2016. március 27. vasárnap, 12:42 | Írta: László atya
János evangélista jelképe a sas, mert gondolatai magasröptűek. Istentől indul evangéliuma kezdetén, hogy lejöjjön a földre, majd Istenhez emeljen mindnyájunkat. Ezért hangzik el ez a szakasz Húsvét ünnepén, mert Isten Krisztusban ezt valósította meg. Azért több nyelven, mert az egyház így üzeni: minden nép minden emberére érvényes a feltámadás. Egy lelkigyakorlaton tapasztaltam meg ennek igazságát. Két ember elkésett, és az egyetlen maradék szobába kerültek. Egy írni, olvasni alig tudó cigányfiú és egy állatorvos. Istenem, mi lesz ebből? – kérdeztem. Imádság lett, barátság lett. Mert hitre és szeretetre épül a kereszténység, nem írástudásra. Nem diplomafüggő.
Olvasson tovább…
2016. március 25. péntek, 20:49 | Írta: László atya
Amerikai közmondás: „Hosszú az út a pohártól az ajakig!” Ki gondolná, hogy ez mennyire igaz lehet. A legrövidebb utat is hosszúvá teheti a szenvedés. Krisztus is csak ötszáz métert vitte a keresztjét. Hosszúvá tette mégis ezt az utat a megostorozás, a vérveszteség, a bűnök súlya. Többször is összeesett.
Olvasson tovább…
2016. március 20. vasárnap, 13:54 | Írta: László atya
A mai ünnep előszobája a tegnapi nap: Lázár feltámasztása. Lázár Jézus barátja. Mindannyiunkat képvisel. Mind Krisztus barátai vagyunk. Azzal, hogy barátja sírjánál Jézus elsírja magát, azt üzeni, hogy őt is, minket is nagyon szeret. Ezek a könnyek jelzik annak a nagy-nagy szeretetnek az erejét, amely Lázárt, és vele együtt minket is képes, egyedül képes feltámasztani. Az élet hordozója érkezik másnap, virágvasárnap Jeruzsálembe. Nem illik hozzá semmi, ami erőszakot sugallana. A szelíd szamár hátán jön, gyermekek hangos örömétől kísérve. Az egész nagyhétre ez a szelídség a jellemző.
Olvasson tovább…