Virágvasárnap 

2015. március 29. vasárnap, 13:00 | Írta: László atya

Gyerekkorunkban gyakran kikaptuk az utcán a kezünket a szülők kezéből és előre futottunk. Néha elbújtunk előlük, máskor ők húzódtak be egy kapualjba, hogy lássuk, mennyire egyedül vagyunk nélkülük. Jézus virágvasárnap nem bújócskát játszik, hanem épp az ellenkezőjét: meg akarja mutatni nekünk az élet értelmét. Előre megy, hogy lássuk: ez az út számunkra is járható, nem kell félni. Amit eddig következetesen elutasított, azt most elfogadja: hagyja, hogy ünnepeljék.

Az isteni rendezés része karácsony is a barlanggal és pásztorokkal, és virágvasárnap is a pálmaágat lengető gyermekekkel. Tehetne most könnyelmű ígéreteket, amelyekkel megsokszorozhatná követőinek táborát. A szamárcsikó hátáról nem trónra lép, hanem a keresztre, a Golgotára. Az én bűneim miatt is. Illő, hogy ott legyek követőinek táborában.

Akarták már őt királlyá tenni a kenyérszaporítás után is. A kánai menyegző után is alighanem nagyon népszerű lehetett. A Tábor hegyéről Péterék le sem akartak jönni. Egyik alkalommal sem engedte, hogy ünnepeljék. Az zsákutca lett volna. Nem azért jött, hogy kenyeret vagy bort szaporítson, hogy Istenként tündököljön. Azért jött, hogy üdvözítsen, hogy a halált legyőzze. „Az általános feltámadást velünk elhitetni akarván, Lázárt támasztottad föl halottaiból Krisztus Istenünk…” – énekeljük az ünnepi énekben.

Virágvasárnap előszobája: Lázár szombatja. Mi történik ekkor? Jézus életében egyetlen egyszer – sír. A barátja sírjánál. Szereti Lázárt. Személyes találkozása ez a halállal, a bűn következményével. Ezért jött: legyőzni a halált. Könnyei az életet jelentik Lázárnak és minden barátjának a világ végéig. Nekünk is. Húsvét titka az a szeretet, amellyel Jézusban szeret minket az Isten. Majd nagypénteken látszik meg igazán ennek a szeretetnek a mértéke: az életénél is jobban szeret minket. Mindezt nem görcsösen, hatalmaskodva teszi.

Vidáman, jókedvűen jön. Nem a várható szenvedésnek örül. Egészséges lelkű ő, fél a szenvedéstől. Nem is az emberek ünneplésének örül. Tudja: nem sok kell ahhoz, hogy hamarosan mást kiáltsanak ugyanezek az ajkak. Annak örül, hogy hamarosan vége a földön a bűn hatalmának. Jézusnak nem kellett meghalnia. Kikerülhette volna életének ezt a részét. De ő nem a saját életét védelmezte, hanem a miénket. Adni akar. Örömmel teszi. Ez a bevonulás örömteli. Isten a jókedvű adakozót szereti. Ezzel a bevonulással szeretetből vesz lendületet, hogy kitartson a keresztúton is.

Nekünk is – ha őt követjük – örömmel kell ezt tennünk. Kereszténynek lenni = Isten örömévé válni. Nem csak Jeruzsálembe vonul ugyanis be, hanem Győrbe is. A mi házunkba is. Ezt a barátságot jelzi a kezünkben lévő barkaág. Olyanok vagyunk, mint Lázár. Semmi rendkívülit nem tett, csak Jézus barátja volt. Szerette őt. Ez elég volt ahhoz, hogy feltámassza. Egy bolognai ügyvéd elsőként köszöntötte XIV. Benedek pápát megválasztása után, és azonnal kérte is, hogy segítse őt, mert alig van munkája. A pápa kérte, hogy vasárnap legyen a templom kapujában, és mint régi jó barát, köszöntse a pápát. Ő pedig – mint igazi régi barátját ölelte meg. Ennek akkora híre lett, hogy élete végéig volt mivel foglalkoznia az ügyvédnek.

Virágvasárnap a barka bársonyos rügye közvetíti Isten ölelését. Aki barkaággal megy haza, az számíthat Jézus Krisztus segítségére. De ehhez az kell, hogy ne csak a szánk, hanem a szívünk is mondja a Hozsannát. Jézus abban segít, hogy hittel és szeretettel lássuk a mindennapok eseményeit. A virágvasárnapi bevonulás beletorkollott a keresztút, mint ahogyan a mai körmenetek is az emberiség keresztútjához vezetnek. A történelem robbantások, háborúk, vér és hatalom üzenetét hozzák. Krisztus azért fordult be az emberiség keresztútjába, hogy az üdvösség utcájává tegye.

Hol a helyem ebben a körmenetben? Pálmaágat lengető, hozsannázó gyermekek között? A közömbös, kíváncsi tömegben vagyok? Szitkozódó farizeus és írástudó vagyok? Gyáva Péter? Áruló Júdás? Hűséges János és Mária Magdolna? Tartsd meg Uram barka ágat tartó kezünket és szívünket hűségben, akkor is, amikor pénzről kell dönteni, mint Júdásnak, amikor félünk, mint Péter. Add, hogy életünk minden döntésében Téged válasszunk, ne Barabást!