Pünkösd után 30. vasárnap  „Akkor gyermekeket hoztak hozzá. A tanítványok elutasították őket.  Jézus így szólt: Hagyjátok, had jöjjenek hozzám a gyermekek…”(Lk 18,15-30)

2017. január 15. vasárnap, 11:46 | Írta: László atya

Szokás volt Jézus korában, Palesztinában, hogy a rokonok, vendégek, vagy a tiszteletben álló idegenek megáldják a gyermekeket. A farizeusok, de sokan a szülők közül is helytelenítették ezt, mondván, hogy amit a gyermek nem tud felfogni, azt nem szabad vele cselekedni.  A tanítványok talán Jézus iránti figyelmességből küldik el a gyermekeket. Krisztus e helyett középre állítja őket.

Korunk sok emberének hasonló a gondolkodása a farizeusokéhoz. Ne beszéljünk a gyermekeknek Istenről, hitről. Majd ha felnő, akkor eldönti, hogy akar e hinni. Jézus erre a gondolkodásra mond határozott nemet, amikor nemcsak, hogy fogadja és megáldja a gyermekeket, hanem még középre is állítja őket. Az ősegyház óta erre a Krisztusi gesztusra alapul a gyermekkeresztség.

Ahogyan nem a gyermek dönti el kis korában, hogy mi a jó és mi a rossz, hogy kell e iskolába járni és milyen ismeretekre van szüksége, úgy a hitről sem ő döntsön. Ahogyan növekszik, ahogyan a tudása gyarapszik, az Istenről szóló ismerete is növekedjék. Amilyen szinten ismerem a világot, azon a szinten kell ismernem az Istent is. Ez az alapja annak, hogy helyes döntést hozok. Ha Istenről szóló ismeretem harmadik osztályos szintű, a világról való pedig egyetemi szintű, akkor döntéseim féloldalasakká válnak. Ez a józan oka a minél kisebb korban való istenismeretnek.

Jézus ettől messzebbre megy, amikor a gyermekeket a hatalomról vitatkozó tanítványok közé állítja.  Nemcsak, hogy nem szabad a gyermeket elküldeni a hívők közösségéből, hanem kifejezetten meg kell hívni, és mint Isten küldötteitől, tanulni kell tőlük. Mit?  A szülőre, átvitt értelemben az égi atyára való hagyatkozást. Ebben a gyermek a jobb. Érdemes az ő szókincsét, lelkületét megfigyelni.

Ahol nincs a közösségben gyermek, ott komorrá válnak az emberek, elveszíti fényét a közösség. Kialakul a vetélkedés, az egymáshoz méricskélés. Ahol van gyermek, ott a jövőbe néz a közösség, és Istenhez méri magát. Azzal a nyitottsággal fogadja az úr szavát, mint a gyermek a felnőttekét. Jézus a gyermek szókincsét veszi kölcsön, amikor az egyetlen imában, amelyet ő tanít meg az apostolokkal megszólítja az Atyát. Abba =Atyácska. A gyermek bizalmas megszólítása ez. Amikor odabújik atyjához, védelmet, nyugalmat találva mellette. Ugyanez a szó csendül fel az olajfák hegyén és a keresztre feszítéskor is Jézus ajkán. Az élet minden helyzetében meg kell nekünk is tanulnunk a gyermek bizalmával hagyatkozni Istenre.

Mit tegyünk gyermekeinkkel, Vigyük korán őket a templomba. Mikor kezdődik egy gyermek vallásos nevelése? Amikor az anyját először templomba viszik. A gyermek már anyja méhében veszi az adást az Istenről. Ha terhesen édesanyja a templomba megy, ő egy életre magába szívja az imádság légkörét. Lehet, hogy sohasem fogja tudni megmondani miért, de ez megnyugtatja és vágyódik utána. Vannak negatív élmények is, melyek egy életre hatással vannak a gyermekre. Pl. az agresszív zene, amelyet édesanyjával pocakjában hallgatott. Feszültté, idegessé tesz reakcióit egy életen át. Ugyanakkor, ha látja szüleit, testvéreit kiskorában imádkozni, az életre szóló útravaló lesz hitéletében.

Fontos, hogy helye legyen a gyermek életében az imának, és őneki a templomban. Szője át a napját, kötődjön hozzá az ébredéshez, elalváshoz, elinduláshoz és megérkezéshez… Istennel élje meg az élet eseményeit. Fontos vasárnap kimozdulni, elhozni a gondot és örömöt Isten házába. Ez a nap az Istené. Nem lehet otthoni imával elintézni. Látókört formál a templom, a szentek látásmódját adja mindenkinek. Ifi táborokban tapasztalom meg annak a felfedezését a fiatalok szemében, amikor látják kortársaikat Istennel és Istenről beszélni.

A családi ház légköre meghatározó a felnőtt életben. Arany Jánosról pl. leírják, hogy mindig szelíden szólt, durva szó nem hagyta el száját. Ő így írja le szelídsége forrását: „Az a kis bogárhátú viskó, ahol felnőttem, szentegyház vala, benne trágár szó soha el nem hangzott.” Szülei hite őrizte ennek titkát.

Garcia Moreno Ecuador elnöke szeretett személyesen elnökölni az állami jogászok vizsgáin. Egy kitűnő feleletnél megkérdezte: Hát a katekizmust ismeri e? Nem. A diplomát megkapja. Az állást majd akkor, ha Isten ismeretéből is jelesre vizsgázik. Gondoskodjunk erről mi is gyermekeinknél.