Vízkereszt Győr 2017.
2017. január 08. vasárnap, 13:46 | 
Írta: László atya
A betlehemi csillag fényénél nem láthatta az egész világ a kicsiny gyermek Istenségét. Elhozott hát minket ide, a Jordán partjára az egyház, hogy Isten-képünket teljessé tegye. Jézus nem azért jött, hogy örökre gyermek maradjon. Felnő, és jön, hogy elkezdje üdvözítő munkáját. Nem jászolban fekve akar célt érni, hanem tanítva, gyógyítva, szenvedve. Ez a keresztény életnek szóló üzenete is. Nem a gyermekes tétlenség, szétszórtság, hanem a felnőtt összeszedettség, cselekvés, munka, jól felhasznált idő vezet el minket is az üdvösséghez.
Mire tanít a Jordán folyó? „A Jordán visszafordult. Nem bírták habjai elviselni az Üdvözítőt” – énekeltük. „nem vagyok szokva ekkora tisztasághoz”-zúgják a folyó habjai. Isten átjárja az élet forrását, a vizet. Új teremtés tanúi vagyunk Jézus keresztelésekor. Mélyre hajlik az Isten, hogy magasra emelhesse az embert. A víz, a földi élet újra alkalmas lesz arra, hogy az örök élet előszobája legyen.
Mire tanít Keresztelő János? – ez a magas, szikár férfi a Jordán partján? Teveszőr ruhája, kiböjtölt, szikár teste, messzire néző tekintete – mindenkit bűnbánatra hív. Ki vagy Te? – kérdezik tőle. „Nem én vagyok a Messiás! Én csak az előhírnöke vagyok. Arra sem méltó, hogy a saruszíját megoldjam!” – Ez a rabszolga dolga volt. Milyen lehet a mester, ha ilyen a rabszolgája?- gondolkodtak el az emberek.
„Íme az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűneit!” – mutatja be Jézust Keresztelő János. Az ószövetség emberének ismerős volt az áldozati bárány, hiszen a templomban minden reggel és este feláldoztak egyet a népért. Az állat halt meg, hogy a nép élhessen. Megváltották az állat életével a nép életét. Most Jézus jön, hogy életével az egész világ bűnét megváltsa, és minden kor minden emberéének esélyt adjon az örök életre.
Ki is ő valójában? „Az én Szeretetett Fiam” – mondja az Atya. Ha valaki eddig nem tudta volna, vagy kételkedett, akkor most az Isten szava minden kétséget kizáróan hitelesíti Jézust. Azért nagyobb ünnep a vízkereszt, mint a Karácsony, mert itt nem titokban és nem angyali közvetítéssel, hanem nyilvánosan, és maga az Atya jelenti be Fiának megjelenését. Theofania=Úrjelenés ünnepe ez. A Szentháromság betölti a földet, átjárja az életet. Újra úgy van, mint a világ hajnalán, a teremtéskor volt: Isten van mindenben.
A szenteltvíz ennek az isteni jelenlétnek a jelképe és hordozója. Iszunk belőle, megszenteljük vele a házunkat, húsvétkor az ételünket, tavasszal a vetéseinket. Szenteltvízzel hintjük meg az édesanyát a szülőasszony avatásakor, a házasulandók gyűrűit, az újszülöttet, amikor a keresztségben közösségünk tagjává és Isten gyermekévé lesz. A gyümölcsfák és a szőlő első termését, a gyógyfűveket, és mindent, ill. mindenkit, ami és akik az Isten szolgálatában feladatot kapnak. A ministráns és papi ruhákat, templomi terítőket, gyertyákat… Isten újra átjárja a teremtett világot. Életünk minden részletében, világunk miden részében jelen van és megszenteli azt.
A hármas gyertya lángjainak vízbeoltása jelzi az Isten leszállását és az isteni tűz jelenlétét az élet hordozójában, a vízben. Minden életállapot. Minden megélt élethelyzet Istennel élhető tovább. A magány, a félelem, az öröm, a fáradtság, a gyász, a boldogság – mindegyik az örök élet lépcsőfokává válhat, ha megszenteljük, ha Istenhez visszük, ha Istentől fogadjuk azt.
Ne csak a szenteltvizet, hanem ezt a hitet is vigyük haza a házunkba. Minden család a Szentcsalád mai mása. Minden ház templom, ahol Istennek helye kell, hogy legyen. Otthon is éljünk Isten jelenlétében. A szenteltvíz legyen Isten szeretetének látható jele. A Történelem Ura jelen van az én életemben is. A mi világunkban is. Istennél nincs múlt idő. A megváltás ma történik. Miattam született. Nekem szól a tanítása. Örök érvényű minden szava. Minden szentség arra hivatott, hogy nekem legyen segítőtársam az Isten felé haladásomban. Használjuk Isten eszközeit, melyeket emberekre, az apostolokra, rajtuk keresztül az egyházra bízott.
Legyenek látható jelek a házunkban, a munkahelyünkön, mindenütt, ahol megfordulunk. Jelek, melyek Istenre emlékeztetnek, róla szólnak, az ő üzenetét hordozzák. Mózesnek adja utasításba az Isten, hogy mindenütt legyen emlékezetető jel a szövetségről. Testükön hordozzák a választott nép tagjai a szövetség jelét. Folyamatosan emlékeznek. Ha nincsenek ezek a kapaszkodók, ha nincsenek körülöttünk szent, megszentelt dolgok, személyek, akkor elsodor minket egy önmagáért élő, üres világ.
