2017. április 30. vasárnap, 12:01 | Írta: László atya
Ha keresztény nőnapnak kellene a liturgikus évben helyet keresni, alighanem ezt a vasárnapot választanám. A nők ma is, Jézus korában is, másként viselkedtek halottjaikkal, mint a férfiak. Mi könnyebben napirendre térünk a halál felett. A nők nagyobb áldozatra képesek az élőkért is, a holtakért is. Így történt Jézus esetében is. Az apostolok beletörődtek a halál tényébe. Ha meghalt, nincs mit tenni. És elindultak hazafelé. Nem így az asszonyok. Ők nem felejtenek ilyen könnyen. Alig várják, hogy hajnalodjon, és sietnek megmutatni szeretetüket a halottnak éppen úgy, mintha élne.
Olvasson tovább…
2017. április 24. hétfő, 09:36 | Írta: László atya
Az ősegyházban ez volt a fehérvasárnap, mert ekkor vetették le a fehér ruhát azok a felnőttek, akiket nagyszombaton kereszteltek meg. Ez az evangélium volt az útravalójuk a civil ruhás, hétköznapi keresztény életbe. Nem véletlen, hogy János apostol írta le a történetet. Ő írja legkésőbb az evangéliumát. Ekkor már nem élnek azok, akik saját szemükkel látták Jézus. De a hit nem csak látásból ered. Nekik- és nekünk – szól, amit Tamásnak mond Jézus: „Boldogok, akik nem látnak, és mégis hisznek.
Olvasson tovább…