Pünkösd után 32. vasárnap. Zakeus története Lk 19, 1-10.
2017. január 30. hétfő, 07:43 | 
Írta: László atya
A keresztény élet nem elmélet, nem csak és elsősorban tanítás, hanem találkozás. Találkozás Istennel. Ehhez a mintát valakitől kaptuk mindannyian, akik hitelesen élték Istennel való kapcsolatukat. A hit hallásból ered. Hiteles emberek tanúságtételére épül. Az apostolok a Jézussal való találkozásukat írták le. A vele együtt töltött idő eseményeit, élményeit. Hogy élő hitünk van-e az azon múlik, hogy él-e bennem az Istennel való találkozások emléke? Az Isten barátaival, a hiteles hívő emberekkel való találkozás öröme? Ma egy találkozásról hallottunk az evangéliumban.
Zakeusnak a hite halott a Jézussal való találkozás előtt. Háza rablótanya. Ő a nyakkendős rablók, a vámosok vezére Jerikóban. Cimboráival az utcán azt tervezgetik, hogyan vegyenek ki az állam és az emberek zsebéből egyaránt minél több pénzt, hogy a saját zsebükbe rakhassák azt. Együtt nevetnek az őket megvető embereken. Sunyi, dőzsölő, romlott banda ez.
Ide, az ő házába lép be Jézus: ”Ma a te házadban kell megszállnom” – mondja az őt látni akaró és ezért fára mászó Zakeusnak. Ugyanezzel a szelídséggel kérdezi Saultól, hogy miért üldözi őt. Pétertől is a háromszori tagadás után, hogy ”Péter, szeretsz te engem?” Semmi harag, rendreutasítás, számonkérés. Böjte Csaba atya írja: „Az utcáról összegyűjtött gyermekeket jobbá verni nem lehet, csak jobbá szeretni!” Nem ő találta ezt ki. Jézustól tanulta, aki Zakeust egyszerűen csak szereti. És ez a szeretet jobbá formálja őt. Lehet úgy szeretni, hogy az ember több jót lát a másikban, mint amennyit ő magáról gondolna.
XIII. János pápa még Milánó érsekeként meglátogatta egyik rendszeresen italozó papját. Nem volt a plébánián. Elmentek a kocsmába. Ott megtalálták. A titkárát küldte be hozzá: „Az érsek hívat. Szeretne nálad meggyónni” Otthagyta az italt, elmentek a templomba és meggyónt nála Milánó érseke. Egy elmarasztaló szót sem szólt. A pap ettől kezdve elhagyta az italt és komolyan vette a hivatását.
Zakeus megtéréséhez nem elég Jézus szeretete. Nem mindenki változott meg, akivel Jézus találkozott. Jézus nagy kockázatot vállal, amikor elmegy Zakeus házába. Rossz hírű ház volt az a tisztességes emberek számára. Zakeus vissza is élhetett volna a helyzettel. Mást mutat ma, mint amit holnap cselekszik – pl. De Jézus szokva volt a kockázatvállaláshoz. Már a születésével is hatalmas kockázatot vállalt. Kiszolgáltatta az életét Máriának és Józsefnek. Kockáztat, amikor nem írja le tanítását, hanem rábízza 12 emberre, az apostolokra, hogy majd a hit fényénél vessék papírra szavait, úgy, ahogyan ők emlékeznek azokra. Kockázatot vállalt a kereszthalálával is.
Aki szeret, az mindig kockázatot vállal. A szeretethez hozzátartozik a túlcsorduló ajándékozás és erőbevetés. Idegen tőle a méricskélés. Krisztus egyszerűen szerette Zakeust. Nagyvonalú irgalmassága által – ti. hogy bemegy a házába és leül az asztalához – felborul Zakeus bűnös életének rendje. Megtapasztalja, hogy a bűnt maga Isten oszlatja el. Ha valaki minőségi közelségbe kerül hozzá, elpárolog a gonoszsága. Ezt látjuk a jobb latornál is.
A szeretetével Jézus nem lehengerelte Zakeust, hanem elindította benne a lelkiismeret szívdobbanását. Zakeus pedig hagyta ezt. A hithez nem csak aktivitás kell, hanem passzivitás is. Hagyni, hogy Isten hasson rám. Mondhatta volna Zakeus, hogy „Köszönöm Jézus! Jó fej vagy. Ez egy jó kis együttlét volt. Jót ettünk, ittunk, beszélgettünk. „ Ám Zakeus az irgalomra, irgalommal felelt: „Akiket becsaptam, azok kárát sokszorosan megtérítem, és vagyonom felét a szegényeknek adom.”
Másszunk fel mindannyian a saját fügefánkra. Kerüljünk minőségi közelségbe Jézussal: itt a templomban, a házunk csöndjében, a biblia olvasásával, az imával, a szeretet apró tetteivel. Érezzük meg, – ahogyan Zakeus is megérezte -, hogy szeret. Hagyjuk, hogy átjárjon minket az ő jósága. Vájunk olyan emberekké, akikről sugárzik, hogy találkoztak a Mesterrel.
Jálics Ferenc, jezsuita szerzetes atya hosszú évtizedeket töltött misszióban, távol Magyarországtól. Ő írja le, hogy előfordult: elbizonytalanodott a hivatásában, talán kicsit a hitében is. Végig látogatta a híveit. És azok, a maguk hitével, komolyan vett keresztény életükkel visszaadták az ő hitét és hivatását. Érezte, hogy szükségük van rá. Hitünket élővé – annak megvallása, megélése teszi. Találkozzunk az Úrral, és vigyük Őt magunkkal minden találkozásunkba!
