A járvány okozta rendkívüli helyzetben lélektani és lelki szempontból a templomoknak különösen is kiemelt szerepük van. Ezért amikor arra lehetőség van, a templomainkat nyitva tartjuk, a szertartásokat a megszokott időkben végezzük, csupán a virrasztási szertartásokat igazítjuk az esti kijárási korlátozásokhoz. A szent helyek látogatásakor természetesen be kell tartani a hatósági előírásokat.

Az idősebb, gyengébb immunrendszerrel rendelkező illetve más betegségben szenvedő híveinket saját érdekükben arra kérjük, hogy most újra egy ideig inkább ne jöjjenek el a szertartásokra. Az otthon maradott hívek legyenek tudatában annak, hogy az Egyház nem hagyja abba az imádságot. Az Egyháznak ezen szüntelen imádságához csatlakozik minden egyéni vagy családban imádkozó. Ezt a bekapcsolódást több helyen a technikai lehetőségek is segítik. Igyekezzünk ezeket kihasználva elsősorban saját parókiánk szertartásainak élő részesei lenni, ezzel is erősítve a helyi közösségbe tartozásunkat, de ugyanígy lehetőségünk nyílik a székesegyházi, máriapócsi vagy bármely más helyen szépen végzett szertartásokat is imádsággal követni.

Aki vasár- vagy ünnepnapon csak ilyen közvetett módon tud részt venni a templomi szertartáson, az is helyesen teljesíti Egyházunk erre vonatkozó előírását.

A gyóntatást minden esetben maszkban, ha az időjárás engedi, szabad téren, vagy legalábbis nem szűk belső térben, a kellő távolságot megtartva végezzük. Erre a bűnbánati lehetőségre használjuk ki a teljes karácsonyi böjti időt, hogy ne csak az utolsó pillanatokban, az ünnep közvetlen közelében kelljen fölkeresni a gyóntató atyákat.

A gyóntatás mellett a betegellátás, a rendkívüli áldoztatások esetén is fokozottan ügyeljünk arra, hogy tevékenységünk ne adjon lehetőséget a vírusfertőzésre. Lehetőség szerint ezeket a szent cselekményeket is szájmaszkban, védőkesztyűben, védőruházatban ünnepeljük.