tegyünk?
„Gyere ide Tamás! Tedd ide kezedet!… Lásd, hogy én magam vagyok!” Isten minket is közelebb hív. Lelki egyensúlyunk megőrzéséhez fontos, hogy rendszeresen közelebb menjünk hozzá, megtapintsuk őt. Hogyan? Pl. a természetben. Japán rendőröknek hetente kötelező az ikebana, a virágkötészet, hogy a durva munkában el ne durvuljanak. A szerzeteseknek kötelező a kétkezi kerti munka, hogy a föld adta józanságot el ne veszítsék. Fontos a tudatos természetközelség. Fontos, hogy felfedezzük az Isten alkotta világ szépségét. Hetente kell a liturgia, de kell a természet liturgiája is.
Közelebb kell Istenhez mennünk az imában. Az élet eseményeit jobban fűzni az Istenhez. Jót és rosszat kicsit és nagyot azonnal hozzá vinni. Mint a kisgyermek, aki ha felfedez valamit, azonnal odahúzza édesanyját, hogy ő is örüljön. Istenhez húzni minden életeseményt. Ez az igazi imádság. Ezért fontos az étkezés előtti és utáni ima. Hálaadással venni a kenyeret, megköszönni azt, mert nem természetes, hogy van, hanem Isten ajándéka.
Közelebb menni Istenhez a közösségben. Sztálin lánya írja: azért keresztelkedtem meg, hogy hívő emberek közösségéhez tartozzam. Kereszténynek lenni = közösségben lenni. Közösségben Istennel, közösségben embertársainkkal. Egyházi iskolások mondják, hogy az egyházi iskola nem a tudásban adott a legtöbbet. Azt meg lehet szerezni más iskolában is. A keresztény közösség az, amely egy életre meghatározó.
Egyházi iskolás osztálytársak évtizedek múltán is segítik beteg vagy szegény társaikat. Kezelésre hordták. A keresztény közösség fölfrissíti a megfáradt hitet. Apostolok Tamást is fel akarják rázni: Láttuk az Urat! Minimum kíváncsivá tesz. Nem enged ellaposodni a mellettem lévő igényes Istenkapcsolata, felfelé húz engem is. Megmozdít, alaposabbá tesz, megtanít utána nézni a dolgoknak. Megtanít beszélni az Istenről.
Tamás válasza: „Én Uram, én Istenem!” Ezzel vége a régi hitének. Vége a csőlátásnak. „Ne légy hitetlen, hanem hívő!” = Ne csak vízszintesen láss, hanem nézd függőlegesen is a dolgokat. Mérj hittel. Mérd az Istenhez az értékeket. A hívő hittel mér. Az örök élet mérlegén számol. Nem esik kétségbe, mert valaki beteg, vagy meghalt. Nem bízza el magát, ha valami sikerül. Istenhez viszi kincseit.
Betegség, félelem, halál, jólét – nem végleges fogalmak többé. Isten az, aki végleges. Hozzá igazodjunk!
