Húsvét után 3. vasárnap: hivatások vasárnapja

2016. április 17. vasárnap, 13:29 | Írta: László atya

A mai evangélium a Bethesda fürdőnél történt, 38 éve béna ember meggyógyításáról szól. Ma is megvan ez a fürdő. Az öt oszlopsor. Régészek feltárták a forrást is, mely gyógyvizet tartalmazott. Amikor – időnként – feltört belőle nagy erővel a víz, akkor sokan meggyógyultak.

Képzeljük el a 38 éve béna ember sorsát. Kezdetben még volt pénze orvosokra, majd kísérőre, aki levitte a fürdőtóhoz, és mellette állt, hogy ha kell, azonnal a vízbe tudja vinni. Aztán elfogyott a pénz. Már csak arra volt elég, hogy reggel valaki levigye, és este hazavigye. Teljesen kiszolgáltatott lett mások jóságának. Jézus a gyógyulás vágyát olvasta ki a szeméből, és segített rajta.

A mai vasárnap a hívő ember irgalmasságáról, figyelmes szeretetéről szól. Hivatások vasárnapjának is hívjuk ezt a vasárnapot, mert a hivatás az, hogy észreveszem a másik ember gondját, azt, hogy segítségre szorul, és szeretettel kísérem és segítem őt a szükségében. A tanár a tudáshoz segíti tanítványát, az orvos a testi egészséghez, a pap a lelki egészséghez.

Minden hivatás alapja az a tudat, hogy mindannyian sokat kaptunk Isten szeretetéből. Nekünk is küldött segítő társat, szülőt, testvért, tanárt, papot. Az ő szolgálatuk tette lehetővé, hogy itt legyünk, és hogy ilyenek legyünk. Szolgálat a munkánk, az életünk és nem uralkodás. figyelmes, irgalmas, segítőkész szeretet a mozgatója. Amikor a figyelmes szeretet elvész a segítés mögül, akkor robottá, pénzszerző tevékenységgé alacsonyodik a hivatás.

Jézus Krisztus hivatása, irgalmassága nem ismer határt. Szeretetből lett emberré, és azért adta az életét, hogy a mi életünket megmentse. Mindenkin segített, aki hittel kérte. Mi, akik az ő követői vagyunk, akkor leszünk igazán keresztények, ha gyakoroljuk a segítő szeretetet. A forrás, az Isten szeretete kimeríthetetlen. Amilyen mércével nekünk mérnek, olyannal mérjünk mi is másoknak. Ez kell, hogy legyen a megbocsátásunk alapja.

A farizeusok és írástudók belekötnek Jézusba. Szombat van, és dolgozik, sőt másokat is dolgoztat. Ha gyógyít, akkor az a baj, ha nem gyógyítana, akkor pedig azért szidnák, mert nincs benne szeretet. Ha viteti az ágyat, – dolgoztat. Ha nem vitetné, akkor: még erre sem képes, nem is volt ez igazi gyógyítás… Éppen ezért Jézus nem áll meg a test gyógyításánál. Üzenetet küld mindannyiunknak.

Egyik üzenete az, hogy az Atya az, aki általa cselekszik. Szeretetkapcsolat van közöttük. Ez az ő hatékonyságának a titka. Ugyanez a Szeretet kell, hogy legyen közöttünk és Jézus Krisztus között ahhoz, hogy átjárjon minket Isten ereje. Minden harag, rosszindulat, hitetlenség falat húz Isten és közénk. Gyengíti a kegyelem erejét.

Jézus üzenetének másik része, hogy a szombatnál nagyobb van itt. „Aki itt van, az ura a szombatnak is”. Ezt mondani a zsidóknak, – akik számára a szombat megtartása egyenlő volt az Istenbe vetett hit megvallásával – a hitük alapjainak átgondolását jelentette. Majd a feltámadás fényében látjuk ennek a mondatnak az igazi üzenetét. Jézus halála és feltámadása valóban átrendezi nemcsak a zsidók hitét, hanem az egész világ hitét is. A szombat átadja a helyét a feltámadás napjának, a vasárnapnak.

A feltámadás, a Jézus Krisztusba vetett hit mindent átrendez. Lehetővé teszi a bűnök bocsánatát és az örök életet. S hogy mennyire ez a fontos Jézus követésében, az abból is látszik, hogy Jézus nem vizsgáztatja le a tanítványokat, mielőtt küldi őket az egész világra, hanem hitet és szeretetet kér tőlük. Aki nagyobbat hibázott, mint pl. Péter, attól háromszor is megkérdezi, hogy „szeretsz-e engem?” Csak azután kérdez rá a szeretetre, miután ő már megmutatta szeretetét a kereszten.

Példát ad ezzel, hogy ne elvárjuk a szeretetet másoktól, hanem előzzük meg őket szeretetünkkel. Adósok vagyunk. Jézus Krisztus tett azzá bennünket, amikor életét adta értünk. Szeretetre születtünk. Minden munkánk, gyermekeink nevelése, mások szolgálata mögött legyen ott a hitünk és a szeretetünk. Sokkal kitartóbbak, türelmesebbek, megbocsátóbbak, reménykedőbb emberek leszünk ezáltal, és hivatássá nemesül minden munkánk