Mit látsz? Evangélium: Mt 9,27-35
2016. július 03. vasárnap, 11:23 | 
Írta: László atya
Egyházi vagy egyházközeli emberek olykor-olykor számunkra eddig idegen dolgot tesznek, vagy új, a hagyományos vallásosságban nevelkedett keresztény számára szokatlan gondolatokat közvetítenek. Ezeknek a megítélése lehet pozitív, valaki megdicséri őket, hogy nyitnak új dolgok felé, örülnek neki, buzdítják őket, esetleg csatlakoznak hozzájuk. Mások viszont elutasítják, élet- és vallásidegen, az egyház és a hívők számára elfogadhatatlan cselekménynek vagy gondolatnak bélyegzik.
Az én kérdésem az, hogyan lehetséges, hogy ugyanaz a tett vagy gondolat egyeseknek jó, másoknak rossz, hogyan lehetséges, hogy ugyanazt a dolgot emberek teljesen ellentétes módon ítéljenek meg? A mai evangélium talán megadja nekünk a választ, és segít megérteni. A szemtanúk nagy serege ámult a néma lélek kiűzésének csodáját látva. A farizeusok azonban, akik szintén szemtanúi az eseménynek, azt mondják, az ördögök fejedelme segítségével űzte ki Jézus az ördögöt. Más szavakkal: az egyik csoport szerint Jézus az eljövendő Messiás, a másik csoport számára maga a Sátán. Mi a különbség?
A mai evangélumi történetet figyelmesen elolvasva megláthatjuk, hogy a hit a felelős a lelki megítélés szempontjából. Azt mondja az evangélium, hogy két vak ember követte Jézust, hangosan kiáltozva, „Dávid Fia, könyörülj rajtunk!”. Amikor azt mondják, Dávid Fia, ezek a vakok, akik szemükkel nem láthatták Jézust, lelki szemeikkel látják meg, hogy Jézus a Krisztus, a Messiás, az Isten Fia. Akkor Jézus, a hit szempontját kiemelve megkérdezi, hiszik-e, hogy meg tudja őket gyógyítani, és ők megvallják hitüket: „Igen, Uram!” Jézus pedig ismét a hitükre teszi a hangsúlyt, amikor azt mondja: „Legyen nektek a ti hitetek szerint”, és szemeik erre megnyílnak.
Egy másik, szintén jól ismert jelenete az evangéliumoknak, amikor Jézus a születésétől vakot gyógyítja meg. Itt Jézus közvetlenül jelenti ki: „Azért jöttem a világba, hogy ítéletet tartsak, hogy akik nem látnak, azok lássanak, és akik látnak, azok vakok legyenek.” (Jn 9,39) Jézusnak ez a kijelentése is több szinten értelmezhető, mint sok más beszéde is. A fizikailag vakokról és a szellemi, lelki vakságban szenvedőkről is beszél. A lelki vakságot a bűnhöz, a bűnös állapothoz kapcsolja Jézus, amikor azt mondja a farizeusoknak: „Ha nem láttatok volna (ha vakok lennétek), bűnötök nem volna, de ti azt mondjátok: látunk. Így bűnötök megmarad” (41. vers). Azért mondja nekik ezt, mert szemtanúi voltak a születésétől vak csodálatos gyógyulásának, és megis elutasítják a hitet, hogy Jézus a Krisztus. Ugyancsak a bűn és a lelki vakság közötti összefüggésről tanúskodik János apostol első katolikus levele: „Aki azonban gyűlöli testvérét, az sötétségben van, a sötétségben jár, és nem tudja, hová megy, mert a sötétség megvakította” (1Jn 2,11).
Érdekes még, hogy a fizikai vakság olykor büntetésképpen kapják a hitetlen személyek. Emlékezzünk csak Saulra, a legnagyobb keresztényüldözőre, aki a damaszkuszi úton találkozik Krisztussal, és vakon esik le állatáról, és vak is marad, amíg Krisztus hívővé nem válik. Aztán Pálra keresztelkedik (ApCsel 9). Később az Apostolok Cselekedeteiben arról olvasunk, hogy a hamis prófétát, Elimászt, Pál bünteti vaksággal a félrevezető tettei miatt (ApCsel 13,6-12).
Mi, akik fizikaialag nem vagyunk vakok, bűneink miatt vagy az Istenbe vetett hit hiánya miatt szenvedhetünk lelki vakságban. Eszembe jut a Kivonulás könyve, főleg az a rész, amikor Mózes igyekszik meggyőzni a fáraót, hogy engedje el a választott népet az egyiptomi rabságból. Hihetetlen, hogy egyik csapás történik a másik után, és a fáraó hiába látja a pusztulásokat, nem hajlandó meglátni és elismerni Izrael Istenét. Milyen gyakran kapaszkodunk mi is elöregedett mitikus hiedelmekbe és elnyűtt filozófiákba, mert jobban ismerjük őket, mint Krisztust, és a benne való hitet!
A szent Liturgiában az evangélium olvasása előtt a pap csendesen imádkozik: „Gyújtsd fel szívünkben, emberszerető Uralkodó, istenséged ismeretének tiszta világosságát, nyisd meg lelki szemeinket evangéliumi tanaid megértésére”. Ezt mondja a pap Istentől kérve, hogy az evangélium üzenetének megértésére a lelki szemeket nyissuk meg. Amint a szem a fizikai megismerés, úgy elménk a lelki ismereteknek a forrása.
Védjük értelmünket, lássunk tisztán és visszafogottan, vizsgáljuk meg, amit látunk, ízlelünk és hallunk. Védjük szívünket a tisztánlátás és a visszafogottság gyakorlata által, mert ezek határozzák meg, amit gondolunk és amit hiszünk.
