Pünkösd után 11. vasárnap, Mt 18,23-35 – A szívtelen szolga
2014. szeptember 05. péntek, 10:20 |
Írta: admin
A történet előzménye, hogy Péter megkérdezi Jézust: Hányszor kell megbocsátani? Talán hétszer? Azt hitte sokat mond. Jézus válasza: Nem hétszer, hanem hetvenszer hétszer. (Vagyis annyiszor, ahányszor megbántanak.) S hogy még véletlenül se értsék félre a tanítványok, Jézus egy történetet is mond hozzá.
A királyról, aki élet és halál ura, övé a föld, az ország. Ő hozza a törvényt. Tőle kaptuk, amink van és neki kell elszámolnunk mindezzel. A talentumokról szóló példabeszédből már ismerősek ezek az alapigazságok. Ahogyan a szolga tudja, hogy mulasztott, nem jól gazdálkodott, mi is tudhatjuk ezt. A lelkiismeret szavából, az Isten törvényéből, a tíz parancsból, a Biblia üzenetéből.
A szolga nem teljesítette, ami ígért. Felvette a pénzt, jól élt, de csak magával törődött. Önző volt. Amink van, azt nem csak magunkért kaptuk. Hiányzik a világból, amit nekünk kellene adnunk a szegényebbeknek. Büntetés jár a mulasztásért. De ennél az időközi számonkérésnél még lehet könyörögni. És a mi Urunk nem szívtelen, esélyt ad. Egy-egy betegség, körülöttünk lévő tragédia, hirtelen gond, de a nagy öröm is képes felrázni, elgondolkodtatni: valóban Urunk akarata szerint tettem e a dolgomat, éltem e az életemet?
Mi a büntetés? Fizessen! Adják el! Aki nem tud elszámolni a rábízott javakkal, az értéktelenné válik. Az adja életünk értékét, amit Istentől kaptunk. És annyit érünk, amennyit ebből megőrzünk és kamatoztatunk. Ezt érzik meg sokan a betegágyon, rosszabb esetben a halálos ágyon: az igazán lényegeset, a szeretet tetteit elmulasztották.
De mindig van esély. Mindent elenged a Mennyei Király. A kitartó könyörgésre meglágyul a szíve. Mert alapvetően szeretetből van. Esélyt ad. Lásd a Tékozló Fiú apját: ugyanoda helyezi vissza a fiát, ahonnan elment. Itt is ez történik. Hihetetlenül nagy adósságot enged el. Sok milliárdot – ha forintban akarnánk kifejezni.
Olvasson tovább…