2015. augusztus 02. vasárnap, 18:02 | 
Írta: László atya
Gyenge az apostolok hite. Pedig folyamatos az erősítés, hisz Jézus velük van. Valami gyengíti őket és minket is. Mi gyengíti a hitet? Kétely – a hit igazságaiban, Isten létében… Gyógyszere: akard hinni Istent, az egyház tanítását. Kerülni, nem keresni azt, ami bizonytalan. Nem engedni a szívbe azt, ami lelkileg fertőz. Tv – rádió – újságok: válogatni, igényesen, lelki szűrőt használva. Gyermekek, kamaszok esetében meghatározó lehet egész életük további alakulására, hogy milyen könyvekkel, kultúrával vettük körül őket. Mi hatott rájuk életük érzékeny szakaszaiban. De még idős korban sem mindegy mit engedünk be a szívünkbe. Nincs életre szóló bérletünk, ha a hitünkről van szó.
Olvasson tovább…
2015. július 27. hétfő, 07:51 | Írta: László atya
Ebben a jelenetben tetten érhető a krisztusi pedagógia. Mi a teendő a lelki-testi táplálék vétele után. Nem szabad tétlenül ülni. A tétlenség, a lustaság rossz tanácsadó. Isten tettekre teremtett minket. Jézus nem eteti hallgatóit folyamatosan kenyérrel. Hazaküldi őket, hogy ők adjanak mostmár enni szeretteiknek. Aki figyelmesen hallgatja az Urat, aki igazán nyomába szegődött, az hazaviszi örömét, hitét, és gondoskodó tagja lesz szeretetközösségének. Ugyanakkor nem válhat önző, magának való emberré senki sem, aki megtapasztalta Isten kenyéradó szeretetét. Az, hogy Európa a magányos emberek földrészévé kezd válni, abban mi, keresztények is részesek vagyunk, mert vagy nem visszük haza Jézus figyelmes szeretetét, vagy nem hazavisszük türelmét és bölcsességét.
Olvasson tovább…
2015. július 19. vasárnap, 11:06 | Írta: László atya
A kenyérszaporítás ószövetségi előképe a manna. Isten a hűséges népet a pusztában, a semmi közepén, hosszú időn keresztül táplálja. Miért? Mert szeretik őt. Mert szereti őket. Elizeus próféta száz emberével lakik jól húsz kis árpazsömléből, és még marad is. Miért? Mert Isten ügyében járnak.
Olvasson tovább…
2015. július 12. vasárnap, 20:17 | Írta: László atya
„Mindazt, amit valaha megírtak, okulásunkra írták, hogy az Írásból türelmet és vigasztalást merítsünk reményünk megőrzésére.” (Róm. 15,4.).
Ha a postás levelet hoz, először a feladót szoktuk megnézni. Ki Küldte? Aztán – ha régen látott ismerős, türelmetlenül bontjuk fel: Mit üzen? Gyakran éri az a vád az Istent, hogy hallgat, hogy elfeledkezett rólunk. Pedig nem így van. Az egyház Isten postása. Rendszeresen hozza leveleit. Ma is felbontottunk egyet. Nekem-neked szól. Nem hallgat, nem néma az Isten. Szeret. Nem feledkezett el rólunk. Szól, tanít, utat-irányt mutat.
Olvasson tovább…
2015. július 06. hétfő, 10:56 | Írta: László atya
Jézushoz hoznak egy súlyosan beteg embert. Egyértelmű a cél: szeretnék, ha meggyógyítaná. Jézus nem kérdez semmit. A béna meg sem szólal. De tetten érhető, fogható a beteg és kísérőinek hite. Jézus nem is marad tétlen. Ám meghökkentő dolgot cselekszik. Nem foglalkozik a testtel. Ő messzebbre lát, mint az érkezők. Ő látja a testi bénaságnál súlyosabb betegséget is. Amikor az Isten és ember viszonya alapjaiban gyengül meg, akkor ott kell kezdeni a gyógyulást és a gyógyítást, hogy Isten legyen életem Ura. A bűn uralmával szemben Isten Uralma áll. Csak ő tudja gyógyítani. Ő az, aki parancsol a szélnek és az engedelmeskedik neki. Az értelem nélküli természet felismeri alkotóját. Jézus azért kezdi a lélek gyógyításával munkáját, hogy értelmes hallgatói felismerjék benne a Messiást.
Olvasson tovább…
